Harangszó, 1941
1941-10-05 / 40. szám
1941, október 5.HARANGSZÓ 329 TYÚKANYÓ. Kendermagos tyúkanyó kisétált a rétre, harminchárom csipogó kiscsibe kísérte. Kapirgáltak a napon, távol a tanyától, egyszerre csak beborult, jött a futózápor. Futózápor, jégeső, utolérte őket, kendermagos tyúkanyót, meg a kiscsibéket. Tyúkanyó még beszaladt volna a tanyába, jaj, de a kiscsibéknek gyenge volt a lába. Kendermagos tyúkanyó magát nem féltette, harminchárom csibéjét szárnya alá vette. Ázott-fázott, sebesült, vérzett a taréja, — sebaj! A kiscsibéknek csak ne legyen hijja!... Futózápor elfutott... feljött a szivárvány, harminchárom sipogó csibe maradt árván. Kendermagos tyúkanyó egyet se kottyantott, fején egy nagy jégtojás akkorát koppantott... Erdélyi József. OLVASSUK A BI2LIÁT Kegyelmi idő. Okt. 5. — Halott, akit a világ élőnek nevez. Jel. III. 1—-6; Róm. VI. 7—11. Jelenések könyve halottnak nevezi azt, akiben az „én“ munkálkodik és nem Krisztus. A sárdesi gyülekezet lelki vezetője (angyala) a világ szemében igen tevékeny pap lehetett, a világ elismerését vívta ki magának — a saját erejével, de nem Krisztus erejével. Ezért cselekedetei Isten előtt nem teljesek és „beszennyezte“ a kegyelem ruháját. — „Énemnek“ meg kell feszíttetnie, erőmnek tehetségemnek meg kell halnia Krisztussal, hogy a meghalt „én“ ereje helyett kapjam Krisztus erejét. Csakis ebben az egyetlen egy esetben marad tiszta, „nem szennyezett“ a lelki köntösöm. Okt. 6. — Isten jóságától — Isten erős kezéig! Róm. II. 4—5; Ézs. VIII. 11. Az Ür azt akarja, hogy belássuk bármennyire is „élő“-nek nevez bennünket a világ, „halottak“ vagyunk míg az „én“ meg nem feszíttetett s az Ür erejét nem kaptuk. Ez a megtérés: saját erőmről való lemondás. Az Ür ezért munkálja akarásunkat (Fii. II. 13.) az ő „jóságával“, hogy Így késztessen megtérésre és ha ez nem elegendő, erős kezét reánk helyezi. Ézs. VIII. 11. szerint Isten reám teszi erős kezét. Az Ő erős keze alatt megremegnek csontjaim, inaim megszakadoznak. Mindezt azért cselekszi velem, hogy ezzel is munkálja elhatározásomat a megtérés felé. Okt. 7. — Három éve járok ide. Luk. XIII. 6—9. — Jel. II. 21—23. Isten munkálja az akarásomat a megtérés felé türelmesen. Azt az időt, melyet az Ür megtérésemre engedélyez: kegyelmi időnek nevezzük. A kegyelem idejével nem élhetek vissza: az lejárhat. Három évi várást a szőlőskert tulajdonosa már megsokalta, de engedélyez még egy évet. Azon túl már nem hajlandó várni: ha nem terem, vágasd ki! — adja ki a rendelkezést. A Jelenések könyve szerint az Ür adott „időt“ a parázna (pogány vallással val közösség) nő megtérésére. Az Ür néked is adott időt. Hogy az mikor jár le, nem tudjuk! Okt. 8. — Bezárt ajtó. Máté XXV. 1—13. — Lukács XIII. 22—30. Az öt okos és az öt oktalan szűz között a különbség csak az időben van. Az okosok is és az oktalanok is egyformán felkészülve állanak meg a vőlegény előtt. Az okosok azonban a kegyelmi idő alatt készültek el, az oktalanok pedig csak ezután. Azoknak megnyittatott az aitó, emezek előtt bezáratott. A második szentírási részletben jellegzetes igehallgatókról szól, akik mindig mások dolgaival vannak elfoglalva. Jézus rájuk mutat: ti igyekezzetek! Szintén a bezárt ajtóról szól, mely bizonyos idő múlva lezárul s többé nem nyílik fel. Okt. 9. — A lemetszett szőlővesszők. Ján. XV. 1—8. A szőlőműves türelmesen vár; tisztogatja a szőlőtőkét, de látva, hogy termést nem akar hozni, lemetszi. A lemetszett szőlővessző sorsa: kivettetik, tfizrevetik és elég. Akinek a kegyelmi ideje lejárt, sorsa meg van pecsételve. Sorsa: a lassú beszáradás. Itt él a földön, de megtérni nem tud, mivel az Isten Lelke nem munkálkodik rajta. Az emberek