Harangszó, 1941
1941-03-02 / 9. szám
mezőkön egyedül élnek, árván, mint a magányosan álló fa, melyet a vihar kénye-kedve szerint tép, tör, zúz, akik evangélikus jelvényeiket nem látják s próféta, tanítómester nincsen közöttük. (74. zs. 9.) Augustinus egyházi atya a megváltásra szoruló emberiséget halálos beteghez hasonlítja, akik betöltik az egész földet napkelettől napnyugotig. Ugyanezt mondhatnók evangélikus egyházunk szórványairól is. Magyar hazánkban minden harmadik evangélikus ember szórványban él, akiknek lelki gondozását missziókba szervezését, egyházunk számára való megmentését vette vállaira többek közt Gusztáv Adolf Gyámintézetünk is. Tehetségéhez képest anyagi segítséget nyújt ahhoz, hogy útnak indulhassanak bibliával a kezükben a misz- sziós lelkészek és elvigyék a betegekhez a vigasztalást, a haldoklókhoz az Úrvacsora szentségét, hogy a gyermekeket megtanítsák Luther Kátéjára, hogy épüljenek lelki templomok és épüljenek kőből épített templomok, iskolák, paplakok, tanítólakások, árvaházak, konfirmandus otthonok, diakonisz- szaházak, hogy a tornyokba harang, a templomokba orgona kerüljön, az oltárokon ott legyen a megfelelő, egyszerű dísz és a szentségek kiszolgáltatásához szükséges szent edények. Nem akarnád te is kivenni ebből a munkából a magad részét? Nem akarnál segítségére sietni azoknak a szórványpapoknak, akik sok időt igénybe vevő úttalan útakon, télen és nyáron, hidegben és hőségben, hóban és esőben, szélben és viharban rójják a szórványútakat és keresik az ő testvéreiket, sokszor nem is a tízet, mint József ott Sikhem és Dóthán vidékén, hanem csak az egyet, mint a jó pásztor a pusztában eltévedt bárányt, hogy egy is el ne vesszen!? Évekkel ezelőtt egy Amerikába szakadt s ott idővel egyedül valóvá lett öreg magyar asszonynak utolsó kérése érkezett Gusztáv Adolf Gyámintézetünkhöz. Szólt pedig a kérés olyaténképen: küldjünk néki a tengeren túlra magyar nyelvű imádságos könyvet, hadd imádkozzék koporsó zártáig édes anyanyelvén, melynél nincs kedvesebb, zengzetesebb, bizalmasabb az egész világon. Milyen öröm volt teljesíteni ezt a kérést. De öröm volt teljesíteni annak a tőlünk elszakított kicsi magyar falunak kérését is, melynek evangélikus gyülekezete 100 magyar énekeskönyvet kért. Olyan gyülekezet kérése volt ez, amelynek hívei minden esztendőbeh állami adójuk ötszörösét teszik le az egyház oltárára, hogy a templomon s az iskolán keresztül evangélikusok és magyarok maradhassanak. így keresi a Gusztáv Adolf Gyámintézet határokon innen s határokon túl a testvéreket, az evangélikus testvéreket. És ebben a szent krisztusi munkában nem áll egyedül. A testvéreit kereső Józseffel, a Magyarországi Gusztáv Adolf Gyámintézettel egy utón járnak a külföldi Gusztáv Adolf Egyletek. így többek közt a svéd Gusztáv Adolf Egylet s a legidősebb testvér, a németországi Gusztáv Adolf Egylet. Ennek szeme már az egész világon kutatja, keresi, menti a szétszórtságban élő hittestvéreket. Erőtlenségünkben hányszor, óh de hányszor sietett nékünk is segítségünkre. Száz év alatt több mint 600 magyar gyülekezetei segélyezett több mint 4 millió márkával. Néhány esztendővel ezelőtt egyik gyülekezetünket egy lelketlen ember kiforgatott minden vagyonából. A károsult gyülekezet népében megrendült az emberekbe, sőt még magába a gondviselő Istenbe vetett bizodalom is. Egyházunk tanácstalanul állott. S ime akkor a német Gusztáv Adolf Egylet felekereste vigasztaló soraival és tekintélyes adományával a kétségbeesett gyülekezetei és — mint lelkésze írta — hosszú idő múltán ekkor ragyogott fel újra a hívek szeme boldogan, bizakodóan. Vagy megemlegessem-e hogyan hálálkodnak azok a magyar gyülekezetek, ahol az elmúlt esztendőben az árvíz ostromló ereje megrongálta a templom- és iskolaépületet s Szervezzük meg mindenütt a helyi Gyámintézetet, sőt lehetőleg a női és ifjúsági Gyámintézetet is. Ismertessük vallásos estéken, iskolában, vallásórákon a Gyámintézet célját, feladatát. Tartsunk évente minden gyülekezetben legalább egy gyámintézeti istentiszteletet, vagy vallásos estét. — Ne feledkezzünk meg a gyámintézeti offer- tóriumról! — Minden templomajtóban legyen egy gyámintézeti persely. — Minden iskolaterem asztalán ott legyen a gyámintézeti gyüjtőpersely. — A szükséges