Harangszó, 1941
1941-01-12 / 2. szám
id. HÁftANŐ$2ó 1941. január 12, Kallio a finn köztársaság elnöke néhány héttel ezelőtt eltávozott az elnöki székből s nemsokára eltávozott a földi életből is. Hatalmasan felfelé ívelő pályájának magaslatáról lépett át az örökkévalóságba, miután mélyről induló életének drága értékeit szétszórta népe között. Egyszerű parasztsorból emelkedik az elnöki méltóság magasságába. Többször visszahívják ide. Mindig páratlan bölcseség- gel vezeti át népét nagy veszedelmek mély völgyein, A parasztság nagy erejéről való bizonyságtevés egész élete. A parasztság mindig termékeny talaj volt a népélet mezején, amelyből a legnagyobb értékek nőttek ki és gazdag termést nyújtó kalásszá értek. Nem szabad ezt a réteget elhanyagolni, vagy megvetni. Kallio életének örök nagy tanítása ez! De van egy másik tanítása is, amit ennek a rétegnek sem szabad szabad soha elfelejteni, hogy örökkévaló értékké mindig az Isten félelme által tud az ember lenni! Mert minden bölcseségnek forrása, kútfeje az Úrnak félelme! (Példb. 1:7. v.) Siaiisziikai adatok fjalmuzu tornyosul az ember elé, mikor évforduló alkalmával a múlt év eseményeit vizsgálja. Minden munka- területen így van ez. Az egyházi munka sokirányú széles területén is. A statisztika nem önmagáért van. Nem is azért, mert parancs van az elkészítésére. Statisztikát azért készít az ember, hogy áttekinthető képe legyen arról, mi történt egy esztendő leforgása alatt. Mi minden húzódik meg ilyen statisztikai adatok mögött?! Mennyi bánat, mennyi öröm, mennyi biztatás, mennyi figyelmeztetés és tanítás. Mennyit beszélnek arról, hogy mi történt az emberekkel, mit tettek az emberek! De vájjon beszélnek-e arról, hogy mit tett az Isten? Mikor a statisztikát csináljuk, olvassuk, gyülekezetünk életéből a szószékről halljuk, az adatok között megtaláljuk-e az Isten adatait? Adjatok diakonisszákat ! — hangzik gyülekezeteinkből a kérés a diakonissza, anyaházak felé, hogy azo: nak szolgálata által a szr retetmunka megindulhas son, az egyház keze a nyo morúság felé kinyulhas'-1 son és Krisztus minden elhagyott, árva, szenvedő evangélikus lélekhez közeljuthasson. Azonban megKerekes Gyuir£&£&. Történeti ifjúsági regény. Irta: Mohr Gedeon, Kassa. 5H — Meglátjuk, hogy tudsz-e úgy lovagolni, mint főzni! — kötekedett Józsi a kislánnyal. Katinka válasz helyett egyetlen ugrással a „Kék rókában“ szerzett ló hátára vetette magát. Dolgában biztosan tűnt el a nád között. A fiúk kedvtelve néztek utána.-— Legény — szalad ki a Palkó száján — akarom mondani, kislány ő a talpán. Jókedvűen rendeztek el mindent. Régeczet, amennyire csak tudták, a partra vonszolták. Sebtiben vágott kóróval, gazzal hintették be, hogy szembe ne tűnjék. — Hátha még hasznát vehetjük — fejezte ki Ákos, amit mindegyik érzett. Csendes fohásszal szálltak nyeregbe. Gyurka éppen megveregette a Csillag nyakát és előre ugratott, amikor hirtelen mozdulattal Katinka toppant elébük. — Na, jó volt, kislány? — kérdezte Gyurka. De az csak a kezét emelte rettegőn feléjük. Haja zilált volt, mint sörény lebbent meg nyakán. Szemei ijedten meredtek ki, ruháját rongyosra vágták az éles kardnádak. — Mi történt veled? — hökkent meg Gyurka is egyszerre. Szóra már nem is volt szükség. A lányka nyomában öt császári katona egyenruhája tűnt fel. Sebesen vágtató paripákon ültek. Ahogy a fiúkat meglátták, kantárt rántva toppantak vissza. — Ide azzal a kölyökkel — kiáltotta a vezetőjük. J — Mi közötök hozzá? — nézett rá Gyurka fenyegetően. ■ — Egyik rabunk lánya! — Azonnal megismertem. Ad- ■ játok szépszerével? — válaszolta és választ nem is várva B kardot rántott. ■ — No Palkó — ugratott előre Ákos — rozsdás még ■ a kardod? | A harcivágytól amúgy is égő fiúk bátran szálltak síkra. I Mintha tűzijáték volna, szikráztak a pengék. Mindegyik- I nek volt egy ellenfele, csak Gyurkának kettő. | Palkó emberül állta helyét. Sikerült gömöri kuruc fogás- L sál verte ki párharcosa kezéből a szablyát. Határozatlanul | nézett körül. Megölje? 1 — Ne sajnáld Palkó, — fogta fel Józsi pillantását. — I Vágj oda neki! I Palkó még mindig habozott, hogy belédöfje-e kardját. | — Harcban állunk — ordította most már Józsi, akit I ellenfele erősen szorongatott. — Végezz vele! 1 — Katinkát akarták börtönbe vetni! — emlékeztette I Ákos is. Palkó pengéjével átfúrta a másik mellét. 1 Azután Józsi és Ákos ellenfelére került sor. Gyurka I maga végzett egy párharcosával. De a másik látva a harc I kilátástalan voltát, gyorsan kereket oldott. ] — Utána — kiáltotta Ákos. — Nem szabad kienged- I nünk, mert sereget hoz a nyakunkba. I Megindult a hajsza. Most látszott meg, mit ér Csillag. | A katona nyílt mezőre ugratott ki és vad halálfélelme szár- H nyán szinte repülni látszott. Messze hagyta maga mögött az I üldözőket. De Csillag a Gyurka símogatására száguldó vág- I tatásban majdnem egyenesbe nyúlt. Mint a nagy esésű, sebes I hegyi patak, rohant a föld lábuk alatt. I Kallio, az elhunyt finn köztársasági elnök.
