Harangszó, 1942
1942-04-19 / 16. szám
1942. április 19. II n 125 < A legtöbb tehetséget a nemzetnek egyházunk adta. E téren a jövőben sem szabad hanyatlásnak mutatkozni. Ma, amikor fokozott figyelemmel fordul mindenki a magyar falu felé, egyházunk is még nagyobb felelősséget érez falusi tehetségeink iránt. Ezt igazolja az az egyetemes közgyűlési határozat is, mely kötelezővé teszi a gimnáziumokban a tehetséges szegénysorsú falusi magyar gyermekek nevelésének előmozdítását és a megfelelő tanulók kiválogatására felhívja a gyülekezetek lelkészeit és tanítóit. Á tiszakerület püspöke legutóbbi körlevelében közli, hogy ilyenek részére egyházkerülete három ösztöndíjas helyet létesít, melyből két fiú a nyíregyházi Kossuth-gimnáziumban, egy leány a nyíregyházi leánygimnáziumban kap ingyenes elhelyezést. A szülők hozzájárulás címén mindössze évi 30 pengőt fizetnek. Ez már eredmény! Egyházunk felelősségérzéséről ez mindennél többet beszél. Hisszük, más kerületekben, más intézeteinknél is lehet hasonló ingyenes helyeket létesíteni, ahol szegény faiusi tehetséges gyermekeinket, akik között annyi őstehetség szunnyad, )<i lehet taníttatni. Elő tehát a tehetségekkel! Pártold az evangélikus sajtót! A faluban sem nézik már jó szemmel ezt a Törökéknél beállt nagy fordulatot. Az irigység mindig résen van, még a jóindulat mellett is és szerfelett szeret gyanakodni. Honnan veszik Törökék ezt a rengeteg pénzt? Az első egy-két darab földet csak lenyelték volna. Annyit utóvégre kereshetett Németországban is, de ami sok. az sok. Ennyit már a közvélemény jóindulata sem bír el. Már majd' egy dűlőre való földet vett össze. Miből? Mert az irigység nem csak gyanakszik, hanem keresi az okokat is, ami létre hozta. Kezdenek sugdolózni. Eleinte halkan, félve, majd egyre hangosabban és szemtelenebből. Mesék, egész legendák keletkeznek, hogyan jutottak Andráséi? ehez a tömérdek kincshez? Aranyat találtak, rebesgetik, mit régen, háborús időben elástak. S a üdére vezette őket nyomra. Egész, kis hordóra való volt a kincs. Már egyesek tudni vélik azt is, hogy éjszakán történt. Sötét, viharos éjszaka volt. S látták is, hogy kapaszkodtak fel ásókkal, kapákkal hárman a páskum hegyre. Bodó Péter másként vélekedett. Szerinte Török András Németországban agyonütött valakit és kirabolta. Azért is sietett annyira haza. Mert ha oly jól ment neki, hogy ezreket keresett havonként, miért nem. maradt. Mégis csak ostobaság ott hagyni az aranybányát A nagy népnevelő. Az első magyar népfőiskola megalapítója. A szarvasi evangélikus gyülekezet apraja-nagyja bensőséges ünnepre készül. Április 19-én és 20-án ünnepli világhírű lelkészének, Tessedik Sámuelnek születése 200. évfordulóját. Élete. Külföldi útjai. Tessedik Sámuel 1742 április 20-án született Albertin, Pest vármegyében. Édesatyja, Tessedik Sámuel, alberti, majd békéscsabai lelkész volt, édesanyja Láng Erzsébet. Hétéves korában atyja elhalt s az özvegy édesanya három árva gyermekével szülővárosába, Pozsonyba költözött. Tessedik Sámuel iskoláit Pozsonyban, Debrecenben és a németországi er- langeni egyetemen végezte. A teológia mellett bölcsészetet, természettudományokat, sőt orvosi tudományokat is hallgatott. Gvalogszerrel bejárta Jénát, Lipcsét, Hallét és Berlint. Mindenütt nyitott szemmel járt. Utazásai közben megismerte a tudományos és jótékonysági intézményeket, a technika alkotásait, a vizszabályozási munkákat, földművelést, kertészetet, a homokterületek befásítá- sát, a német parasztság szorgalmát, józanságát és takarékosságát. Mindezeket látva, lelki szemei előtt elvonultak a magyarországi szomorú állapotok, a jobbágyság siralmas helyzete és a magyar falvak ázsiai élete. Ekkor fogant meg nemesen érző lelkében az erős elhatározás, „hogy életét hazája falvainak fejlesztésére fordítja“. Németországi tanulmányai elvégzése után Pozsonyban nevelősködött, majd Sréter György surányi földbirtokos meghívta udvari lelkészének. 