Harangszó, 1941
1941-02-02 / 5. szám
1941. február 2 HARANGSZÓ 37. OLVASSUK A BIBLIÁT Velünk az Ur az öregkorban. Február 2. — Emlékezéseinkben. 143. zsolt. 5—7. Az öregkor az emlékezések ideje. Ebben a korban az arcról elhervadnak a rózsák, az álmok elröppennek a szívekből, a kezek reszketővé válnak, a szemek nem előre, hanem visszafelé, a múltba néznek. Benne van ebben a korban az ősz csendes elmúlása a maga szépségével és szomorúságával. Ha azonban tekintetünk nemcsak a magunk életét, hanem ebben az életben Isten munkáját is figyelemmel kíséri, ha szemünk nemcsak visszafelé, hanem felfelé is néz, akkor emlékezésünk Isten utáni vágyakozássá, Istenhez való kívánkozássá magasztosul. Február 3. — Bűnbánatunkban. IV. ■■ Mózes 32 :23. Az öregkor nemcsak az emlékezésnek, hanem a bűnbánatnak kora is. Most vesszük csak igazán észre, hogy bűneink utólérnek bennünket és most értjük meg igazán, piennyire a mi ajkunkra való a 25. zsoltár szava: Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg. Most, a nyugalom óráin veszem észre, hogy elkövetett bűneim feltámadtak ellenem és mindegyik, mint szégyenfa áll életem eddig megtett országúba mellett. Sohasem vágytunk any- nyira Jézus szava után: „Megbocsáttattak néked a te bűneid.“ Február 4. — Hálaadásunkban. 42. zsolt. 6. A zsoltárvers igazságát sohasem éreztük oly igaznak, mint öregkorunkban érezzük. Pál apostol is azt mondja, hogy mindenkor hálaadással tartozunk. A zsoltáríró önmagáért, az apostol a rá- bizottakért akar hálát adni. Hát nékünk nincs okunk a hálaadásra akár önmagunkért, akár azokért, akiket Isten az életben ránkbizott? És mikor van ennek a hálának inkább itt az ideje, ha nem az öregkorban, amikor ajkunk legszebb éneke: Mindezideig segítségünkre volt nékünk az Ür. Február 5. — Betegségünkben. 103. zsolt. 1—3. Életünkben tapasztalhattuk, hogy a betegség nemcsak a gyermekszoba rettegett réme, hanem mint alattomos ellenség, állandóan kísérgeti életünket. Ritka az az élet, amelyet egyszer vagy többször úgynevezett halálos betegséggel meg ne támadott volna ez az ellenség. Az öregkor ismét tág kaput tár a betegségnek és ki tudja, melyik lesz az utolsó? De nem félek, mert Isten minden betegségre rámondhatja e szavakat: „Ez a betegség nem halálos.“ ő velem van és meggyógyíthatja minden betegségemet. Február 6. — Búcsúzásunkban. János 16 : 5—15. Jézus búcsúzik tanítványaitól. Búcsúzása tele van szeretettel, vigasztalással és Isten dicsőítésével. Az ember öregkorának minden napja sem egyéb, mint állandó búcsúzás e földtől, ahol életünk örömeit és fájdalmait, harcait és fáradalmait átéltük, öregkorban azonban nemcsak magától az élettől, hanem azoktól is búcsúzunk, akik életünkben örömöt és fényt jelentettek nékünk, a mi családunktól. Kérem a jó Istent, hogy legyen velem ebben az én csendes búcsúzásomban. Február 7. — Halálunkban. 23. zsoltár 4. Haláll Oly sokszor hallottam róla, életemben oly sokszor néztem vele szembe. Oly sok embertársamat kísértem már el a halál révére és most mégis be kell vallanom, hogy ez a szó megremegteti lelkemet. Bár jól tudom, hogy egész életem nem egyéb, mint a halál előcsarnoka és a halál árnyékának völgye, mégis, ösztönszerfileg is az élet felé nyújtom ki kezemet. Lelkemet elcsendesíti és szívemet megnyugtatja azonban az a tudat, hogy Isten nem hagy el soha és még a halálomban is velem lesz. Február 8. — Feltámadásunkban. János 11 :25—26. Az ember