Harangszó, 1941
1941-02-02 / 5. szám
32. évfolyam. 1941. február 2. 3. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúlig Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingysn malléklst tanév alatt kéthatankónl a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek enhozzám 938-ban a felvidéki Luther. A Harangszó szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petóli-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár: az utódállamokba y* évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,526 Legyetek teljesen egyek! Az erősek. „Erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.“ Zsidókhoz írt levél 11 :27. Nem újság, hogy a világ szerint élő ember lesajnálja a hit emberét. Azt mondja: Gyönge — azért van szüksége a hit mankójára. Tehetetlen, azért vigasztalgatja magát a másvilággal. Bár az élet minden időben megcáfolja ezt a lesajnáló szánakozást, mégis tovább él. Isten és az élet ugyanis arról tesz bizonyságot, hogy a hitben élők az erősek. Természetes is. Aki nem a láthatatlanra tekint, ugyan mit lát? Iszonyodva látja, hogy megindulhat lába alatt még a föld is, elgurul kezéből az arany, izmai erejét kikezdi a betegség és öregség, éveit félbeszakítja a halál. Mennyi rettegés van az ilyen „erős“ szívben! Rettegni pedig nem az erősek szoktak. Aki előtt a Láthatatlan áll, még az összeomlás sem ejti kétségbe, mert tudja, hogy van újjáépítés. Disznóvályuig jutott életet a hitetlen csak kötéllel tud befejezni. Újjáépíteni csak a hívő képes. Tönkrejutott otthont nem a váratlan örökség ment meg, hanem a hívő házastárs. összeomlott ország talpraállítói nem a perc utolsó élvezetét is habzsoló szerencselovagok voltak, hanem mindig az Istennel küzdők. Erkölcsében lezüllött társadalom újítói nem a hangos szólamok szavalói, hanem a Láthatatlan követői voltak. Erősek után kiált ma az élet. Szegezzük azért tekintetünket a Láthatatlanra, hogy erős-szívűek lehessünk! Wolf Lajos. D. Kapi Béla dunántúli püspök ez évi első pásztorlevelében megrázó erővel szól a gyülekezetek pásztoraihoz. Fontosnak tartjuk, hogy az egység megerősítésére intő vezéri szót a dunántúli határokon túl lapunk nagy olvasótábora s az egész ország evangélikus- sága meghallja. Azért a pásztorlevelet az alábbiakban egész terjedelmében közöljük. Történelmi időben szólok az evangéliom szavával és leikével. Körülöttünk vérbemerülő világ, mögöttünk építő évszázadok kimondhatatlan értékű kultúrájának szétdöntött omladékai, milliók áldozatul vett könnye, vére és élete. Előttünk sötét éjszaka. Felettünk felhőbe rejtett, fájdalmas Isten-arc. A háború vasvesszeje közvetlenül nem csapdossa ugyan testünket, hatalma mégis állandóan meggörnyeszt. Egész lelkivilágunk nyög alatta és sokszor válságban állónak érezzük erkölcsi világunk teljességét. Szabad mozgásunkat korlátozások akadályozzák. Beleütközünk a lemondás követeléseibe s mindennap újra felmondjuk az élet kemény és szükséges leckéjét: a közösséget szolgáló egyes ember penzumát. Felettünk a bizonytalanság felhője sötétedik s járhatatlanná válik a múlt kőkockákkal kirakott, biztosnak hitt útja. Világnézetek elszánt küzdelmében, ismert és ismeretlen, nyílt sisakros- télyú és álcázott szellemáramlatok dübörögnek körülöttünk s merész kockajáték folyik a holnapért, a hatalomért, az életért, a lélekért. Száz veszedelemtől terhes időben életteremtő és életmentő egységünk munkálására kérek mindenkit. Az újra megépfflő/J^erujthHS piacán megálló Pál' apostol szavával leformátus főiskola mondom: „mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek közietek szakadások, de legyetek teljesen egyek, ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.“ (I. Kor. 1, 10.) Az apostol egységet hirdet mindenkinek, hogy ne legyenek szakadások. Egységet követel a különböző társadalmi osztályhoz tartozó, a különböző gazdasági viszonyok közt élő, a különböző felfogású és a különböző anyanyelvű emberektől, ö maga utal levelében ezekre a különbségekre. Azon munkálkodik, hogy — amint mondja — a semmik és hatalmasok, szegények és gazdagok, zsidóul és görögül beszélők, előkelő nemesek és nemtelenek, szabadok és szolgai állapotban elhívottak, teljesen egyek legyenek, ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. Megállapítja, hogy ennek az egységnek egyetlen feltétele van: Isten lelke, mely az igében munkálkodik. Az ige által a Lélek az Úrral egyesít, a megfeszített Krisztussal, a mi Urunkkal. És aki vele egyesül, az egy test vele és egy test a hívők közösségével. Ez az egység azután megteremti a teljes életközösséget. Pál apostol korinthusi prédikációjára van szükségünk. Megpróbáltatásokat rejtegető közel jövendőnkben készüljünk belsőleg az erőpróbáló külső harcra. Legyünk nemzetünk közösségében egységesek. Magyarország miniszterelnöke mondotta: „annak, hogy bármily veszéllyel tudjunk szembenézni, egyszerű módja van, az, hogy magyarok legyünk. Magyarságunkból ne engedjünk, ne legyünk kishitűek és kishitűségből ne hódoljunk be semerre és senkinek, magyarságunkat tartsuk fenn
