Harangszó, 1941
1941-10-26 / 43. szám
1941. október 26. HARANGSZŐ 355, Olvasóink írása. A Harangszó hű olvasója vagyok, — írja egy népfőiskolás ifjú, — aki sok mindent káptam e lapon keresztül az Isten üzenétéből. Hívó szavával szólott hozzám az Úr. Eddig nem tudtam Isten szavára felelni, mert egy úr erősebb volt nála a szívemben és csak harcok közt fudtam legyőzni. Ilyen győzelem után született meg szívemben egy vers. Ezzel akarok szolgálni a lapnak. Anyagi segítséggel nem tudom támogatni kedves lapunkat, de amennyiben tudok, segítek, hogy mások is meghallják Isten üzenetét. * Egyik olvasónk Bibliát küldött hozzánk azzal, hogy szórványban élő szegény családhoz juttassuk el. — Mi egy nagy szórványt gondozó lelkészt kértünk meg'a Biblia elhelyezésére. Közölte hamarosan velünk, hogy azt egy ötgyermekes családnak adta. amely cselédsorsban, szegénységben él. ' Nemsokára megjött a válasz. Az asz- szony írta. Szép betűi egymás után sorakoznak, mintha mindenki elé alázatosan oda akarnának járulni, aki valamit is segít a szórvány száinüzöttjein. Így hangzik a levél: „Hálás szívvel mondok köszönetét azoknak a nemeslelkű hittestvéreimnek, akik eljuttatták a szórványba a drága ajándékot, a Szent Bibliát. Őrizettel fogom gondozni e drága ajándékot. Isten áldását kérem a jószívű hittestvéreinknek. Erős vár a mi Istenünk!“ * A csekkborítékot felnyitva, a csekk- szelvényeket nézzük. Egyiknek hátlapján a következő írást olvassuk: „Egy katho- likus egyháztag adománya.“ 5.20 P-t küld a Harangszóra. Híveink nagy adakozó táborában ilyen adakozóink is vannak. Lélekben melegen megszorítjuk a más nyájhoz tartozó, de lelkileg velünk ugyanabból az evangéliumból táplálkozó testvér kezét s rászórjuk szívünk szere- tétét. S*í Egyik olvasónk régi Harangszó példányokat küld s lapjában ezeket írja: „Most, a Reformáció hónapjában mást nem tudok küldeni a szórványban élő evangélikus testvéreknek, csak az újságokat és a bennük levő üzeneteket és azt, hogy ne féljenek, mert Erős vár a mi Istenünk!“ Jó tanácsolt a Biblia olvasástí&ox. Jó evangélikusnak meg kell mutatni, hogy szereti a Bibliát. Miben? Abban, hogy olvassa! Néhány gyakorlati dolgot mondunk el arról, hogyan olvassuk a Bibliát! Naponként olvassuk! Csendben olvassuk! Alázatosan olvassuk! Imádkozva olvassuk! Folytatólagosan olvassuk! Nagyon hasznosak bibliaolvasásunknál a bibliai kalauzok, vezérfonalak. Lapunknak is, naptárunknak is van állandó bibliai kalauza. Olvasd a Bibliát! Általa újjáteremt és megszentel az Isten. Ez az életed könyve! Élj vele! OLVASSUK A BIBLIÁT „Az Ige kőszálként megáll.“ Október 26. — Nem a hagyomány, hanem az Ige. — I. Péter 1 :18—26. — Aki az ismeretlen ingoványon keresztül vezető nélkül próbál átmenni, az köny- nyen a mélységek martaléka lesz. így jár az ember is, ha biztos vezető nélkül indul el az üdvösség keresésére. Könnyen elvész a bűn titokzatos mélységei között. Az ingoványos életúton csak egy biztos vezetőnk lehet: az Ige. Minden más vezető gyarló és megbízhatatlan. Ilyen a szóhagyomány is. Megbízhatatlan, mert emberi szó. Egyedül az Ige örök és változatlan, mert az Ige az Isten -— szava. Október 27. — Nem áldozat, hanem szeretet. — Máté 9 : 12—13. — A zsidók Istene: a bosszúálló Jehova, áldozatok fejében osztogatja kegyét és mérsékli haragját az emberekkel szemben. A keresztyének Istenének nem kell áldozat. Még akkor sem. ha annak az áldozatnak a neve: miseáldozat. Csak egy áldozat kedves előtte: az irgalmas szeretetben eltöltött élet. Ezt az áldozatot nekem magamnak kell bemutatnom, ezt helyettem sem a pap, sem senki más el nem végezheti és benne én magam vagyok az áldozat. Október 28. — Nem a pápa, hanem Jézus. — Máté 28 : 18—20. — Isten Fiának királyi székébe ember-fia soha be nem ülhet. Jézus világosan mondja: „Nékem adatott minden hatalom a meny- nyen és a földön.