élete lenne a legnyomorultabb élet ezen a világon, ha a feltámadás reményét és Ígéretét nem adta volna Isten lelkűnkbe. Enélkül nyomorultabb lenne életünk az állatok életénél is. A feltámadás hite olyan a mi életünkben, mint a tengeren hánykódó hajóban a horgony. Az a szikla pedig, ahol horgonyunkat megvethetjük, az Isten kegyelme. Ez a kegyelem vezet át engem ebből a földi életből az örök üdvösségre. Velünk az Or! Dicsőség legyen Istennek! Dr. Győrffy Béla. IMA ^ HAZÁÉRT. Megkondult a harang, hív buzgó imára. Sorban megyünk, katonásan az Isten házába. Mindannyi szív imádkozva tekint fel az égre, Jó Istenünk segedelmét szép hazánkra kérve. Imádkozunk reggel, este szép magyar hazánkért, Kormányzónkért, katonákért, minden honfitársért. Szenvedésből húsz esztendő megtanított minket: Magyar ifiú imádkozzál, ne hagyd el az Istent! Ö veled van minden bajban, vészben és viharban, Megsegít, ha segítségül hívod harcaidban. Gyarmathy Zoltán Dés. KARCOLATOK Hála Isten ! Háború van most a nagyvilágban. Hullik az ember, mint ősszel a légy. — A mi hazánkban békesség van! Nő a nyomorúság szerteszét. Országok éheznek. — Nekünk meg van a mindennapi kenyerünk! Nem messze tőlünk forrong egy ország. Egymást ölik honfitársak. — Nálunk rend, nyugalom van! Ugy-e, mennyi okunk van a hálaadásra!! Apró történetek. Igen. Aíyám ... ! Nehéz a nyomorúságban Isten szere- tetét felismerni. Egy siketnéma gyermektől vizsga alkalmával a tanár azt kérdezte: Ki teremtette a világot? — A gyermek krétával a kérdés alá írta a feleletet: Kezdetben teremté Isten ... Majd ezt kérdezte: Miért jött Jézus Krisztus a világra? — Az örömnek és hálának a mosolya sugárzott a leányka arcán, mikor felírta: Azért jött az embernek Fia, hogy megtartsa a bűnösöket, akik között első vagyok én. Most a tanár harmadik kérdést tett fel: Miért vagy te siket és néma, mikor én hallok és beszélni tudok? Más valaki talán lázadozott, sírt volna, a gyermek arca mosolyra derült, szeme boldogságtól ragyogott s felírta a feleletet: Igen Atyám, mert így volt kedves Teelőtted! Aki nyomorúságában így tud beszélni, az már elérkezett a szeretet Istenéhez. A sxlvem Krisx/iisél A napóleoni háborúk idején francia fogságba került egy orosz katona. Kariára égették Napoleon nevének kezdőbetűiét. Ez azt jelentette, hogy már a császár foglya. De ő nem akart az lenni. Levágta a karját, mert inkább akart a cár katonája maradni. A szívem a cáré! — mondotta. Te tudod-e azt mondani: A szívem a Krisztusé!? HETI KRÓNIKA Nagy halottja van a magyar nemzetnek. Világhírű külügyminisztere: gróf Csáky István 47 éves korában meghalt. Árpádokig visszavezethető ősei mindig nagy szerepet vittek az ország sorsának irányításában. Istentől adott nagy tehetséggel szolgálta Ő is nemzetét. Élete példaadó magyar élet volt, mely a nemzetért való lázas munkában hirtelen fogyó gyertyaként égett el. Sokat harcolt a Felvidék, Kárpátalja, Erdély hazatéréséért. Halála nagy gyászba borította a nemzetet, külföldön pedig osztatlan részvétet keltett. A nemzet halottjaként temették el az országház kupolacsarnokából. A külpolitikai helyzet mindig bonyolultabbá válik. Halifax, Anglia új washingtoni nagykövete Amerikába érkezve, sürgős segítséget kért Anglia részére. — Bukarestben meggyilkoltak Doling német őrnagyot, az ottani tar.- csapatok vezérkarának egyik tagját. .— Egyébként Romániában ismét forradalmi zavargások vannak. A vasgárdistáj*
