Harangszó, 1942
1942-05-10 / 19. szám
150 HARANGSZÓ 1942 május 10. Tűzben pusztult el Tartuban a Mária templom, erősen megrongálódott a Péter templom, különösen a tornyai, kevésbbé a János templom. Teljesen leégett Laiu- se, Pilistvere, Poltsamaa, Tahkuranna, Kärgu temploma. A pärnui Erzsébet templomot bombatalálat érte. Tüüri templomának farészei leégtek, de azért használható. Gyújtogatás miatt pusztult el Lüganuse, Viru-Nigula és Vaivara temploma, az utóbbi remélhetőleg helyrehozható. Erősen megrongálódott Rap- la temploma. Paldiski templomát az oroszok átépítették mozivá. Tallinban felégették Kopli templomot, a többi megmaradt. Saaremaa sziget templomai közül elpusztult vagy megrongálódott An- seküla, Jamaja, Pöide és Kärla temploma. Hiiu szigetén Keina és Muhun az egyetlen templom pusztult el. Felégették még Märjamaa templomát. — Ezeket az adatokat csak egészen összefoglalóan írtam meg az „Egyházi lap“ tudósításai alapján. Ebben a lapban van a következő rövid hír is, ami jellemezheti az oroszok munkáját: „Pühajogi gyülekezetből ír ják: Simm presbitert feleségével együtt bor- basztó módon gyilkolták meg az oroszok: leöntötték petróleummal és elevenen meggyujtották, ugyanakkor gyermeküket lelőtték.“ Hátborzongató ez a levél, de nem tudok mást írni és nem tudok hallgatni arról, ami szívemnek olyan fájdalmas és nehéz. A legszebb napok egyike volt talán július 8-ika az elmúlt évben, mikor a németek bevonultak városunkba. Ügy éreztük, mintha valami borzasztó álomból ébredtünk volna — minden borzalomnak vége volt. Csak az szomorított, hogy ezeknek a nehéz időknek az eltűnésével sok szeretett emberünk élete és sok derék emberünk is eltűnt. Még máig sem tudunk semmi biztosat az el- hurcoltakról —• Isten irgalmába ajánljuk őket, mert egyedül ő tud segíteni ott, ahol az emberi értelem már nem lát semmi kiutat. Vasárnap Tallinban jártam a tallini esperesség téli ifjúsági napján. Körülbelül 100 ifjú gyűlt össze. Igen áldott nap volt, örültünk és hálát adtunk Istennek, hogy ismét szabadon gyülekezhettünk az Ige köré. — Pärnuban is megkezdődött az ifjúsági munka, bár egyelőre csak bibliaórákat tarthatunk, összejött az énekkar is, vezetőnk ugyan nincs, csak úgy a magunk igyekezete és tudása szerint tanulunk énekeket, de azért már két ízben szerepeltünk és készülünk nagypéntekre is. Üdvözletüket küldik a bibliaóra résztvevői és az azelőtti egyházi cserkész- csapat tagjai — közülök egy sem lett kommunista, Isten megőrizte őket. Eddig a levél. A benne említettekhez még ennyit: A felsoroltak közül Rahamägi püspök, Arumägi (azelőtt Grünberg) esperes, Vooremaa, Kirotar alesperes Magyar- országon is jártak. A 23 lelkész elvesztése még arányszám szerint sem csekély, mert az oroszok bevonulása előtt 52 lelkész Németországba költözött és csak 156 maradt a helyén, ebből most kb. !5%>-ot gyilkoltak vagy hurcoltak el az oroszok. Templomok szempontjából pedig talán még nagyobbnak kell mondanunk a veszteséget. Gondoljunk rájuk és imádkozzunk értük! Isten április 16-án az élők sorából tragikus hirtelenséggel magához szólította Demiány Ervint, bonyhádi gimnáziumunk kiváló tehetségű igazgatóját, egyházunk hű fiát, a magyar ügy tántoríthatatlan harcos katonáját. Demiány Ervin 1882. nov. 24-én a szepesmegyei Leibic városban született. A késmárki evangélikus gimnáziumban végezte el a középiskolát. Utána a budapesti tudományegyetemen tanári képesítést szerzett. 