élőnek mondják őt, de már halott. Ezért a figyelmeztetés: „félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvös- ségteket“. Fii. II. 12/b. Okt. 10. — A meg nem keményedéit szív és az Ür által megkeményltett szív. II. Sám. XII. 1—14. — II. Móz. IV. 18— 21. Mindkettő király. Mindkettőhöz az Ür követét elküldi. Az elsőnek azonban a kegyelmi ideje még nem járt le. Az még dönthet az Ür mellett vagy az Ür ellen. Dönt is az Ür mellett: bűnbánóan menekül Hozzá. A másodikhoz is elküldi az Ür követét, de annak a kegyelmi ideje lejárt. Az már megtérni nem tud. Maga az Ür keményíti meg a szívét. Az ige üresen tér vissza és a bogácsból nem lesz mirtusz, a tüsökből sem cip- rusz. (Ezs. 55, 11—13.) Okt. 11. — A bedugott fülek, megvakított szemek, érzéketlen szív. Ézs. VI. 8—43. — Róm. IX. 20—21. Az Ür hosz- szútfirő, amikor azonban a kegyelmi idő lejár, nincs többé kegyelem. A fülek eldugulnak, szemek lezárulnak. Krisztus keresztje bolondsággá (I. Kor. I. 18.) lesz. Nem fog rajta a legkiválóbb igehirdető igehirdetése, nem a próféta hangja, de még Krisztus szava sem (Mt. XXIII. 37.). — Szemrehányást az Ürnak nem tehetünk: az Ür mindenkit üdvözíteni akar (Tit. II. 11.), de a kegyelemmel nem lehet játszani! „Isten vonatjá- nak is megvan a menetrendje“, — mint Túróczy püspök mondja. Ragadd meg a kegyelmet, amíg az Ür nyújtja feléd. Benkóczy Dániel. KARCOLATOK D. Kupi Béla püspök aki most töltötte be püspöki szolgálatának 25. esztendejét, 1919 március 30-án a következő határozott hangú körlevelet intézte az egyházközségekhez: „Az átalakulások forgatagában, egy új világ küszöbén aggódó, de el nem csüggedő, meg-megreszkető, de az Isten megsegítő kegyelmében bizonyos lélekkel keressük a jövendő kibontakozás útját. Üj világ formálódik előtünk. Bizonytalan kialakulás. Kétséges, hogy az elméleti törekvések a gyakorlati életben mily irányban és mily mértékben valóslttatnak meg. Kétséges az is, sikerül-e az állami élet kormányrúdját tartó tanácskormánynak kikényszeríteni szegény magyar hazánk számára a kedvezőbb békefeltételeket. Nekünk hatalmi, gazdasági, politikai törekvéseink nem voltak és nincsenek. Mi a lelkek szolgálatára rendeltettünk s ha körülöttünk megváltozik is a gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedés, ezt a szolgálatot teljesíteni fogjuk mindazokkal szemben, kik annak szükségét érzik és azt igénybevenni óhajtják. Most kell, hogy az egyház teljes világossággal lássa tulajdonképeni hivatását. Legyen a Krisztus élő teste. A Krisztus megváltottad tegye az ő szent országa élő polgáraivá. Vezesse az embereket isteni hivatásuk tudatára, erősítse az Istennel való életközösséget. Vigasztalja a szenvedőket, emelje fel az elesetteket. Ébresszen a lelkiismeret érzékenységében élő bűntudatot s vezesse az Isten útján vágyakozók lelkét az üdvösség atyjához. Ezt az egyházi hivatást minden változások között is teljesíthetjük. Nincsen is hőbb óhajtásunk, minthogy a jövendőben is biztosíttassák egyházunk számára a lelkiismereti és vallásszabadság, adassanak meg a vallási feladatok munkálá- sára szükséges létfeltételek s szolgálhassuk Istentől nyert erkölcsi és szellemi erővel Isten szent országát s szeretett magyar hazánkat. Bizalommal kérem a lelkésztestvéreket: legyenek különös tekintettel állami életünk jelenlegi helyzetére. Lássanak hivatást a hívek megnyugvásában, kötelességtudatuk felkeltésében és megerősítésében, hogy nyugodt, higgadt magaviseletükkel, törvénymegtartó engedelmességükkel ők maguk is biztosítsák a belső nyugalmat. Külön is kérem az egyházmegyék és gyülekezetek érdemes felügyelői karát, álljanak e nehéz időkben egész szívvel és példaadó egyéniségük egész súlyával