1767-ben, 25 éves korában, Markovitz János lelkész Az irigységnek megvan az a tulajdonsága, hogy inkább a rejtély borzalmas megoldásainak hisz, s így lassan- lassan Bodó Péter véleménye lett általános nézetté. A közvélemény rosszindulata Törökék felé fordult, s ez a nagyhatalom az apostolt is ördöggé aprítja. Szállt, gomolygott a tüdőkből a gyanú, mint a füst, mikor rohadt burgonyaszárat égetnek. Törökék a gyanúsításokat egyszerűen elengedték a fülük mellett. Nem vettek róla tudomást. Jóska még büszkébben hajtotta a telivéreket, Ágnes egyre magasabban hordta a fejét s András mindig szebb és drágább tajtékpipákkal ejtette vasárnap délutánonként ámulatba a falu népét. A lelkész is kezdett Bodó véleménye felé hajolni. Ha sokat is keresett Németországban, annyit semmi esetre. Egy szép napon Törökék téglát és követ kezdenek a házuk elé hordani. Csak nem akarnak építeni? — ütköznek meg az emberek. Tavaly tatarozták. De hozták az épületfát is. Itt bizony építkezés lesz. Ügy látszik tesznek róla, hogy ne járogasson a holdvilág a padlásukra egereket ijesztgetni. A férfiak ugyan nem akartak építeni, nehogy még jobban fellázítsák a kedélyeket, de Ágnes nem engedett. A karácsonyi kalácsot már az új házban akarja megenni. S ha már egyszer kikezdte a falut az irigység, ajánlatára a szarvasi evangélikus egyház meghívta másodlelkészének. 1769-ben, Markovitz halála után már első lelkésze — primár — a szarvasi gyülekezetnek, ö igazgatja az egyházat, a községet, az iskolákat. Szarvasi munkája. A világhírű tanintézet. Abban az időben Szarvas község alig 50 éves. Még mindenütt meglátszanak a törökvilág nyomai. A község rendezetlen. Népe műveletlen, babonás. Tessedik éles szeme rögtön felismerte a bajokat, de nyomban megkereste a bajok orvosságát is. Lelkében felépített egy olyan falut, amilyen még nem volt. Hogy terveit és jószándékú újításait megvalósítsa, előbb az öregeket, a felnőtteket akarta eszméjének megnyerni. Ezen terve azonban nem sikerült. Belátta, hogy a felnőtteket nehéz „meghajlítani“, ezért az ifjúság tanítására és nevelésére helyezte a fősúlyt. Személyes példaadásával nagy hatással volt a népre. Maga is beállt tanítónak. Gyakorlati tanító volt. Az életnek nevelt, nem az iskolának. Nála a tudás s ennek gyakorlati alkalmazása volt a főcél, nem a lecke gépies elhadarása. Legnagyobb gondot fordított a gazdasági ismeretekre. Ezen a téren csodákat művelt. 1779-ben mintaiskoláját gazdasági és ipari szakiskolává fejlesztette. Egész világon ez volt az első gazdasági tanintézet. 1791-ben az egyházzal felépíttette 14 ezer forint költséggel az intézet új épületét, amely még ma is fennáll. Ebben az új intézetben aztán megvalósította a maga módszerét. A leányok külön tanultak, „és pedig a rendes tárgyakon felül egészségtant, betegápolást, csecsemőgondozást, gyermeknevelést, varrást, háztartástant. A fiúk pedig gyakorlati gazdálkodást, méhészetet, selyemtenyésztést, zöldség-, gyümölcs-, gyógynövénytermelést, fonálfeshát hadd egye. Bodóékat meg hadd lepje a penész. Mert hát már lepi őket. Hogy szeretne közeledni az a zöldfülű örzse, de hát semmi nem lesz belőle. Jóskának a szomszéd községből hoznak asszonyt. Ágnes már tapogatózik. Egyetlen leány. És gazdag. Ha összejön a két vagyon, megsárgul két határ népe az irigységtől. így aztán csak megindult az építkezés. A falu népe negdöbbent, amint kezdik ásni az alapot. Öt szoba. Rettenetes. Fejét csóválja mindenki, aki nézi. A lelkész is. Hiba csúszott valahol András tevékenységébe, mert ez már nem természetes, ami Törökék háza táján történik. Igaza lehet Bodönak. A lelkész kutat, nyomoz. De eredmény nélkül. Németországból sem kapott semmi olyasmi hírt, ami rosszra mutatna. Így a ház csak épül, s vele Törökék gőgje. Jóska is kezd pökhendi lenni. Megtanulta anyjától, hegy kell az emberekkel fölényeskedni, hogy egye őket a méreg, S ha rosszról van szó, olyan nagyon tanulékony az ember. Olyan akkor a lélek, mint a szivacs. Fölszippantja a bűnt, mint a szivacs a tintát. András a gondnoksági ól is lemondott. Nem ér rá. Nagy a vagyon. Sok a gond. A templomot is csak nagy ritkán látják belülről. Nagy a gazdagság. Sok a dolog. (Folytatjuk.)
