Harangszó, 1942
1942-04-19 / 16. szám
134 HARANGSZÓ 1942. április 19. felhasználó, a korral haladó, józan és munkás embereket nevelt, akik hívő vallásosságuk által váltak igazi emberekké. Az ifjúság gazdasági nevelése tulajdonképen gyülekezet-nevelés volt. A gyülekezet népének gyakorlati oktatása és irányítása szintén gyülekezetnevelés volt, mert benne vallásos gondolat jutott vezetőszerepre. Életprédikációja egyszerűségében is hatalmas: emberek, munkátok és tudástok segítségével legyetek gyülekezetetek többet érő emberei! Tessedik Sámuel nemzetünk egyik leghatalmasabb alkotó férfia volt. Gazdasági életünkbe programmot vitt. Tespedések között irányított. Tudott új álmokat szőni s elgondolásainak nagy részét meg is valósította. Méltán írjuk nevét nemzeti életünk azon márványtáblájára, mely a legnagyobbak emlékét őrzi. Ne felejtsük azonban, hogy kezdettől mindvégig egyházunk hű szolgája maradt. Németországi egyetemen természettudománnyal, orvosi tudományágakkal foglalkozott. Tanulmányozta a városok csatornázását, a talajművelés különböző rendszereit, az erdőhasznosítás fajait. De sohase tagadta meg a teológiai tudományokat. Élete végéig mindig Isten szolgája maradt. Nem változtatott lényén az, hogy uralkodói kitüntetésekben Isten nélkül. Elbeszélés. Irta: Dr. Schlitt Gyula. (Folytatás.) A faluban csakhamar észrevették, hogy Török uram a gondnoki állásra pályázik. A közeli számadó gyűlésen tisztújítás is lesz és nem bánná, ha megtisztelnék vele. Ügyesen, tapintattal belevitték a köztudatba ezt. Mozgósítva lett sógor, koma s egy-egy jóbarátnak is megsúgták titokzatosan a szándékot. Persze csupa négyszemközti bizalmas közlés, mit nem szabad továbbadni. Egész természetes, annál jobban vitték a hírt szerte. Ágnes bámulatos hozzáértéssel csinálta a dolgot. S jól számítottak. Ismerték a népet s a bizalom kertjébe rakott aknák egymásután a nyilvánosság mezején robbantak. Egy hét alatt tudott róla mindenki és másról sem beszéltek, mint András gondnokságáról. A száz pengő adomány is megtette a maga hatását. Ahogy vasárnap délelőtt kihirdették a templomban a gyűlést, hazajövet már el is dőlt a kérdés. Utóvégre sohse volt titok, micsoda jó szíve van ennek az Andrásnak és ami igaz, az igaz. Mindig a szegénységet pártolta. Az önzetlensége meg éppenséggel bámulatos. Soha nem gyötörte magát a földiekért, megelégerészesült. Nem zavarta határozott célkitűzésében az emberek félreértése és féltékenysége. Hiába kínált neki az állam aranytálcán jutalomnak beillő vezetői állást. Ő megmaradt szarvasi lelkipásztornak. Mindennél többre becsülte Isten ama kegyelmét, hogy népének testi és lelki, gazdasági és vallási életét együttesen szolgálhatja s megerősítheti egymásután következő nemzedékek lelkében Isten hatalmas izenetét: Minden a tietek, de ti a Krisztuséi vagytok! D. Kapi Béla. Személyes üggyé kell tenni azt, amiről azt akarjuk, hogy eredménye legyen. Olyan törvény ez, amit nem lehet az életből kitörölni. Egy munka akkor vezet eredményre, ha az ember személyesen áll mögéje. Egy gondolat akkor hódít, ha vannak személyes képviselői, akik a benne rejlő igazságot magukévá teszik és terjesztik. A mi hű olvasóinktól sajtóvasárnap a Harangszó számára ezt a személyes képviseletet kérjük. Ma a sajtó minden termékét, legyen az újság vagy könyv, nagyméretű propagandával lehet terjeszteni. Kiabálnak is tele torokkal a megfizetett rikkancsok, vagy falrasimított plakátok, hogy dett volt s mindig a mások javaiért szállt síkra. Szóval soha nem lehetett