Harangszó, 1941
1941-10-19 / 42. szám
32. évfolyam. 42. szám, AlaifUtUl KAPI BÉLA mo-bu. Laptul&fdoooa: Ounántúli Luthsr-Szövetsóg. Megjelenik minden vasárnap. Ingytn malléklat tanév alatt kithatankénl a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek énhozzám 938-ban a felvidék I Luthe A Marsaiul iiarkaeiti-kla4ékl»lala GYŐR II., Fatöll-tér 1. Előfizetési Ara: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér« egy évre 4 P 80 fillér. Csoportot küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár: az utódállamokba Vi évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30.526 Megtartó hit. Avagy megtarthatja-e őt a hit? Jakab 2, 14. Október a reformáció hónapja, ami nemcsak a reformáció emléknapjára, október 31-ére irányítja figyelmünket, hanem arra is int, hogy foglalkozzunk azzal az igazsággal, aminek a reformátorok olyan mély meggyőződéssel adtak' hangot: Ez az igazság pedig annak a felismerése volt, hogy nem a jó cselekedeteink, a mi érdemeink szerzik meg számunkra az üdvösséget, hanem az Isten kegyelme a Jézus Krisztusba vetett hit által. Megigazulunk hit által. Jézus ezt mondotta: A te hited tartott meg tégedet. Mint sok más igazsággal, úgy a hit által való megigazulással is megtörtént, hogy az emberek melléje kezdtek beszélni s nem a lényegre helyezték a fősúlyt. Felvetették azt a kérdést, hogy mi értelme van a jó cselekedeteknek, mikor a hit üdvözít? Sokan azt gondolták, hogy ha hithez jutottak, akkor nem olyan nagy baj, ha a szeretetben meg is lankadnak; Hiszen minden lehetséges annak, aki hisz s ezen az alapon meg is állhatnak az ítélet napján Isten színe előtt. Ellenségeink reánk fogták, hogy milyen könnyű dolguk van az evangélikusoknak. Nekik csak hinni kell s behunyják a szemüket és nem követik Jézus intését: Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, megyen be a mennyek országába, hanem, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Jakab apostol észrevette, hogy sokan mellékutakon járnak, mikor a hitről van szó. Azért felvetette a kérdést: Atyámfiái mi haszna, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek ? Avagy megtarthatja-e őt a hit? Mit ér az olyan hit, ami a szűköl- ködőknek csak ezt a tanácsot tudja adni: Melegedjetek meg és lakjatok jól, de szükségükben nem segít? Hiába dicsekszünk vele és hangoztatjuk, hogy hitünk van, ha terméketlen fák vagyunk s gyümölcsöt nem termünk. Vájjon el tudunk képzelni valakit kiváló festőnek, aki képet még soha nem festett? Hiába állítaná valaki magáról, hogy nagy költő és író, de egyetlen regényt vagy verset se olvashattunk még tőle. A hitnek nyilvánvalóvá kell lennie. Különben | nem valódi, hanem csak látszat, holt dolog. Nem forrás. Belőle üdítő ital nem fakad és nem a jóra indító erőt jelenti. Milyen a mi hitünk? Evangélikus emberre nézve nem közömbös ez a kérdés. A hit volt az a diadalom, mely meggyőzte a világot. A hit legyen az a nemes galy, mely minket jó, nemes fákká alakit. így lesz a mi életünk gazdagon termő fa. Nem mi, hanem Isten égi ajándéka, a Krisztusba vetett hit tépni majd meg a maga áldott gyümölcseit. L/c. Fizély Ödön. Énekelj, evangélikus Család! Irta: Fodor Kálmán. (Folytatás.) De nemcsak az ifjúsághoz, hanem minden evangélikus testvérhez fordulok, mikor egyházi zenénkre gondolva azt mondom: fogjuk meg egymás kezét és nézzünk szembe együttes erővel a reánk váró feladatokkal! Mert zenei téren is vannak evangélikus és vannak magyar feladataink. Soha nagyobb veszély nem fenyegette evangélikusságunkat sem, magyarságunkat sem, mint a most következő időkben, segítsük egymást, hogy Isten is megsegítsen minket! Ha evangélikusságunkat meg akarjuk őrizni, sőt erősíteni, tudnunk kell, hogy ennek egyik erős oszlopa az egyházi ének, a korál- éneklés. Mikor valaki már eljutott odáig, hogy szívből énekel a templomban, akkor mintegy kapoccsal összekötötte magát a többi evangélikus lélekkel. Színvallást tesz az, aki a hívekkel együtt énekel. Kitárja belső énjét, leveti az álarcot s felölti az őszinteség ruháját. Szeressük a mi evangélikus. énekeinket, keressük^az alkalmat1 ( REFORMÁTUS fŐISK' arra, hogy rázendíthessünk örökszép dallamainkra! Vigyük be a családi otthonba az éneklés örömét! Először talán furcsa lesz, azután kedvesnek tűnik s idők múltán nélkülözhetetlen. Szinte meg lehet látni az embereken, hogy olyan családban nőttek-e fel, ahol énekelni is szoktak! Vigyük be az éneket a mindennapi életünkbe! Nem lesz nagyobb az utipodgyászunk tőle, inkább a terhet is könnyebbé teszi! Legyünk éneklő egyház! Recseg-ropog a keresztyénség hajója, nem elhanyagolható mentőöv ma az egyházi ének, a maga legegyszerűbb formájában sem. S hogyha ezek az énekek a magyar talajból sarjadtak, még erősebb lesz a családot egybekapcsoló, családokat összetartó, egyházfenntartó és államtámogató erejük. Mert egyházi énekeink legnagyobb részt idegen eredetűek. Német, tót, francia, latin származásúak. A reformációval együtt érkeztek hozzánk s nyugati országok )IA ) 1941. október 19.
