Harangszó, 1942

1942-05-10 / 19. szám

1942 május 10. Anyám kinéz az ablakon. Anyám reggelenként Ablakán kinéz: Fiam, künn hideg van, Ügyelj, ha ki mész. Máskor szól: no lám, hogy Begyújtott a nyár — Nehogy föl hévül j és Melegen igyál! Mindig így figyel rám, Törődik velem. Most ne legyek lassú, Most ne hirtelen. HARANGSZÓ 151 S teszi ezt, mióta Megszülettem én. És folytatja most is, Hogy már rég nem él. Mert a lelkemben ő Velem van ma is. Anyagondja rajtam Varázsing, paizs. Ezért lehet sorsom Gonosz és balog, Nem verhet le, érzem — Megvéd egy halott! Tompa László. Cevél a Ic&resztszUlö'kfföz. Kedves Keresztszüleim! Már a konfirmációi oktatás vége felé ’árunk. A kátét már csak ismételgettük. Annál többet beszél mostanában a tisz­telendő úr olyan dologról is, ami nincs tenne a kátéban, de amit minden kon­firmandusnak tudni keil. Legutóbb a ke­resztszülök feladatáról beszélt és azt mondta, hogy ezt jól jegyezze meg min­denki magának, mert mi is lehetünk maid keresztszülök és mondjuk el a keresztszüleinknek is, mert még azok is hasznát vehetik. A köztünk lévő tá­volság miatt most leirom, amit a ke­resztszülői tisztről tanultam. Keresztszülőket már az első keresz­tyének választottak gyermekeik részére, hogy segítségükre legyenek a gyermek telki életének az irányításában, mintha csak édes szüleik lennének. Ha a szülők meghaltak, esetleg éppen a hitükért mártírhalált haltak, akkor a keresztszü­lők vették át a gyermek testi nevelését is. A keresztszülök feladata ma is első­sorban keresztgyermekeiknek a lelki ne­velése. Ezért kívánatos, hogy a kereszt- szülők evangélikusok legyenek. Még ha a szülők elhanyagolnák, akkor is kell buzdítani a keresztgyermeket a temp- lombajárásra, az imádkozásra, a biblia- olvasásra. Mivel pedig a példa a legjobb nevelő, jó példával kell elöljárói a ke­resztszülőnek. Aki pedig nem lakik egy községben a keresztgyermekével, leg­alább imádságaival támogassa annak a lelki fejlődését és ha néha összetalál­koznak, ne csak abban gyönyörködjék, hogy mekkorát nőtt, hanem kérdezze meg, hogy szokott-e imádkozni, temp­lomba járni, bibliát olvasni, ismeri-e a kátét, hogy a lelki fejlődésében is gyö­nyörködhessék. Ezeket mondta a tisztelendő úr és én nagyon örülök, hogy az én jó Kereszt­szüleim legutóbb is, amikor nálunk vol­tak, eljöttek velünk a templomba, pedig csak két napra jöttek hozzánk és a nagyapám azt mondta, hogy ezt a rö­vid időt inkább egymás közötti beszél­getéssel kellene tölteni. Abban a remény­ben, hogy a konfirmációi ünnepélyre is | eljönnek és édesapámékkal együtt úrva­csorát is vesznek, szeretettel köszöntöm keresztfiuk. Püspöki egyházlátogatás a vendvidéken. D. Kapi Béla püspök a múlt őszre tervezett egyházlátogatását április 22— 26. napjain tartotta meg, amikor meg­látogatta a visszatért vendvidék gyüle­kezeteit. Április 21-én kelt útra László Miklós püspöki titkár kíséretében Körmendre, ahol Zongor Béla esperes vendége volt, majd 22-én reggel az útközben csatla­kozott Rónai B. Gyula esperes és a Körmendre eléje jött Darvas Aladár vendvidéki aiesperes kíséretében autón megérkezett az első állomásra: Tót­kereszturra. Sorra látogatta a következő napokon a domonkosfai, bodóhegyi, felsőcsalogányi, péterhegyi, őrihodosi, battyándi, muraszombati és alsómaráci gyülekezeteket, mindenütt hirdette Isten igéjét, közgyűlést tartott és megláto­gatta a jugoszláv kormány által államo­Kelemen Mihály, Litauszki György és Pálinkás Pál, kiskőrösi fiúk! Köszön­jük soraitokat, melyekben a Harang­szót köszönitek. A szószéken is felol­vastuk azokat. Sok áldást kívánunk és mielőbbi győzelmes hazatérést! Lelki- pásztoraitok. Kiskőrösi katonáink levele. 1942. III. 31-én. Mélyen tisztelt Tisztelendő Clr! Kedves Testvéreink! Az itt velem levő evangélikus bajtár­saim nevében is írom ezt a pár sort, sított s a magyar állam által átvett volt evangélikus iskolákat és ellenőrizte hit­oktatási munkájukat. Munkájának be­fejeztével meglátogatta a hívek áldoza­tából és gyűjtéséből épülő nagytótlaki templomot, melynek falai között rövid istentiszteletet tartott. Hetek óta készültek a hűséges vend gyülekezetek az őket meglátogató püspök fogadására s mindent elkövettek, hogy efeletti örömüknek minden lehető mó­don kifejezést adjanak. Dacára az esős időnek, a gyülekezetek tagjai s az egész vidék lakossága együtt várta és fogadta a püspököt a község bejáratánál s a templom előtt felállított diadalkapuk alatt. Az iskolákban az állami tanítók s a kis vend gyermekek magyarul kö­szöntötték főpásztorukat énekkel, vers­sel, üdvözlő szavakkal. A gyülekezetek visszatért hívei, különösen az idősebbek, kik mind tudnak magyarul, boldogan hallgatták igehirdetését, a közgyűlésen elhangzott tanácsokat, csillogó szemmel, lelkesen énekelték a magyar Himnuszt és a többnyire magyar istentiszteletek koraijait. Sok elismerésre méltó, szép munkát és eredményt, hithűséget, áldo­zatkészséget talált a püspök ezen gyüle­kezetekben, melyekből a látottakkal megelégedve tért haza győri székhelyére. mintegy hála jeléül. A hálánknak meg­van az oka és az a következő: Egy alka­lommal a posta beérkezésekor és szét­osztásakor a legnagyobb meglepetésiink- re mindnyájan kaptunk egy-egy újságot. Az újság legnagyobb örömünkre a ,.Ha­rangszó“, kedves any aszentegy házunk lapja volt. Amint olvassuk, látjuk azt, hogy a kiskőrösi testvéreink elhatározása I folytán kapjuk és fogjuk kapni e ked­ves lapot a jövőben is. Nem mulaszthat­juk el, hogy soraink által meg ne kö­szönjük kedves tisztelendő urainknak és kedves testvéreinknek ezt a nagylelkűsé­get. A Harangszót odahaza is szívesen olvastuk, itt annál inkább olvassuk, mert Az édesanya.

Next

/
Thumbnails
Contents