Harangszó, 1941
1941-11-16 / 46. szám
HARANGS2Ó 1941 november, lé m. érezted, hogy elhagy, megfeledkezik rólad az Isten! Mikor elemi csapások értek, kevesebb lett a kenyér, drágább, nehezebb az élet, kilátástalanabb a jövő, bizonytalanabb a holnap, nem fogta el szívedet a csüggedés? Most, hogy Isten megtartó kegyelme kishitűségedet megszégyenítette, hálás szívvel alázkodj meg: „Kisebb vagyok Uram minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, melyeket a te szolgáddal cselekedtél!“ (I. Mózes 32, 10.) Hogy meglásd, mennyi okod van a hálára, nézz végül felfelé az Istenre! Az aratási hálaünnepen előtted vannak gondviselésének látható jelei, a testi és lelki életünk javai. Mindezt meg kell Neki köszönni! Imádságos lélekkel zengd hát a zsoltárköltő háladalát: „Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről!“ (103. zsolt. 2.) Az aratási hálaadás ünnepén nézz kifelé s légy megelégedett; nézz lefelé és gyakorold a szeretetet; nézz befelé és alázkodj meg s végül nézz felfelé és légy hálás! S ezt necsak egy nap tedd meg, hanem életed mindén napján. Minél többször teszed, annál jobban észreveszed, veszedelmek, változások, bizonytalanságok világában Isten vezet a jövendő felé, tehát nem kell félned! L. I. Az apa, meg a fia. Elbeszélés. Irta: Szende Ernő. Az ebédnek vége volt. Kajali István letette a kést, a villát. Megtörölte a bajuszát. Jóllakott. Kiadós ebéd volt. Vasárnapi. Felállt és odalépett a sarokba a pipatórium elé. Levette az ünnepi tajtékpipát, fiókból kivette a zacskót s visszaült a helyére. Komótosan kezdte a tömést és közben rárebbent a szeme hol a feleségére, hol a fiára. Azután rágyújtott. Bodor füstfelhők tornyosultak a mennyezet felé. Jó néhány szippantás után megint csak ráesett tekintete előbb a feleségére, aztán a fiára. Az asszony látta, hogy valami bántja az urát. De a fia is tudta, érezte, hogy valami készül. Azért is ültek oly szótlanul az asztal mellett. István gazda kivette a szopókát a szájából. Baj volt a pipa körül. Könnyen szeleit. Hát felkattantotta a kupakját és újjával lenyomta a dohányt. Aztán újból szívni kezdte. Most jól működött. Egy jókora szippantás után odaszólt a fiának. Egy orosz város képét rajzolta megrázó szavakkal báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő megnyitó beszédében az egyetemes gyűlés elé. A romhalmazból — mondotta — sértetlenül csak a dombtetőn álló s az isten- telenség múzeumává berendezett templom emelkedik ki. Még füstölögnek a romok, de a győzelmes harcosok a polgári lakossággal együtt már hozzálátnak, hogy a templom újból templommá rendeződjék át; az istenházát gyorsan megtölti a hívek sokasága, 23 esztendős szünet után megkezdődik az első istentisztelet, amelynél megrendítőbb talán soha, sehol nem ment végbe. — Az első, amit. e képről leolvashatok az, hogy a most összeomlóban lévő hatalom csakugyan az Antikrisztus hatalma, amely a hitet és magát a vallást akarja minden formájában kiirtani. Hiába igyekeznek egyes országokban szépíteni ezt a tényt és szörnyű elvakultság lenne, ha akadna olyan keresztyén templom, amelyben ennek a hatalomnak a győzelméért imádkoznának . . . Vigyázzunk: ide jutna az egyház, ha az örök Isten szolgálatából a politika szolgálatába szegődnék! A másik, amit erről a képről leolvasok: a bolsevizmus elleni háború abban az értelemben kereszteshad járat, hogy — Készen vagy az útra Géza? Géza szeme megrebbent. •— Készen, édesapám. — Csak azért kérdem, mert holnap a hajnali vonattal utazol. Az asszony halkan szólalt meg. — Géza nem a hajnalival. utazik. Az ember szeme kitágult. — Nem a hajnalival? Hát melyikkel? — A kilencessel. — A kilencessel? Hiszen az nem Pécs felé megy! Géza szíve hevesen kezdett dobogni, de bátran nézett az apja szeme közé. — Nem Pécsre utazom édesapám, hanem Sopronba. Az ember kivette a pipát a szájából, letette az asztalra és maga is rákönyökölt. A hangja éles lett . — Hát aztán miért nem Pécsre? — Ne haragudjon édesapám, de nem akarok jogot tanulni. Semmi kedvem sincs az ügyvédi pályához. Pap akarok lenni. Azért utazom Sopronba. Kajali István előtt elsötétült a világ. Vad indulat fogta el. öklével rácsapott az asztalra, hogy csak úgy zörögtek a tányérok. Áztán kitört belőle a düh. — Már pedig pap nem leszel, ha addig élek is! Géza szívét valami édes meleg érzés töltötte el. Lelke nemessége ott sugárzott az arcán, mikor megszólalt. letöri az Antikrisztust és győzelmes előhaladása nyomán napfényre léphet újból réjiekéből a katakombákba menekült istenhit, virágozhat a krisztusi erkölcs, az emberboldogító szeretet osztogathatja áldásait és újra-épülhet az egyház, nemzet, társadalom, kultúra és mindaz, aminek alapjait a keresz- tyénség rakta le kétévezreden át az emberiség javára. Komoly intelem szól ebből hozzánk is: töltse I be egyházunk hivatását a benne- rejlő erő teljes megfeszítésével és sugározza az evangélium fényét ne csak falain belül, de azon túlra, a háborúban felszabaduló népek életébe is, amelyek eddig az istente- lenség sötétjében éltek. És: íme, a meghódított város polgárai s az idegen katonaság — jóllehet, csak az imént még ellenségként álltak egymással szemben —t testvérré lettek a templom helyreállításában és az Isten előtti leborulásban: a különböző keresztyén egyházak miért ne tudnának — reádöbbenve a közös veszedelmekre, — testvérként borulni le Isten színe előtt?! Különösen szükség van erre a keresztyén egységre éppen hazánkban. A felekezeti visszavonások ott kezdődnek, ahol hatalmi politika kezdődik az egyházak között Isten politikája helyett. Túróczy Z. — Az leszek édesapám! Szent hivatást érzek ehhez, mert . . . Az apa hangja belevágott a fiú szavába. — Nem leszel! Vagy ha mégis, kitagadlak! Az asszony sírva fakadt. Kezét rátette az ura karjára és kérő hangon szólt hozzá. — Az Isten is megáld István, ha beleegyezel. Az ember elrántotta a karját és felállt. — Az Istent ne emlegesd! Annak semmi köze ehhez! — De van édesapám! Ő oltotta belém azt a nemes és szép érzést, hogy ezt a pályát válasszam. Az apa gúnyosan mérte végig a fiát. — 'Ügy? Hát akkor válassz köztem és az Isten között! — Itt nem lehet választani, mert mindkettőt szeretem. — Hát akkor válassz az ügyvédség és a papság között! — Már választottam. Pap leszek. Az Ür szolgája. — Hát légy az Ür szolgája! De ettől a perctől fogva nem vagy a fiam! Az anya belekapaszkodott az apába. — István . . . István, miket beszélsz a fiadnak.