perselyeket a Gyámintézet egyházi elnöke ingyen bocsátja rendelkezésre. — Buzgó családoknál is helyezzünk el ilyen perselyt. A Gyámintézet házi gyűjtőit oktassuk ki, hogy meleg szívvel ecseteljék, tolmácsolják a szegénységgel, adóssággal küzködő, elemi csapásoktól meglátogatott gyíilekezMek és szórványbeli hívek nehéz helyzetét. Mondják el, hogy vannak evangélikusok, akiknek nincs templomuk, akik legfeljebb egy-egy egész esztendőn át nem volt elegendő pénz a károk kijavítására. De az év utolsó napjaiban, szent karácsony ünnepére megérkezett a Gusztáv Adolf Egylet ajándéka arról a földről, ahol most az élet-halálharc egyik mélysége a másikat követi, ahol hullámok csapnak össze félemetes erővel. Hát nem hasonlít a Gyámintézet s a Gusztáv Adolf Egylet ezen szeretete a testvéri szereteten felül ahhoz az édesanyai szeretethez, amely mindig önmagát áldozza fel, hogy másokat megmenthessen? A nyáron lesz 46 éve annak, hogy a Sopron melletti Rabold községet váratlan hirtelenséggel felhőszakadás lepte meg. Néhány perc alatt mindent elborított a víz. Az egyik házikóban egy édesanya feküdt teljesen kimerültén, tehetetlenül aznap született gyermekével. Az áradat elöntötte a szobát. Menekülni nem tudott. Segítség nem érkezett, mert a mezőről hazafutó emberek elsősorban a maguk holmiját igyekeztek megmenteni. Amikor a víz magassága elérte a betegágy magasságát, a gyenge édesanya összeszedve utolsó erejét, karjaiba vette gyermekét és a szennyes víz felett ég felé tartotta, hogy legalább azt megmenthesse. Mire hozzá is megérkezett a segítség, az édesanya halott volt, de merev kezeiben megmentett gyermekét akkor is ég felé tartotta. Lássátok, így tartja a Gusztáv Adolf Gyámintézet s a Gusztáv Adolf Egylet ebben a végveszedelemben, ebben az Isten-ítéletszerű kemény időben azokat a most született gyenge kis gyülekezeteket s missziókat, amelyekben szórványhíveink elhelyezkednek, valamint a nehéz anyagi helyzettel küzködő egyházközségeket mindaddig víz felett, míg Isten kegyelméből el nem múlnak megint a veszedelem napjai. Ezért újból is kérdem: távol tudnál te maradni ettől a munkától, a testvéreidet kereső, a testvéreidet megmentő munkától? Hát igazán nem volna sem adományod, sem szolgálatod, sem imádságod a Gusztáv Adolf Gyámintézet áldott munkája számára? Vagy te is úgy akarnál szólni, amint sokan szólnak: Mi közöm hozzá? A te egyházhűséged csak a magad gyülekezetének határáig terjed, vagy ott húzod meg a könyörülő szeretet határvonalát, ahol másnyelvű testvéreidről van már szó? Hát nem hallottad, hogy míg időnk vagyon, mindenekkel jót tegyünk, kiváltképpen a mi hitünknek cselédeivel? Hát te meg tudnád vetni Lutherünk szavát, aki egyszer így kiáltott fel; Istenem, mennyi nyomorúságot láttam, mennyi nyomorúságról hallottam. Ti püspökök, papok, tanítók és hívek, hogyan akartok megállni Krisztus előtt, amikor majd ítéletre von benneteket és megméri szívetek testvéri szeretetét?... Avagy mit felelsz a hittestvéreiért életét is odaáldozó Gusztáv Adolf lelkiismeretet rázó szavára: Ti evangélikusok, hogyan álltok meg az ítéletben, ha nem tesztek semmit az evangéliumért? Szeretett testvéreim, a mi lelki édesanyánk, szeretett evangélikus anyaszentegyházunk ma vállaidra teszi kezét s azt mondja, hogy odakünn a szórványokban, az apró, szegénységgel, adósággal küzködő gyülekezetekben a te testvéreid nélkülöznek, szenvednek, véreznek, s ha nem jön segítség, elvéreznek. Óh siess, siess segítségükre. Add oda jókedvű adományodat a Gusztáv Adolf Gyámintézetnek, hogy tehessen jót testvéreiddel. Hullass életedben, meleg kézzel s halálod órájában végrendeleteddel, testamentumoddal annyi áldást a te hittestvéreidre, amennyi csak kitelik tőled. De mielőtt ajándékodat szívedben elhatároznád — tekints fel annak a Krisztusnak a keresztfájára, aki éretted mindenét oda adta... Én csak azért jártam ma nálatok és csak azért szóltam ezen hegyen épült templomban hozzátok és innen az egész evangélikus anyaszentegyházhoz, hogy felemeljem előttetek a keresztet... Arra nézzetek és cselekedjetek. Mert hiszem a szeretet, a testvéri szeretet nem szó, nem beszéd, hanem cselekedet. Ámen. Baross-nyomda: Uzsaly és Koncz (Harangszó nyomdája) Győr, Andrássy-út 24. Hogyan segítsünk, a Gyámintézeten ?
