Harangszó, 1941
1941-02-02 / 5. szám
36 HXRXNGSrO 1941. február 2. Az ArvízkárofíUllcik házai. A múlt év nagy árvizei óriási pusztítást végeztek az országban mindenütt. Sok ház összedült, sok család hajléktalanná vált. Megsegítésükre megmozdult a társadalom, a nemzet. Közadakozásból és állami támogatásból ilyen házakat építettek az árvízkárosultaknak. termett az egyház területén. Diakonia tehát ott van, ahol élő hit van. De ahol élő hit van, ott viszont kell diakoniának lenni! — Figyeljük meg, az első keresztyének hite a jeruzsálemi gyülekezetben hogyan termi — mihelyt élővé válik — a szeretet gyümölcseit. Amikor fellendül a hitélet, megnő a nyomában a szeretetszolgálat is. Cselekedetek 6 :1—6. versekben olvassuk, hogy amikor a keresztyének száma annyira megnövekedett, hogy az apostoloknak lehetetlen volt az igét is hirdetni, meg az asztaloknál is szolgálni, ezen utóbbi végzésére meg kell a 7 diakonusi állást szervezni. Itt van a diakonia bibliai alapja. Innen eredt, illetve ezen túl abból a szeretetből, mely az emberi nyomorúságot, szegénységet meglátja, a segítő kezet feléje kinyújtja. Még ezen az emberi szereteten is túl abból az isteni szeretetből, mely a Krisztus szívéből áradt a bűnei nyomorúságában vergődő ember felé. Ez a szeretet az embert úgy megragadja, hogy Krisztus iránt a legnagyobb hálára indítja s ettől a hálától eltelt szívvel boldog az ember, ha életét Krisztus szeretetének az ő nyomorultjaihoz való továbbadására, Krisztusnak az ő nyomorultjaiban való szolgálatára szentelheti. Mindig ebből a hálás szeretetből ered a diakonia. Ezek után feleslegesnek látszik, mégis feltesszük a harmadik kérdést: Miért kell a diakonia? Két okból kell. Először a nyomorúság miatt, amit meg kell szüntetni. Igaz, a nyomorúságot az emberbaráti könyörület is tudja különböző jótékonykodásokkal enyhíteni, azonban a nyomorúságot megszüntetni, annak gyökeréig, a bűnig hatolni csak az a diakonissza-szolgálat képes, melynek mozgató rugója nem a változó emberszeretet, hanem Krisztusnak irántunk való örök, változhatatlan szeretete. — Kell a diakonia azért, hogy minden nyomorúságot tervszerűen megkeressen, feltárjon. S kell azért is, hogy a minden nyomorúságot megszüntető krisztusi sze- retetet a megkeresett nyomorultakhoz közelvigye, a betegek, árvák, szerencsétlenek szívéhez Krisztus útját egyengesse. — Ez a szeretetszolgálat az a többlet, amit semmiféle emberi szeretet nem tud felmutatni. Az emberi szeretetszolgálat csak önmagát adja, a diakonissza szeretetszolgálata a nyomorult embereknek a megváltó Krisztust kínálja. Ezért kell az egyházban a diakonia! Hogy nyitott szem legyen, mely a nyomorúságot meglátja. Érző szív legyen, mely szánalmat és könyörületet érez a nyomorultak iránt. Vigasztaló szó legyen, mely a szenvedőknek enyhet ad. Segítő kéz legyen, mely kinyúlik a nyomorúság megszüntetésére és szenvedő embermilliók előtt Krisztusra mutat! Nem lesz nehéz most már megfelelni arra a következő kérdésre: Ki lehet diakonissza? Erre nem adunk elégséges feleletet, ha azt mondjuk, az, aki testileg, lelkileg alkalmasnak érzi magát erre a szolgálatra. Aki testileg egészséges, szellemileg, lelkileg birtokában van azoknak a képességeknek, amelyek a diakonissza-szolgálathoz szükségesek. Meg kell mondanunk azt is, hogy diakonissza nem lehet az, akit ezeken túl nem indít erre a Krisztus iránti hála. Aki nem érzi, hogy Krisztus szeretete őt foglyul ejtette s kimondhatatlan hálára kötelezte és ettől a hálától indíttatva életboldogságát abban keresi — s ezt önmagára nézve kitüntetésnek tekinti —, hogy életét az ő szolgálatára szentelheti. Az legyen diakonissza, aki érzi azt is, hogy nemcsak