Harangszó, 1941
1941-12-21 / 51. szám
m ' HARANGSZÓ 1941. 3ecember 21. Karácsony Luther otthonában. Boldog örömöt hirdetek, Méltán repes ma szívetek. A Megtartó ma születők, Kiben vigad a föld, s az ég, Egy ártatlan kis csecsemő, Lelketek üdve lészen ő. Ez Krisztus, Istennek fia, Ki mennyből földre szállt le ma; ö üdvözít, ő törli el Világ bűnét szent vérivel. Nyílj meg szívem s fogadd be őt, Az áldott égi csecsemőt, Ki e világ üdvére jött, Borulj le jászola előtt. Üdvözlégy drága Jézusom, Én bűneimben orvosom! Lelkem hozzád kívánkozik, Téged imádlak holtomig! Karácsony otthon. Szent karácsony ünnepe hazagyüjti a család szétvert tagjait, mert jó előre valami olyast érez a szívünk, hogy karácsonyt ünnepelni igazán csak otthon lehet. Megsajnáljuk a hontalanokat, az otthontalanokat, a száműzötteket, a bu jdosókat, akik még karácsonyra sem érkezhetnek — haza!... No, nem is lesz igazán karácsonyuk! — mondogatjuk. Hiszen a karácsonyi öröm legelőször is nem fényes templomokból áradt bele a világba, hanem egy rozzant hajlékból, egy sötét barlangból, mely embernek és állatnak egyaránt otthont adott — s éppen ezért ma is úgy érezzük, hogy a Jézusban való karácsonyi öröm fénye csak otthon ragyoghat fel a maga teljességében. Régi karácsonyok fakuló emlékei közül öreg embereink lelkében is mindig egy otthon képe tündöklik fel a legélesebben. Igazi karácsony mindig csak otthon lehet! ... De azt is érezzük, hogy maga az otthon mégis csak külső adottság, szent lehetőség, ami egymagában mégsem jelent igazi, szent karácsonyt. Az otthon bearanyozza az ünnep földi részét, de nem maga az ünnep! Mit ér az otthon — akár rozzant félszer, akár megirigyelt palota —, ahol bezárják az ajtót a Zörgető előtt?... Négy fal, agyagverés-padló, vagy tükrös parkett, pislogó lámpa, vagy vakító fényű csillárok egymagukban még nem teszik a karácsonyt! Haragos perpatvar, irigykedő kapzsiság, békétlen elégedetlenség, Istent bántó aggodalmaskodás, hitetlen elbizakodottság, eszem-iszom ünneplés, megbocsátani nem tudó kemény szív, ének nélküli, evangélium nélküli szent este — mind olyan kemény zár, oldhatatlan lakat, amik az otthonból kizárják azt, aki nélkül soha sehol nem lehet karácsony, kizárják: Jézust! Persze az ilyen otthon valójában nem is otthon, hanem csupán oltalmat adó ház, ahová nem ver be az eső, s ahol elcsigázott testünk élelmet és pihenést kap! Embernek csak ott lehet igazi otthona, ahol állandóan érezni lehet a láthatatlan vendég jelenlétét, a Krisztus lelkének kormányzó hatalmát és erejét. Édesapák, édesanyák! Akikhez mesz- sze idegenből hazaérkezett a karácsonyi vendég, a fiaitok, vagy leányaitok képében — jól vigyázzatok! Tudja-e a ti otthonotok bizonyítani önmagatok előtt, hogy valóban igazat mondtak a bethle- hemi angyalok, amikor beleénekelték az éjszakába: Dicsőség... békesség... jóakarat!? Vigyázzatok! talán éppen az idei karácsony képe rögzítődik meg gyermekeitek szívében hosszú esztendőkre, egy egész életre! örülnétek-e annak, ha gyermekeitek koporsójuk bezártáig a ti otthonotok ezidei karácsonyára emlékeznének vissza? Nem haragudnátok-e meg, ha valaki kibeszélné az egész falu előtt: hogy ünnepeltetek az idén karácsonyt!?... Vigyázzatok! a templomi ünneplés karácsonyfát ne hazudtolja meg, ne tépje szét — az otthon karácsonya! Mert tudjátok-e, mire van szüksége a magyar evangélikus keresztyénség- nek a legsürgősebben? ... Igazi karácsonyi otthonokra! Én el tudom képzelni anyaszentegyházunkat templomok nélkül, fizetett papok nélkül, zúgó harangok és édes szavú orgonák nélkül, iskolák nélkül — éppen csak igazi otthonok nélkül nem! Otthonok kellenek, ahol várják, befogadják és el sem is eresztik a Megtartót, ki az Ür Krisztus! Ezek az otthonok lennének győzhetetlen bizonyságai annak, hogy erre a bűnös világra csakugyan leszállt a Krisztus. Otthonok, ahol a hitvestársak szeretik és megbecsülik egymást, ahol a templomból hazatérve mindnyájan egy szívvel dicsőítik az Istent mindazok felől, amiket hallottak és láttak, amint nékik megmondatott. Otthonok kellenek, ahol a gyermekek szeme nem csupán a karácsonyfa csillogásáig ér el, hanem addig a látomásig, mely ezt mondja: És mi láttuk az ő dicsőségét! Otthonok kellenek, ahonnan két nap múltán nem siet tovább a karácsony, hanem a szívek mélyén állandóan hangzik a karácsonyi ének: Távozzék tőlünk bűn és szomorúság — légyen vidámság! Ilyen az igazi karácsonyi otthon s az ilyen otthonban legszebb a karácsony! Nagy Miklós. A VESZTES ÉJSZAKÁJA. József, az ács, az álomlátó ember annyit bolyongott Betlehemben, hogy a járástól megroskadt a lába: Mégsem talált egy hívogató házra, hol a világra jöhetett volna a királyok királya: Jézus! Az istállóban szalma volt és jászol s az Isten anyja durva szalmaágyról szakadt mosollyal nézte magzatát, kit bamba barmok kérődzése közben glóriák és fények fogtak át, míg álmodott a künti nagy világ. Az ég szivében csillag fénye égett. Áldón közelgett égi titka végett s a jászol-bölcsőn szétterült a fénye: onnan sütött be pásztorok szemébe a gyermek Jézus első éjszakáján . . . míg künn az éjben bujdosott — a Sátán! | Jakus Imre.
