Harangszó, 1942
1942-05-17 / 20. szám
1942 május 17, HXRÄNGSZÖ 157, ' A vakok Bibliája. Egy nemrég elhunyt, páratlanul lelkes és önzetlen úriasz- szony, Matolcsy Miklósné, kúriai bíró neje, szinte az egész életét arra áldozta, hogy a vakokat saját készítésű Braille- nvomású Bibliával lássa el. Munkáját halála óta a „Vakok Világossága Társaság“ vette át s legutóbb úgy határozott, hogy szétküldi a vakoknak, intézeteik útján, a Matolcsyné- töl örökölt kész bibliarészeket, ezenkívül Braille-írással kinyomatja Pál apostolnak a Filip- piekhez intézett levelét. Modern lemezpontpzó és sokszorosító gép beszerzése most a társaság legfőbb gondja, de remélik, hogy az irgalmas szívű emberek segítségével jóvégre vihetik a nemes tervet. Aki e munkához segédkezet kíván nyújtani, küldjön bármily csekély összeget a Vakok Világossága Társaság, Budapest, 31.290 sz. postatakarékpénz- tári csekkszámlájára. (M. É.) Imádkozzatok szívvel-szájjal otthon is, templomban is, mert az imádság tartja a világot. Luther. Akinek szerető édesanyja van, a leggazdagabb ember, akinek nincs szerető édesanyja, az a legszegényebb ember. (Japán mondás.) * Anyám, anyám! Ha nem lettél volna olyan, aminő voltál, soha nem lettem volna olyan ember, amilyen vagyok... javára építette. Meg kell köszönnünk Istennek ezt az erős fegyverzetű, hatalmas munkát végzett embert. A nálánál erősebb halál most legyőzte. De jön a mindennél és mindenkinél erősebb Krisztus és Sztranyavszky Sándor minden kincsét közöttünk szétosztja.“ Kapi Béla püspök nagyhatású prédikációja után a dunáninneni egyházkerület lelkészi karának képviseletében Kardos Gyula esperes imádkozott és el- ' bocsátó áldást mondott mélyen megkapó szavakban, Laszkáry Gyula egyházmegyei felügyelő pedig a kerület világi tényezői részéről búcsúzott meghatot- tan a vezértől. Dr. Csengődy Lajos tanügyi esperes szívre- ható imával áldotta meg a marcali temetőben megnyílt sírt, amelyben szülei, nagyszülei mellé örök nyugalomra helyezték Sztranyavszky Sándort. Megrendültén állunk frissen hantolt sírja fölött és a virágba szökkenő tavasz minden pompáját szeretnénk koporsójára tenni, hogy méltón lerój- juk tartozásunkat azért az áldásos munkáért, melyet a magyar evangélikus Anyaszent- egyházban végzett. — Emlékezete legyen örökre áldott! K Gy. Dr. Sztranyavszky Sándor. Még nem mult el a gyász a dunáninneni egyházkerület főpásztorának, D. Kovács Sándornak elhalálozásával, az Isten elszólította az élők sorából az egyházkerület kiváló világi vezérét, dr. Sztranyavszky Sándor egyházkerületi felügyelőt. — „Magas cédrus dőlt a mélységekbe, remegjetek ti kisebb cédrusok“ — mondja a költő s akik résztvettek a nagy egyházvezér május 2-án Nógrád- marcalban lefolyt temetésén, — amelyen résztvett a magyar nemzeti és egyházi élet soksok kiválósága — azok látták, milyen „remegő“ gyásszal kísérték ki utolsó útján az ősi családi sírkertben megásott sírjába Sztranyavszky Sándort. Sztranyavszky Sándor már gyermekkorában magával hozta családi hagyományképen evangélikus mély hitét és egyháza szeretetét. Balassagyarmaton született 1882 december 9-én. Édesatyja, Sztranyavszky Géza kir. közjegyző, aki a balassagyarmati evangélikus egyháznak fél századon át érdemes felügyelője volt, oly nevelésben részesítette fiát, hogy az felnevelkedve az egyház szolgálatában a nyomába léphetett. Már 1908-ban másodfelügyelőjévé választotta a balassagyarmati egyház s édesatyja halála után annak örökébe lépett a felügyelői székben. Már ekkor résztvesz a nógrádi egyházmegye munkájában s benne a következő idők egyházi vezérét látták sokan. A vágy valóra vált. Amint fokról-fokra emelkedett a politikai pályán, képviselőből főispán, majd államtitkár, képviselőházi elnök, végül földművelésügyi miniszter lesz, úgy emelkedik egyházi téren is -- fel a dunáninneni egyházkerület felügyelői székébe. Kozoen a balassagyarmati egyházközség felügyelői tisztén kívül megválasztotta Orosháza népes gyülekezete, Nagybörzsöny, Terény, Sámson- háza is helyi felügyelőjévé, egyideig felügyelője volt a pestszentlőrinci egyháznak, s Trianon előtt a most megszállás alatt lévő alsóesztergályi gyülekezetnek is. Egyházi életünknek minden területén nagy felkészültséggel, éleslátással, bölcs ítélettel, meggyőző érveléssel, tanításainknak nemcsak hordozója, hanem hajlíthatatlan bizonyságtevője is volt. Meggyőződésének kifejezést adott rendíthetetlen bátorsággal akkor is, amikor az világi pályájára hátrányt jelentett. Most érezzük, hogy egyházunk igazainak védelmében nagy szolgálatot tett a protestantizmusnak. Bátorsága, hűsége mellett melegen érző nemes szíve volt. Egyházkerületét a bölcs vezér hűségével kormányozta, elnöktársaival boldogult Kiss István püspökkel és utóbb D. Kovács Sándorral mindenkor zavartalan egyetértésben védelmezte, építette az egyház bástyáit. Határozottan ellenáll annak a mozgalomnak, amely a dunáninneni egyházkerületet más egyházkerülettel akarta egybeolvasztani s küzdött körömszakadtáig a dunáninneni egyházkerület önállósága érdekében. Most látjuk, a Felvidék egy részének visszacsatolása után, milyen igaza volt. Mióta a politikai élettől önként visz- szavonult, minden erejét az egyházépítő munkának szentelte. Érdeklődött f Dr. Sztranyavszky Sándor. minden egyházi kérdés iránt. Kereste a módokat és alkalmakat, hogy küzdő egyházán segítsen. Férfikora teljében, már két év óta ott ólálkodott körülötte a gyilkos kór s az erős embert, a daliás férfiút, élete 60-ik évében legyőzte a halál. Koporsója körül sötét gyásszal, mélyen megindulva, a döbbenet érzésével állott meg a magyar evangélikus Anya- szentegyház, hogy megsirassa egyik leghűségesebb fiát: Sztranyavszky Sándort. Temetése a nagy halotthoz méltó volt. Az egyetemes egyház lelkészi elnöke, D. Kapi Béla búcsúztatta el a szíveket mélyen megragadó hatalmas beszéddel, Lukács XI. r. 21—22. v. alapján. „Sztranyavszky Sándor erős fegyveresként őrizte palotáját — mondotta a püspök. — Élete biztos alapozású, hatalmas elgondolású, gazdag díszítésű élet volt. De ezt az élet-palotát nem önmagáért, hanem nemzete és egyháza
