Harangszó, 1942

1942-04-19 / 16. szám

134 HARANGSZÓ 1942. április 19. felhasználó, a korral haladó, jó­zan és munkás embereket nevelt, akik hívő vallásosságuk által vál­tak igazi emberekké. Az ifjúság gazdasági nevelése tulajdonképen gyülekezet-nevelés volt. A gyüle­kezet népének gyakorlati oktatása és irányítása szintén gyülekezet­nevelés volt, mert benne vallásos gondolat jutott vezetőszerepre. Életprédikációja egyszerűségében is hatalmas: emberek, munkátok és tudástok segítségével legyetek gyülekezetetek többet érő embe­rei! Tessedik Sámuel nemzetünk egyik leghatalmasabb alkotó férfia volt. Gazdasági életünkbe programmot vitt. Tespedések között irányított. Tudott új álmokat szőni s elgondo­lásainak nagy részét meg is való­sította. Méltán írjuk nevét nemzeti életünk azon márványtáblájára, mely a legnagyobbak emlékét őrzi. Ne felejtsük azonban, hogy kez­dettől mindvégig egyházunk hű szolgája maradt. Németországi egyetemen természettudománnyal, orvosi tudományágakkal foglalko­zott. Tanulmányozta a városok csa­tornázását, a talajművelés külön­böző rendszereit, az erdőhasznosí­tás fajait. De sohase tagadta meg a teológiai tudományokat. Élete végéig mindig Isten szolgája ma­radt. Nem változtatott lényén az, hogy uralkodói kitüntetésekben Isten nélkül. Elbeszélés. Irta: Dr. Schlitt Gyula. (Folytatás.) A faluban csakhamar észrevették, hogy Török uram a gondnoki állásra pályázik. A közeli számadó gyűlésen tisztújítás is lesz és nem bánná, ha megtisztelnék vele. Ügyesen, tapintattal belevitték a köztudatba ezt. Mozgósítva lett sógor, koma s egy-egy jóbarátnak is megsúgták titokzatosan a szándékot. Persze csupa négyszemközti bizalmas közlés, mit nem szabad továbbadni. Egész természetes, annál jobban vitték a hírt szerte. Ágnes bámulatos hozzáértéssel csinálta a dol­got. S jól számítottak. Ismerték a né­pet s a bizalom kertjébe rakott aknák egymásután a nyilvánosság mezején rob­bantak. Egy hét alatt tudott róla min­denki és másról sem beszéltek, mint András gondnokságáról. A száz pengő adomány is megtette a maga hatását. Ahogy vasárnap délelőtt kihirdették a templomban a gyűlést, hazajövet már el is dőlt a kérdés. Utóvégre sohse volt titok, micsoda jó szíve van ennek az Andrásnak és ami igaz, az igaz. Mindig a szegénységet pártolta. Az önzetlensége meg éppenséggel bámulatos. Soha nem gyötörte magát a földiekért, megelége­részesült. Nem zavarta határozott célkitűzésében az emberek félre­értése és féltékenysége. Hiába kí­nált neki az állam aranytálcán ju­talomnak beillő vezetői állást. Ő megmaradt szarvasi lelkipásztor­nak. Mindennél többre becsülte Isten ama kegyelmét, hogy népének testi és lelki, gazdasági és vallási életét együttesen szolgálhatja s megerő­sítheti egymásután következő nem­zedékek lelkében Isten hatalmas izenetét: Minden a tietek, de ti a Krisztuséi vagytok! D. Kapi Béla. Személyes üggyé kell tenni azt, amiről azt akarjuk, hogy eredménye legyen. Olyan törvény ez, amit nem lehet az élet­ből kitörölni. Egy munka akkor vezet eredményre, ha az ember személyesen áll mögéje. Egy gon­dolat akkor hódít, ha vannak sze­mélyes képviselői, akik a benne rejlő igazságot magukévá teszik és terjesztik. A mi hű olvasóinktól sajtóvasárnap a Harangszó szá­mára ezt a személyes képviseletet kérjük. Ma a sajtó minden termé­két, legyen az újság vagy könyv, nagyméretű propagandával lehet terjeszteni. Kiabálnak is tele to­rokkal a megfizetett rikkancsok, vagy falrasimított plakátok, hogy dett volt s mindig a mások javaiért szállt síkra. Szóval soha nem lehetett kapzsi­sággal