Harangszó, 1941
1941-02-02 / 5. szám
34. HÄKÄNGS2Ö 1941. február 2. erősen.“ Magyarságunk megőrzésének történelmi gondolata a nemzet egységének kérdését föléje emeli a származás, a nyelv és népi- ség kérdésének s azt a nemzet történelmi küldetésének síkjában helyezi el. A magyarság kérdése abban áll, hogy akik ezen a földön, ebben a nemzeti közösségben élnek, azok érzelemegységben, sorsközösségben és történelmi szolgálatban eggyé kovácsolódnak a nemzettel és vele egyek maradnak. A körülöttünk áramló népi törekvésekkel szemben ez az elv mérték és korlát. A népcsoportok jogos népi igénye nyerjen teljesmértékű kielégülést, de nem a nemzet egységének gyengítésére. Sajátos értékeinek kiművelése önmaga kifejlődését jelentse, nem pedig a nemzet megszegényítését. Egymás- közötti összetartozásának megerősödése a nemzet egyik testrészének megerősödését jelentse, nem pedig külön test alkotását a nemzet élő testében. Mindenki azt adja a nemzetnek, amit tőle ajándékul kapott: életet, erőt, fejlődést, hűséget a hűségért, szeretetet a sze- retetért. Ebben az egységben kell találkoznia az egész nemzetnek. Ennek az egységnek a politikai vonatkozáson fölülálló tartalmán kell munkálkodnia az egyháznak is, mert a nemzet beletartozik Isten teremtési rendjébe. Egység legyen egyházunkban. Nyíljék meg híveink szeme annak meglátására, hogy Krisztusra van szükségünk s üdvösségünket egyedül ö biztosítja. Egységben éljünk a kereszt alatt, egységben adjuk át magunkat a mi Urunknak, egységben védelmezzük egyházunk külső testét. Oltalmazzuk ezt a lelki és történelmi egységet. Ne hagyjuk, hogy a politika betörjön templomunkba s megzavarja egységünket, mely évszázadokon át ugyanazon templomban, ugyanazon szent énekkel, ugyanazon ige szolgálatában kereste Istenét. „Ne legyenek közietek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben!“ Védelmezzük a keresztyén egyházak egységét. Rettenetes történések emlékeivel és lehetséges álmok nyomasztó remegésével találkozzék Isten oltára előtt Krisztus széttagolt és mégis egy xegyháza. önvizsgáló bűnbánatban s örök hivatásának boldog felismerésében eszméljen rá Isten csodálatos ajándékára: egy az Isten, egy a hit, egy a keresztség, egy a golgotái keresztfa. A világháború idejében Erdély földjén a keresztyén egyházak püspökei közös pásztorlevélben szóltak nyájukhoz. Ugyanazon püspöki pásztorlevélben békésen megfért egymás mellett a római katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius egyházak püspökeinek a neve. Közös imádságuk angyalszárnyon szállt Istenhez s négy egyház könyörgésével térdelt az égi trónus elé. Közös intelmük négy egyház népéhez szólt, Krisztus szívéből szólt evangéliomi lelket sugárzott, sötét éjszakában világosságot derített, feltárta az örök igazságok forrását és megéreztette a közös kötelességek teljesítésének Isten lelkében elrejtett titkát. „Intünk titeket — mondja az 1918. november 15-én kiadott közös pásztorlevél, — hogy szűnjék meg a régi bizalmatlanság, kicsinyeskedés, érzékenykedés és idegenkedés; közeledjetek egymáshoz testvéri szívvel, mint akik a közös szenvedések rettentő lángjaiból megtisztult lélekkel, egymás iránt kiengesztelődve kerültek ki. Felejtsük el, ami valaha elválasztott, vessünk fátylat azokra az emlékekre, amelyeket kölcsönösen mélyen fájlalunk. Fogjon egybe minket az istenfiúság és a tiszta emberi eszmény hódító ereje és találjuk meg egymást az örök igazságok fénykörében.“ Mondjunk szívből áment a történelmi idő eme krisztusi megnyilatkozására. Erőpróbáló történelmi időkben tartsunk mi is bűnbánatot, lássunk prófétalelkű álmot s álljunk együtt Isten részekben munkálkodó, de a Krisztus keresztjében örökké egy oltára elé. Áldásért és békességért imádkoKerekes Gyurka. Történeti Ifjúsági regény. 59 Irta: Mohr Gedeon, Kassa. A fiúk hátrahúzódtak és még mindig bizalmatlanul pislogtak feléje. — Jó helyre jöttetök — kezdte — itt rejtve maradhattok. De fogadjátok meg tanácsom és sehol se mutatkozzatok, mert a murányi katonák menten végeznéndk veletek. Az erdőben se sokat kalandozzatok, valaki megláthatna. Régeczre se menjetek. Én nem fogok elfelejtkezni rólatok. — Nem — gyanakodott Palkó — hanem egyenesen Hef- lerhez szalad innen. Bálint úr feddőleg nézett rá. — Azonban — mutatott a gazda a szűk nyílásra — azt ott hagyjátok sértetlen. Amit ott láttatok, az mind az enyém. Ez az egy a kikötésem. • — Már pedig Mihály — emelte fel ujját a tisztelendő úr — a te sok nagy bűnöd hever ott a barlangban. A te istentelen múltad. Ha csakugyan Istenhez tértél, ezt is el kell hagynod. Különben csak félig fordultál meg. — Azt mondtad jó uram, — hajtotta le fejét a másik — amjt magam is éreztem. — Kis szünet után hozzátette — Isten kegyelmével az is meglesz! Lassú léptekkel ment a kifordult sziklához. Helyére vonta. Nyugodt járással készült kifelé. Mégegyszer visszafordult. — Béke veletek ■—- mondta és elment. — Fogadni mernék, hogy murányi katonákkal fog ránktámadni hangoskodott Palkó. — Nem! — fordult feléje Bálint úr határozottan. A fiúk furcsa érzésekkel kérdően néztek rá. — Mihály többé nem ellenségünk — válaszolt Kerekes bácsi a ki nem fejezett kérdésre. — Az Isten megtérő lelkét kegyelmébe fogadta. 36. A remete. Több mint fél évig tartott a bujdosás. Szivük helyett eszükre hallgattak. Rejtelmükből ki sem mozdultak. Júlia asz- szony keserves könnyeinek árja csak tovább folydogált férje, fia keserű sorsán, anélkül, hogy sejtené is reményteli közelségük. Jobb volt ez így. Egy asszony talán még tudna titkot tartani, még boldog szívének is tudna parancsolni, de a gyerek szája eljár. Könnyen kerülhet a titok nagyharangra' s azután egy egész falu már igazán minden inkább, mint titoktartó. Tarrá nyomorította az ősz a nyár zöld lombját, sőt már hó is jelentkezett. A Kísértet-hegy lakói még mindig a bizonytalanság szöges nyoszolyáján háltak. — Ki tudja, hány évig kell még várni? — elégedetlenkedett Gyurka is. Palkóval pedig bírni sem lehetett. — Az én kardom nem penész számára készült! — villant meg a szeme s a távoli égaljat kémlelte. Egész idő alatt csak egy hű emberük volt, rejtekhelyük egyetlen néma őre: Mihály. A fiúk ámulva, csodálva látták lényének újszerű kibontakozását. Vad, konok természete szelíddé, alázatossá lett. Mit is kezdenénk nélküled, Mihály? — fogadta Bálint úr, ahogy hetente legalább kétszer felk ereste őket. Furcsál- lották is Palkóék eleget, hogy a gonosz lélek, kinek csak
