Harangszó, 1941

1941-12-21 / 51. szám

19?T. 3ecemBer 2f.

HXfXNGSIÜ

akkor kezdődnek az Isten lehetőségei. A mai emberiséget megmenteni, a népeket megbékéltetni egyedül ö tudja. És ő ezt akarja. Halljátok, már zeng a betlehemi mezőn az angyalok éneke, a láng- baborult föld felé hangzik a menny mentő üzenete: Ma született a Megtartó! Bár éreznénk meg karácsony ünnepén, hogy senki, egyedül ez a ma született Krisztus tarthat meg minket!

A Harangszó katonáink között.

Mióta csapataink az orosz mezők felé megindultak, fontos feladatnak tartottuk, hogy az otthon és a harctér között lapunk által kapcsolatot teremtsünk s katonáink lelki gondozásában közreműködjünk. E célból külön rovatot nyitottunk, lapunkat a harctérre megindítottuk, a tábori püspökség szíves közbenjárásával Bibliákat, imakönyveket lapunkkal együtt hétről- hétre küldjük. A protestáns tábori lelkészi hivatalok útján ma már többszáz példányban megyünk ki hétről-hétre katonáinkhoz. Emellett odaállunk a katonakórházak betegágyai mellé, hogy lelki vigaszt nyújtsunk sebesült katonáinknak. Örömmel közöljük olvasóinkkal, hogy a múlt számtól kezdve már 50Ö példányban keressük fel hétről-hétre katonáinkat s így tesszük lehetővé, hogy — ha már nem ünnepelhetik itthon a család— Kegyetlen ..., kegyetlen ..., kegyetlen ... I

Megáll.

— Ki ez!?

Mered rémülten vissza, de csak a gyereket látja. Mintha hívná. Ügy látja, úgy hallja, s nem tud ellentállni. Visz- szamegy.

— S mondd csak nekem, hogyan jön a Jézuska? — kérdezi mohón. Kíváncsian.

— Létrán az égből.

— És hol, hová?

— Ide. Így mondták. Egy jó kis fiú fekszik itt. Jézuska szerette, azért vette magához. S itt száll le nála.

Jánosban megmozdul valami, miről nem tudta, micsoda, de a mi rég nem érzett melegséggel öntötte el bensejét.-— Menj szépen haza. Édesanyád vár.

Figyelmezteti atyailag a kis fiút.

— Édesanyám meghalt. Édesapám is, — volt a gyermek válasza, s potyognak könnyei, alig győzi törölni kis öklével.

Jánosba belenyilalt és nem tudja hogyan, de felkapta a gyermeket és rohant vele haza. Magához szorítja és érzi mellén a kicsiny szívnek gyors dobogását. Micsoda érzés. Mintha a kis fiú megcsókolta volna. János legalább úgy érezte.

jukkái együtt karácsony ünnepét, a Harangszó nagy családjához tartozóknak érezzék magukat s az idegen földön is megkonduló Harangszó szavában meghallják az otthon édes üzenetét, a betlehemi angyalok karácsonyi énekét s a Harangszó asztala mellé ülve lélekben velünk együtt ünnepelhessék karácsony szent ünnepét!

Karácsonyesti házi áhitat.

Az evangélikus ember karácsony szent estéjét a Jézussal való közösségben tölti el s házi áhítat tartásával szenteli meg. Karácsony csak ott van, ahol Jézus áll az ünneplés középpontjában.

Az alábbiakban mintát közlünk arra, hogyan tartsuk a karácsonyesti áhítatot.

A karácsonyfa körül legyen együtt az egész család. Az énekeskönyvből énekeljük el a Ki dolgát csak Istenre hagyja dallamra a 150. ének alábbi két versét:

Itt vagy, óh szent karácsonyeste,

Kint reszketnek a csillagok S a szívem örömtől repesve Vár, míg amaz Egy felragyog:

Te, fényes hajnalcsillagom,

Megváltó Jézus Krisztusom.

Siralomvölgye ez az élet,

Sötét búbánattal tele;

A vándor itt könnyen eltéved,

Uram, ha Te nem jársz vele.

Te világíts én utamon,

Megváltó Jézus Krisztusom.

Ének után a családfő bevezető fohászt mond: Legyen a mi karácsonyesti házi istentiszteletünk az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy örök Isten nevében. Ámen.

— Hogy hívnak?

Kérdezi hirtelenül. Suttogva.

— Jánoskának.

