Harangszó, 1942
1942-05-03 / 18. szám
18. szám. Alitftettai IAPI B t LA mik.». Laptslajdoooai Ounintúll Ljth«r-8zövit»éK* Magjelsnlk mlndan *«»árn«p I«l7«n ■alléidat tanéi alatt kéthatanként a KI8 HARANQ8Z0. BaoWadt lapoki 635-bsn a Jöjjetek ón boziám 938-ban a felvidéki Luther 942-ben a Lelki Harmat. 33. évfolyam. 1942 május 3. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ő velünk, ki ellenünk, Az Ür a mi oltalmunkI A 1umI.iI ii.rk.(>M-kla4*klT«l»ll GYÖK II., P.tlIMér I. Xlilli.Uol áru ■•iT.áá.r. I PH Iliiéi, félén. ír tt llllér, •ár érr» 4 P M llllér. C.o.orlo. ktUé.i.l 10%-oa k.di*mé»T. Am.rlkáb. .|éli árra S dollárt ii ntódáll»- ■okba %. árra l.M E. FoiUcl.kkná«!« M.IM Fel a fejjel! „A lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek fel.“ Zsid. 12, 12. A Trianon után elalélt és kétség- beesett Magyarországon hatalmas erővel indult meg a cserkészet szervezkedése. Fiaink tízezrei járták az országot vidám dalukat zengve: Fiúk! fel a fejjel! — Derék, hívő és reménykedő, erős és bátor ke- lesztyének voltak, akik a csügge- dés éjszakájába kiáltották: Fel a fejjel, a harsona zeng! A világ zűrzavarába, a háború tombolásába, sok gondunkba és bajunkba húsvét után belezeng Isten üzenete: Fel a fejjel! A le- csüggesztett kezeket, az ellankadt térdeket egyenesítsétek ki! A kéznek ma különösen nem'sza- bad ölbe hullania. Ma minden kézre szükség van! Megfeszített emberi munkára van szükség, mert nemcsak a jelen nemzedékért, hanem a jövőért is dolgoznunk kell! Ma mindenkinek úgy kell dolgoznia, mint a magyar földművesnek aratás idején, amikor emberfeletti munkát végez az egész évre való élelem betakarítása körül. Ma a súlyos időkben tudnunk kell, hogy egyik kapavágásunk a jelennek, a másik a jövőnek szól! Egyenesítsétek ki karjaitokat a megsegítő szeretet mezején is, mert ezt kívánja tőletek az Ür! Néz a tizennégymillió keresztyén magyarra az Ür, hogy erős kézzel tud-e segíteni katonáinknak, a hősök özvegyeinek és árváinak! Egyenesítsétek ki lecsüggesztett kezeiteket! _ Vargha Sándor. A diakonissza hivatása. Üzenet fiatal leányokhoz. Engedjétek meg, kedves fiatal leánytestvéreim, hogy elmondjak nektek valamit a diakonissza hivatásáról. Elmondom szivemnek örömét és bánatát. Örömét, mely betölti lelkemet s boldoggá teszi egész életemet. Azt mondják, hogy a diakonisz- sza élete elveszett élet. Ügy van; a diakonissza elveszti az ő életét és megtalálja az igazi életet, mely Isten után másoknak és másokért él! Az élet szolgálat; mindenki szolgál valakinek, vagy az Istennek, vagy a mammonnak. Az Úr Jézus ellentmondást nem ismerő határozottsággal állítja elénk a választást. Nem mondom azt, hogy csak a diakonissza szolgál, mert sokszor megszégyenülve álltam egy hűséges édesanya mellett, aki beteg gyermekét, vagy pedig a férjét ápolta. Mennyi odaadás, mennyi önfeláldozás volt abban a szolgálatban! De most mégis azt mondom, a diakonissza szolgálata egyik legszebb szolgálat a világon! Kopott, szürke életnek látszik talán az életünk, mégis tele van fénnyel, ragyogással, mert Isten szeretete hevít minket! Testvéreim, deres már a fejem, közeledem az öregséghez; de, ha pályaválasztás előtt állnék, ismét boldogan csak diakonissza lennék! Ha a Mindenható egy-két virágszálat kitépett életünkből, de egy gyönyörűséges kertbe vezetett be, az Ő virágos kertjébe és mi tudjuk, hogy annak a kertnek életet adó levegője van; mert, amikor beteg mellé állít, nemcsak a beteget látjuk, de ott van az- Űr pJézus legjobb gyógyító/5r\%s; és ha sze- ( REFORMÁTUS FÖiSKO V* _i gények között vagyunk, ahol sok a jaj és a panasz, ott van a szeretet melege, mely jóltartja az éhezőket és felruházza a szükölködő- ket. S ha fogházba megyünk, ott nemcsak a bűnök fertőjében fuldokló embereket látjuk, hanem a megváltó Jézust is, aki bocsánatot hirdet a megtérőnek. Vagy ott vannak az árva gyermekeink. Óh mily boldogság, azoknak orcács- káikra egy-egy boldog mosolyt varázsolni szolgálatunk által 1 Hosszadalmas volna, ha még a gyülekezeti munkáról is szólnék. Mennyi öröm, mennyi boldogság, a fiatalsággal foglalkozni, az ő formálható, hajlítható szívüket Isten felé irányítani! S azután meglátogatni az özvegyeket, a megszomorodott szívűeket, gyászolókat, a bűn fertőjében heverőket felemelni és Istenhez vezetni őket! Nem folytatom tovább. Az a legnagyobb boldogságunk, hogyha hűségesen szolgálunk. Annak jutalma a több szolgálat! Azt mondottam, hogy bánatomról is fogok szólni. Igen, súlyos teherként nehezedik vállaimra az a tudat, hogy „az aratni való sok, de a munkás kevés..Mennyi terület áll megmunkálatlanul, mennyi szív vár arra, hogy az igazság megismerésére elvezessük! És nincs munkás, kevesen vagyunk! Leánytestvéreim, ha van egy lélek, aki vágyik erre a dicső szolgálatra, úgy ne halogassa jövetelét, hanem ha az Ür szavát hallja, jöjjön még ma! Jelentkezni lehet a budapesti Fébé, a győri és békéscsabai anya- Jiázaknál. \Sokan jönnek a mi anyaliáJ