kapzsisággal vádolni. S ha jól vesszük, alapjában véve nem is volt olyan istentelen. Hisz annyi szép tulajdonsága van ennek az Andrásnak, csak éppen nem tudtak vallásos érzései kibontakozni. S ez most megtörtént Németországban. Ezért kellett kimennie. Isten akarta így. Ez a kirándulás váltotta ki benne a csodálatos változást. Ha nem is anyagilag, de lelkileg. Így vélekedett a nép. A közvélemény jóindulata András felé fordult s ez a nagyhatalom az ördögöt is apostollá avatja. A vállukon vitték Andrást vágyai felé, csak Bodó Péter csóválgatta fejét és kételkedett.. Szóval megválasztották Török Andrást gondnoknak. El is látta böcsülettel tisztét, mint senki más. Minden idejét a templom és iskola körül töltötte. Szeme meglátta mindenütt a hiányokat, és a kisebb hibákat rendbehozta maga. A lusta Török András dolgozott. A szó legszorosabb értelmében gondnok volt. Gondoskodott s a parochia tája rövid idő alatt szinte megújult. A lelkész boldog volt. Röstelkedett maga előtt, hogy egy pillanatig is tudott kételkedni András őszinteségében. Csak Bodó nem hitt. Hazugságnak tartotta Török András egész magatartását és szóba is hozta egy ízben a lelkész előtt. A lelkész rossz néportékáikat árulják. Nekünk nincs módunk arra, hogy ilyen propagandával terjesszük a Harangszót. Sem anyagilag, sem erkölcsileg nem tudjuk ezt tenni. Van azonban a reklám, vagy a rikkancs megfizetett munkájánál sokkal nagyobb propagandája lapunknak és ez az, ha olvasóink személyesen állnak mögéje. Ennek a propagandának van igazi aranyfedezete! Hála Isten, vannak ilyen olvasóink, akik látva a Harangszó egyház- léleképítő komoly szolgálatát, hogy ez az egész magyar evangélikus népélet széles rétegeihez elérhessen, személyes üggyé tették a lap terjesztését. Naponként érkeznek új előfizetői bejelentések. Lélekben megszorítjuk a kezüket és ál- dástkívánón megköszönjük a sze- retetüket. Ugyanekkor minden olvasónkat kérjük: ha szeretik lapunkat, tegyék személyes üggyé a terjesztését! Amit szeretünk, azért mindent szívesen teszünk! Elő a tehetségekkel! Drága értékek szunnyadnak falusi népünk lelkében. Egyházunk mindig súlyt helyezett arra, hogy ezeket felszínre hozza, tehetséges falusi gyermekeink taníttatását középiskoláinkban ösztöndíjak, alapítványok kamataival lehetővé tegye. Meg is volt ennek az áldása. ven vette Bodótól, hogy meggyanúsítja derék gondnokát. VI. Csodálatos módon megváltoztak a viszonyok Törökék háza körül is. Lassanként eltünedezett a szegénység és jelentkezett a bőség, Lassan, de észrevehetően. Ha eladásra került egy darab föld, András vevő volt rá. És semmi nem volt neki drága. Megvette. Két év alatt harminc holdat. Megszaporodott a számos jószág is az istállóban. Jóska két nagyszerű lovat hajt, hogy utána fordul apraja-nagyja, ha végigporzik az utcán. Ügy rebesgetik, van bennük angol vér. S Ágnes is mintha egy fejjel magasabbra nőtt volna. Jár-kel mint a páva. Az alázatosságnak, mivel megrohamozták a gondnoki állást, már se híre, se hamva. Hegyesen hordja magát az utcán. Büszkén. S ha valakivel Bodóék közül találkozik, elönti a gőg. Szinte belemerevedik. András tűri még leginkább magán a jámborságot, de már ő is rátarti. Elvárja, hogy nagyobb tisztelettel adózzanak neki. Társaságban azonban rosszul érzi magát. S ha lehetséges, menekül. Különösen, ha Bodó Péter is jelen van. Nem szereti a nézését, a mosolyát, amivel végigméri. Mintha megvetést látna a mosolyában és a pillantása mintha kutatna benne. Mintha ez a Péter sejtene valamit.