A férfi összerándul, s még szorosabbra fogja a gyermeket. Félt, hogy elveszik tőle. Otthon felesége alig tudta kiszedni karjai közül. Nézték szótlanul. Arcuk sugárzik a boldogságtól, mintha szemükben gyertyák égnének. A kis fiú elámul a szobán. Ilyen szépet még nem látott. Egyszerre megszólal:

— Nálatok nem volt a Jézuska? Nincs karácsonyfátok.

összevillan az asszony és a férfi szeme. Egyet gondolnak. János átrohan a másik szobába. Kisvártatva az utca felől csengetés hallik, s belép kintről fehérben Jézuska. Karácsonyfát hoz s az asztalra teszi. Jánoska kiszakítja magát a néni öléből, karjaiból. Nem bír magával. Ugrál, táncol örömében, s egyre jár a szája. Imádkozik Jézuskához.

— A néninek is hoztál valamit Jézuska? ö olyan jó, — kérdezi egyszerre.

Jézuska mintha egy pillanatra zavarba jött volna. Majd azonban lehúzza ujjáról a gyűrűjét és a gyermeknek adja.

— A bácsinak is adjál valamit, ö is olyan jó.

r 5TT7 Majd felolvassa a Bibliából a karácsonyi evangéliumot (Lukács 2 :1—20.), utána az alábbi elmélkedést:

Megfélemlett embereknek hirdeti az angyal a karácsonyi örömhírt, hogy Krisztus megszületett. Álljunk mi is közéjük. Töltse el szívünket a rettegés és a bűn miatti félelem. Minket is megörvendeztet az angyali üzenet. Hisz azt mondja: nektek született. Mindenkié lehet ö, lehet a mi családunké is, ha vágyódunk őutána s készek vagyunk a Benne való életre. Örüljön a szívünk és legyen boldog a házunk ennek az isteni ajándéknak láttára. Zendüljön bele az énekünk az angyalok énekébe: Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek. Vezessen útunk a pásztorok nyomán Betlehembe. Boruljunk le a Gyermek előtt és szívünk boldog örömében egész háznépünkkel együtt imádjuk őt. Ámen.

Imádkozzunk: Örökkévaló Isten! Szerető mennyei Atyánk! Bűnös szívünk hálás örömével borulunk le előtted ezen a szent estén, hogy megköszönjük Néked a legdrágább karácsonyi ajándékot: az Ür Jézus Krisztust, óh légy segítségünkre mennyei Atyánk, hogy e drága karácsonyi ajándékot igaz bflnbánattal és élő hittel valamennyien a szívünkbe tudjuk fogadni. Vidd véghez Szentlelked ereje által, hogy Jézus bennünk is megszülessen, s Általa az egész életünk megújuljon, Néked tetsző életté legyen, melyet a Te szolgálatodban töltünk el, nagy neved dicsőségére, kicsiny családunk, felebarátaink, evangélikus egyházunk és magyar hazánk javára. Az Ür Jézus Krisztus érdeméért, a Benne való hit által adj nékünk mennyei Atyánk igazi szép, boldog karácsonyt, itt a földön egyetértést, szeretetet, békességet, halálunk után pedig örök üdvösséget. Ámen.

Együtt mondjuk el a Miatyánkot.

Befejezésül elénekeljük Luther Márton karácsonyi énekének, a 131. éneknek alábbi verseit:

Mennyből jövök most hozzátok,

Jó hírt mondok, jer, halljátok,

Az asszonyka a szemét törli, s mintha Jézuska is sírna. De engedelmes. Fehér öltözete alá nyúl és csillogó aranyórát nyom Jánoska kezébe. Aztán eltűnik. Jánoska tátott szájjal bámulja a brilli- áns ragyogását, s hallgatja az óra finom ketyegését. Majd az ajtót nézi, merre elment Jézuska. Most jön mögötte a szobából a férfi. Jánoska eléje rohan az órával.

— Neked hozta Jézuska. Neked, — kiáltozza, s már is mellényének gomblyukába szereli a láncot. Oly jól esik Jánosnak, mikor azok a kis ujjak babrálnak a hasán. Most a nénihez szalad, s húzza az ujjára a gyűrűt. Nem akar maradni. Túlontúl nagy. Egyre igazgatja, s a világért sem engedi, hogy a néni letegye a gyűrűt. Ismét összevillan a boldog házaspár szeme. Egyet gondolnak.

— Nálunk maradsz Jánoska? — kérdezi meleg izgalommal a férfi.

— Mindig itt maradok. Te leszel az édesapám és te leszel az édesanyám, — mondja Jánoska, miközben az asszonyka ölébe ugrik. — Én meg leszek a Jánoskátok.

Karácsony van a szobában, karácsony a szívekben. Az égből pedig alánéz Jézuska és mösolyög.