Harangszó, 1941
1941-03-02 / 9. szám
1941. március 2 HÄR'ÄNGSZÖ 71. Az erkölcsi nevelés alapvető tartozéka. Az erkölcsi nevelés alapvető tartozéka: a szívképzés. Napjainkban a szívtelenségnek olyan lehangoló jeleit látjuk, amelyekből okvetlen arra következtethetünk, hogy a szívképzésre nem fordítunk kellő gondot. Pedig szív nélkül az ember nem ember. Vigyáznunk kell a szív épségére. Egy bölcs szerint: „Az emberi szívet, ha egyszer összezúzta az élet vihara, nincs több öröm, mi képes legyen helyrehozni.“ A mai kor sokat követel az iskolától és ez kénytelen a kor követelő szózatára hallgatni. De, hogy ennek eleget tehessen, inkább csak a puszta tudásra törekszik, mint a szívképzésre. — A tanítás neveljen! Ezen elvnek meg fog felelni a tanítás, ha nem tekint a puszta tudásra, hanem arra is törekszik, hogy ez által nemesüljön az érzület. Az érzület gócpontja pedig: a szív. A tanítás neve- lőleg akkor hat tehát, ha nemcsak értelmes, ügyes, de egyúttal nemesszivű ifjakat képez. A család és iskola, általában a környezet jó vagy rósz kedélyhangulata adja meg a szívképzés jellegét. Ahol komoly és mogorva a környezet kedélye, ott örökös tél van. Ez a tél elfagyasztja a gyermek-lélek sarjadzó bimbóit, nem engedi kifesleni a szív virágait. Ahol csikorog a hideg, ott nincs tenyészete annak, ami szép, ami kellemes. Ott örökös Szibéria van. Ott a porba húz le mindent a hideg; ott a lélek röptének szárnya van szegve. Az ilyen környezet a szívképzésre sehogy sem előnyös. A szív érzelmeinek királya, felséges napja, a szeretet. A családban különösen az anya van hivatva a szívképzés fontos feladatát végezni, mert ő van felruházva azzal, mi a nevelés első feltételéhez tartozik: tudniillik, a nevelő szeretetével és türelmével, ő van felruházva az önfeláldozó, a legszentebb szeretettel: az anyai szeretettel, ahogy Tompa Mihály költőnk mondja szárnyaló szavakkal: „Óh anyai érzés, anyai szeretet, Mélységed, nagyságod megmérni nem lehet!“ Az elmondottak szerint tehát a szívképzés egyedül a szeretet által eszközölhető. Szeretni kell a gyermeket derűs kedéllyel, hogy szeretni tanuljon; mert a szeretet a szív világa s annak, aki boldog akar lenni, e világban élni, — szeretni kell tudni. A boldogság saját szívünkben van elrejtve; boldog, ki azt ott és nem kívüle, másban keresi és ezerszer boldog, aki azt meg is találja. A szív központja minden érzésnek s az érzések összhangzása adja kedélyhangulatunk jó vagv rossz, édes vagy keserű alaphangját. Ha a szív közönyös, érzéketlen: az öröm vagy fájdalom sem oly erősek, mint másnál, aki érző szívet hord keblében. Az ilyen emberek sohasem boldogok, mert saját boldogságukat sem érzik igazán. Ha a szív túlérzékeny, az erős benyomások gyorsan hatnak rája, de ez nem irigylendő állapot, mert folytonos szenvedést okoz. Boldog csak az lehet, akinek a szíve örömet és fájdalmat egyaránt érez, de egyik által sem hagyja magát elragadtatni. Könyörületes és résztvevő, de ezeket a tulajdonságokat az ész és erkölcs törvényei szabályozzák. Szeret, de ezt nem viszi túlságba; mindenki iránt gyöngéd, kíméletes. A közönyös, érzéketlen szív a szívképzés elhanyagolásának eredménye. Ez csak oly gyermeknél következhet be, akinek nevelői maguk is érzéketlenek; akivel senki sem törődött, kit soha senki meg nem cirógatott. Szükséges tehát, hogy az a környezet, melyben a gyermek fölnevelkedik, iránta szeretetet mutatva, őt is hasonló érzelemre keltse s néha örömöt szerezzen neki, hogy örülni tanuljon, — hogy szánalomra és részvétre indítsa az élet nyomorultjai iránt. Legtöbb haszna van azonban itt is a jó példaadásnak. A helyes irányban művelt szív egyik legszebb virága az emberszeretet és részvét a bajbanlevők iránt. Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink teljes életükön át kímélettel, szeretettel és tisztelettel viseltessenek mindenki iránt és hogy durvák, önzők, kárörvendők ne legyenek: részvét-érzetüket idejekorán kezdjük fölkelteni, soha rossz példát nem adva nekik. A szép szeretetének fölkeltése, szintén egyik lényeges eszköze a szívképzésnek. Elmefuttatásomat a költő szavaival végzem: „Az életnek tengerében Két örvény van: szív és ész. A kettőnek egyikében A jobb ember könnyen vész. Az ész ezer bajt okozó: Ezt el lehet kerülni. A szív, mint hogy ragadozó Könnyű benn elmerülni.