vádolni. S ha jól vesszük, alapjá­ban véve nem is volt olyan istentelen. Hisz annyi szép tulajdonsága van ennek az Andrásnak, csak éppen nem tudtak vallásos érzései kibontakozni. S ez most megtörtént Németországban. Ezért kel­lett kimennie. Isten akarta így. Ez a ki­rándulás váltotta ki benne a csodálatos változást. Ha nem is anyagilag, de lel­kileg. Így vélekedett a nép. A közvéle­mény jóindulata András felé fordult s ez a nagyhatalom az ördögöt is apos­tollá avatja. A vállukon vitték Andrást vágyai felé, csak Bodó Péter csóválgatta fejét és kételkedett.. Szóval megválasztották Török And­rást gondnoknak. El is látta böcsülettel tisztét, mint senki más. Minden idejét a templom és iskola körül töltötte. Szeme meglátta mindenütt a hiányokat, és a kisebb hibákat rendbehozta maga. A lus­ta Török András dolgozott. A szó leg­szorosabb értelmében gondnok volt. Gon­doskodott s a parochia tája rövid idő alatt szinte megújult. A lelkész boldog volt. Röstelkedett maga előtt, hogy egy pillanatig is tudott kételkedni András őszinteségében. Csak Bodó nem hitt. Hazugságnak tartotta Török András egész magatartását és szóba is hozta egy ízben a lelkész előtt. A lelkész rossz né­portékáikat árulják. Nekünk nincs módunk arra, hogy ilyen propagan­dával terjesszük a Harangszót. Sem anyagilag, sem erkölcsileg nem tudjuk ezt tenni. Van azonban a reklám, vagy a rikkancs megfi­zetett munkájánál sokkal nagyobb propagandája lapunknak és ez az, ha olvasóink személyesen állnak mögéje. Ennek a propagandá­nak van igazi aranyfedezete! Hála Isten, vannak ilyen olvasóink, akik látva a Harangszó egyház- léleképítő komoly szolgálatát, hogy ez az egész magyar evangélikus népélet széles rétegeihez elérhes­sen, személyes üggyé tették a lap terjesztését. Naponként érkeznek új előfizetői bejelentések. Lélek­ben megszorítjuk a kezüket és ál- dástkívánón megköszönjük a sze- retetüket. Ugyanekkor minden ol­vasónkat kérjük: ha szeretik la­punkat, tegyék személyes üggyé a terjesztését! Amit szeretünk, azért mindent szívesen teszünk! Elő a tehetségekkel! Drága értékek szunnyadnak fa­lusi népünk lelkében. Egyházunk mindig súlyt helyezett arra, hogy ezeket felszínre hozza, tehetséges falusi gyermekeink taníttatását kö­zépiskoláinkban ösztöndíjak, ala­pítványok kamataival lehetővé te­gye. Meg is volt ennek az áldása. ven vette Bodótól, hogy meggyanúsítja derék gondnokát. VI. Csodálatos módon megváltoztak a viszonyok Törökék háza körül is. Lassan­ként eltünedezett a szegénység és jelent­kezett a bőség, Lassan, de észrevehetően. Ha eladásra került egy darab föld, And­rás vevő volt rá. És semmi nem volt neki drága. Megvette. Két év alatt harminc holdat. Megszaporodott a számos jószág is az istállóban. Jóska két nagyszerű lo­vat hajt, hogy utána fordul apraja-nagyja, ha végigporzik az utcán. Ügy rebesge­tik, van bennük angol vér. S Ágnes is mintha egy fejjel magasabbra nőtt volna. Jár-kel mint a páva. Az alázatosságnak, mivel megrohamozták a gondnoki állást, már se híre, se hamva. Hegyesen hordja magát az utcán. Büszkén. S ha valakivel Bodóék közül találkozik, elönti a gőg. Szinte belemerevedik. András tűri még leginkább magán a jámborságot, de már ő is rátarti. Elvárja, hogy nagyobb tisz­telettel adózzanak neki. Társaságban azonban rosszul érzi magát. S ha lehet­séges, menekül. Különösen, ha Bodó Pé­ter is jelen van. Nem szereti a nézését, a mosolyát, amivel végigméri. Mintha megvetést látna a mosolyában és a pil­lantása mintha kutatna benne. Mintha ez a Péter sejtene valamit.

Next

/
Thumbnails
Contents