1906-ban választották a bonyhádi gimnáziumhoz helyettes, két év múlva pedig rendes tanárnak. Mindvégig itt működött, az utolsó négy évben mint igazgató. A világháború alatt arcvonalszolgá- latot teljesített az orosz harctéren, ahol megsebesült. Érdemei elismeréséül századossá léptették elő s a III. oszt. katonai érdemkereszttel (a kardokkal! tüntették ki. Demiány Ervin hitbuzgó evangélikus családból származott. Édesatyja kötelességtudása, édesanyja mély vallásos lel- külete elkísérte egész életén át. Meg- győződéses, hű fia volt az evangélikus édesanyának, az egyháznak is és a súlyos megpróbáltatásokon átment magyar hazánknak. Építő és alkotó egyéniség. Bárhova állította Isten, százszázalékos munkát végzett. Nem hivatalt, * kitüntetést keresett, hanem hivatást gyakorolt. A munka rajongója, szerelmese volt. Család és iskola, egyház és nemzet — erre a gránitfundamentumra építette életének gazdag tevékenységét. Válságos időben vette át a bonyhádi gimnázium vezetését, úgy harcolt megmentéséért, mintha a saját életéért kellett volna élethalálharcot vívnia. Talpig férfi, hitbuzgó evangélikus, igaz érzésű magyar. Egy megszakadt ér a szívben, egy kibuggyant vércsepp az elfehére dett ajkakon... és Demiány Ervin igazgató csillagútakon halad az örökkévalóság felé. Holttestét a gimnázium előcsarnokában ravatalozták fel, koporsóját koszorúk tömege borította. Ravatala mellett zsinóros, magyarruhás diákok álltak őrt. Temetése Bonyhád nagyközönségének — társadalmi és valláskülönoség nélküli — jelenlétével az egyházmegye különböző intézményei kiküldöttjeinek részvételével április 18-án ment végbe. Tizenkilenc lutherpalástos lelkész vette körül a koporsót. A gyászszertartást Fábián Imre főesperes végezte. Híven jellemezte az elhunyt érdemdús életét, nagyértékű munkásságát. Koritsánszky Ottó egyhm. másodfelügyelő az egyházmegye és az öregdiákok nevében búcsúztatta fájó szívvel. Vitéz Zerinváry János megbízott igazgató a tanári kar nevében mondott utolsó istenhozzádot a hű munkatársnak. Deckmann Radó a gimnázium ifjúsága nevében tolmácsolta az ifjúság fájdalmát. Maid négy tanár vitte a koporsót a diákság sorfala között, s helyezte a gyászkocsira. A temetőben Fábián Imre főesperes áldotta meg a koporsót. Miként a római katona Pompeiben, Demiány Ervin is állandóan érezte életének fája alatt a földindulást, de nem mozdult őrtálló helyéről, halálig hű volt, ott égett el a vártán, ott esett el az iskolai csatatér mezején. Áldja meg az Isten halóporában és vigasztalja meg mélyen sújtott családját, a bonyhádi gimnázium tanári karát és ifjúságát. Legyen áldott emlékezete! Tomka Gusztáv. D. Kovács Sándor püspöb, c. egyetemi tanár emlékére a m. kir. Erzsébet Tudomány-Egyetem Evangélikus Hittudományi Kara az 1942/43. tanévre: Kovács Sándor egyházi énekei és „Kis énekeskönyve“ címen 100 P-s pályadíjat tűzött ki. A pályatétel közelebbi meghatározása: Egyházi énekeinek ismertetése és hymnológiai értékelése. Énekeskönyvének ismertetése és hymnológiai értékelése; forrásai, elterjedtsége. Az énekek dallamjelzése. A dolgozat körébe vonandó Kovács Sándor teljes hymnológiai munkássága és életpályájának mindazon mozzanata, amely ennek megértésére szolgál. A pályázat határideje: 1943. ápr. 15. Pályázhatnak a hittudományi kar hallgatói és azok az 1938—1942. évben volt hallgatói, akik a pályamunka benyújtásakor evangélikus lelkészi szolgálatban állnak. A pályamunka jeligével és a jeligét tartalmazó névjegyborítékkal nyújtandó be a hittudományi kar dékáni hivatalába, illetőleg oda küldendő be postán. A pályadíj (esetleg megosztva) csak általában értékes munkának adatik ki. Demiány Ervin. f Demiány Ervin.