szívének hálája, hanem Istennek Szentlelke is hívja és indítja erre a Krisztus-szolgálatra. Azok a keresztyén hajadonok, akik diakonisszák akarnak lenni, komolyan vizsgálják meg tehát magukat. Győződjenek meg arról, hogv Isten Lelke hívja-e őket? Elhatározásuknak ne emberi dicsőségvágy, ne kényelmes életjövendő-keresés, ne emberekben való csalódás, kellemetlen élethélyzetből való szabadulás legyen a mozgató rugója, hanem a szívnek ez a hálája és a Szentléleknek ez az elhívása. A következőkben néhány szót szólunk arról: Milyen a diakonissza hivatásteljesltése? A diakonissza-hivatásra elő kell készülni. Ez az előkészület a diakonissza anyaházakban történik. A diakonisszahivatásra csak olyan 20—30 év közötti hajadonok és gyermektelen özvegyek alkalmasak, akik istenfélők, kifogástalan előéletük és testileg, lelkileg egészségesek. Ilyenek, ha komoly önvizsgálat után elhatározzák, hogy Krisztust szolgálják, événként szokásos felvétel alkalmával diakonissza-növendékekül felvétetnek és az ányaházban 1—2 évig tartó kiképzést nyernek. Ezen idő alatt a növendékek maguk gondoskodnak ruházatukról, de ellátásukat az anyaház biztosítja. A vizsga letétele után próbanővérekké lesznek, majd a próbaidő után diakonisz- szákká avattatnak. Attól kezdve megélhetésük gondjait az anyaház veszi magára, s — munkaképtelenség, vagy elöregedés esetén is — életfogytig gondoskodik róluk. Viszont ő is rendelkezik velük. így, bár a diakonisszának a legbensőbb az anyaházzal való kapcsolata, úgyhogy az lesz neki — éppen úgy, mint a többi testvéreknek — otthona, a családjával való kapcsolatát bizonyos keletek között továbbra is fenntarthatja. Aki belső elhívatásra, Krisztus iránti hálából akarja az Urat szolgálni, itt az anyaház kötelékében, a testvérek közösségében találja meg azt a helyet, amelyet neki az Ür kijelölt s kitüntetésnek tekinti, hogy ezt a szolgálati helyet elfoglalhatja. Hogy Őt szolgálhatja, egyben ez az ő legnagyobb jutalma! Tegyünk fel végül egy egészen személyes kérdést: Mit vár tőled a diakonia? Ne utasítsd el ezt a kérdést. Ne mond, hogy nem tartozik ez rád. Ha egyházadat, Krisztust szereted, a diakó niáért is felelősséget kell érezned. — A diakónia azt várja tőled, hogy ismerd meg! Ne légy felelőle tájékozatlanságban, vagy téves ismeretek birtokában. — Azt várja tőled, hogy másokkal is ismertesd meg! Nem tudod, milyen nagy szolgálatot teszel ezzel másoknak is, egyházadnak is, meg a diakóniának is. — Azt várja tőled, segítsd kiépíteni a szolgálatait! Nézd, az egyház óriási területén mennyi árva gyermek sír! — Ezeket össze kellene árvaházakban gyűjteni. Mennyi beteg szenved! — Ezeket az áldott orvoshoz kellene segíteni. Mennyi szerencsétlen vergődik otthont vesztve, otthontalanul! Ezeknek szeretet-otthonok ajtaját kellene megnyitni. Mennyi nincstelen nyomorog bajában! Ezeket a segítő szeretet kezével fel kellene karolni. Mennyi bűnös lélek tévelyeg bűnök éjszakájában sátán mutatta útvesztőkön! Ezeket a megváltó Krisztushoz közel Kellene vezetni. Mennyi lélek van veszendőben! Ezeket meg kellene menteni! Tégy valamit azért, hogy ez megtörténjen. Azt várja tőled a diakónia, hogy Krisztusnak szolgálni akaró lélekkel indulj el, ha alkalmas vagy, vagy másokat indíts el, akik alkalmasak a szeretetszolgálatának az útjára. — Azt várja tőled, hogy imádkozz a diakóniáért! — Az aratnivaló sok, de az arató kevés! Kérjétek az aratásnak az Urát — mondja neked is Krisztus ■—, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. — Ne felejtsd mindenekfölött azt, hogy azért kel! kö- nyörületességet gyakorolnod mások iránt, mert könyörületességet gyakorolt Krisztus te irántad! Lukács István.