“ Ez a hatalom isteni hatalom; ezt ember nem bitorolhatja, mert az ember a legnagyobb földi hatalom birtokában is csak ember, gyarló, bűnös ember marad. De nincs is szükség ennek egy emberre való átruházására, mert Jézus a leghatározottabban kijelentette: „Én tiveletek vagyok a világ végeztéig minden napon.“ Ha Ö velünk van, helytartóra neki szüksége nincsen. Amire üdvösségem érdekében szükségem van, megkapom én magától Jézustól és az Ő Igéjéből. Október 29. — Nem a jócselekedet, hanem a hit. — Gál. 2 :16—20. — Életemet törvények szabályozzák, amelyekből megtudom, hogy mit szabad és mit nem szabad cselekednem. De ha a jót csak azért cselekszem, mert a törvény parancsolja — még korán sem tárul ki előttem az üdvösség kapuja. Hinnem kell, hogy Isten gyermeke s Krisztus megváltottja vagyok. Ha ezt hiszem, akkor nem azért cselekszem többé a jót, mert azt a törvény parancsolja, hanem azért, mert mint Isten gyermeke és Krisztus megváltottja mást nem is tehetek. Isten minden tettemet a hit mérlegére teszi. Amely cselekedetemnek indító oka nem a hit, annak üdvösségem szempontjából értéke nincsen. Október 30. — Nem az egyház, hanem az Isten. — I. János 5:4—10. — Van egy édesanyám, aki dajkál, felnevel, velem és mellettem van örömben és bánatban. Ez az édesanyám — az anya- szentegyház. Sokat megtesz értem ez az édesanyám, csak egyet nem tud adni: az üdvösséget. Ezt magamnak kell megszereznem hitem kinyújtott kezével, Jézus érdeme által, Isten kegyelméből. Miként haldokló gyermeknek még az édesanya sem tudja visszaadni az életet, úgy az én bűneim miatt halálra ítélt lelkemnek az üdvösségét még az egyház — ez a jó édesanya — sem tudja biztosítani, mert azt az üdvösséget egyedül osztogató Isten adja. Október 31. — Nem a szentek, hanem a „Szent“. — I. Tim. 2:5—7. — A gyermeknek, ha édesapjától kérnivaló- ja van, nincs szüksége közbenjáróra. Az ember életének minden örömét, bánatát ugyancsak közbenjáró nélkül viheti a mennyei Atya elé. Ezt kívánja a gyermeki bizalom és szeretet az Isten iránt. De Isten nem is fogadja eí a közbenjárókat, legyenek azok akár élő emberek, akár az egyház által kinevezett szentek, mert Ö Igéjében értésünkre adta: egy a közbenjáró: a Jézus Krisztus! S hogy Ö valóban a mi egyetlen közbenjárónk az Istennél, annak a Golgotán adta bizonyságát, amikor meghalt érettünk s halálával kibékített bennünket az Istennel. November 1. — Nem az érdem, hanem a kegyelem. — Lukács 17 : 7—10. — Az emberi kötelességteljesítés értékmérője — az ember istenfiúsága. Az embernek, mint Isten gyermekének mindig csak jót volna szabad cselekednie. De az ember mindennap vétkezik önmaga, Istene és embertársai ellen. Ezért büntetést érdemelne. Sohasem tehet annyi jót, amivel ellensúlyozni tudná bűneit. Bármenynyi jót is tesz, csak kötelességét teszi és érdemet nem szerezhet magának. S ha ennek dacára még sem kárhozik el, azt nem a maga érdemének köszönheti — ami nincs, mert nem lehet, — hanem az Isten kegyelmének, aki szent Fia halálát váltságul fogadta el az ember bűneiért. Irányi Kamill. /Íz egyház és az ige. Az egyháznak nincs más rendeltetése és dolga, mint Isten igéjének hirdetése. Ha nem ezt teszi, nem egyház, — legfeljebb névleges. Nem az ige van az egyházért, hanem az egyház van az igéért. Nem azért van ige, hogy az egyház megszólalhasson, hanem azért van egyház, hogy az ige megszólalhasson. Nem az egyház teremt igét, hanem az ige teremti az egyházat. Az igazi egyház legbiztosabb ismertetője az Isten igéje. Ahol Isten igéjét hirdetik s hallgatják, ott az egyház. Luther. 300 rendelés futott már he az „Isten előtt című imádságos könyvre. Ez mutatja, hogy milyen nagy szükség van erre az olcsó imádságos könyvre. Mert ez az imádságos könyv, amellett, hogy 100 oldalas és egész vászonkötésű lesz, csupán 1 pengőbe kerül. Aki rendelését és az 1 pengőt október 31-ig beküldi, még a portót is megtakaríthatja. Siessünk hát!