“ (bkv). OLVASSUK A BIBLIÁT Jézus, Istennek báránya. Március 2. — ... életét váltsápul adta érettünk. Ef. 5 :2. Ezen a földön mindennek ára van. Nagy a panasz manapság, hogy minden drága, csak az ember az olcsó és hogy e világ piacán az embervásárban nem árverés, hanem árlejtés van. De nem így van Isten országában, ahol Isten a bűnös emberért a legnagyobb árat, egyszülött Fiát adta oda. (Ján. 3 : 16.) Az Űr Jézus is „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és adja az ó életét váltságul sokakért.“ (Márk. 10 :45.) „Krisztus ártatlan Bárány! Ki miértünk megholtál. A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket. Irgalmazz nekünk, Óh Jézus, óh Jézus!“ (Dt. ék. 174 : 1. v.) Március 3. — ... ami egyedüli megváltónk. Csel. 4 : 12. Sok mindenben keresett már megváltót az ember, legújabban a fajban keresi. Pedig Istennek Lelke Ézsaiás próféta által azt izeni: „Én vagyok az Űr és rajtam kívül nincs szabadító.“ (43:11.) A mi megváltónk erős. (Jer. 50 :34.) Megment és megszabadít. (Dán. 6 :27.) Egyetlenegy áldozatával .örökre tökéletesebbé tette a megszentelteket. (Zsid. 10 : 14.) „Én édes Megváltóm, míg élek, Hű szerelmedre gondolok: Legyen tiéd e szív, e lélek, Mely mindennap feléd dobog. Drágább nekem a te szerelmed, Mint szlnarany s örömpohár, Jobban megvéd áldó kegyelmed. Mint harci fegyver s sziklavár.“ (Dt. ék. 422 :1. v.) Március 4. — ... megvált minden bűntől. I. Ján. 1 :7/b. Mennyi jóra való igyekezet és szent törekvés vált hiábavalóvá, amikor az ember önmaga erejéből akart a bűntől megszabadulni. De senkinek sem volt hatalma hozzá. Az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani. (Mt. 9:6.) Ö vette el a világ bűneit (Ján. 1 :29.), az ő vére tisztít meg minket minden bűntől. „A tévelygés éjjelében, A bűnösök seregében, Mint szövetnek megjelentél, Szenvedtél, halálra mentél, Hogy Istennel megbékéltesd A bűnöst s örökké éltesd. (Dt. ék. 418:2. v.) Március 5. — ... megváltott az ördög hatalmától. I. Ján. 3:8. Minél inkább vallja magát valaki az Űr gyermekének, annál nagyobb bizonyossággal érzi, vallja, hogy milyen hatalma van a Sátánnak. Még az Urat is megkísértette. Sokszor nehéz felismerni, mert átváltoztatja magát világosság angyalává. (II. Kor. 11:14.) Istennek Báránya elvette az ördögnek hatalmát (Zsid. 2 : 14), azért „semmit ne félj azoktól“. (Jel. 2 :10.) „Bűneimnek tőréből, Szent karodra te végy föl; Ördög hálójába Ne hagyj beleesnem, Ments meg jó Atyám engem. (Dt. ék. 326 : 2. v.) Március 6. — ... megváltott a világtól. Gal. 1 :4. A Sátán, a test és vér mellett legnagyobb ellenségünk: e világ, amelyik két kézzel kínálja nekünk a maga gyönyörűségeit és hangja olyan hízelgő, áruja olyan csillogó, hogy odaadjuk érte lelkünk üdvösségét is. Aki csak egyszer is megérezte már ezt a jánosi igét, hogy az Űr kiválasztott minket magának a világból, az szent énekünkkel boldogan énekli: „Mit nékem e világ S minden gyönyörűsége! Te, vagy óh Jézusom, Szívemnek ékessége. Legdrágább kincs gyanánt Téged karollak át; Te benned megnyugszom, Mit nékem a világ.“ (Dt. ék. 412 : 1. v.) Március 7. — ... megváltott a törvény átkától. Gál. 3 : 13. Hallottunk Izrael 365 törvényéről, amelynek drótakadályai között a hívő zsidó méltán eltévedt. „Az Űr Jézus által megszabadultunk a törvénytől, minekutánna meghaltunk a törvénytől. (Róm. 7 :6.) Nem vagyok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. (Róm. 6 :14.) Törvény által senki sem igazul meg Isten előtt. (Gál. 3:11.) „Sóhajtva hordtuk az igát És a haláltól féltünk; De Isten elküldé Fiát, Ki emberré lett értünk. Törvénynek ő eleget tett, Veszedelemből kimentett, Kiengesztelt Istennel.“ (Dt. ék. 350 : 3. v.) Március 8. — ... megváltott a haláltól. II. Tim. 1 : 10. „A halál, amely bűn által jött be a világba, minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.“ (Róm. 5 : 12.) Jézusig a halál volt a legnagyobb hatalom a világon, de Jézus a halált is legyőzte. Megszabadította azokat, akik a haláltól való félelmükben teljes éltökben rabok voltak. (Zsid. 2 : 15.) Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad? (I. Kor. 15 :57.) „Ma Krisztus győzedelmes lett, Siron, halálon erőt vett: Dicsőséggel feltámadott, Jer neki hálát adjatok. (Dt. ék. 210 :1. v.) Egyed Aladár,
