Harangszó, 1941
1941-09-21 / 38. szám
312. HARANGSZÓ 1941. szeptember 21 e fajtájának. Egjdk sem történt. Észrevették mindjárt, be is engedtek és én ott maradhattam. Kevéssel 7 óra után magasnövésű, szemüveges arcú, jól az 50-ben, már a 60 felé közeledő katona állt meg a szoba ajtajában: Dr. Bjprklund tábori püspök. Kísérőjével, egy kapitánnyal meghajtották magukat, m^jd a hírszolgálati osztály vezetője egyenként bemutatott bennünket a püspöknek. Kezet szorított mindannyiunkkal, közben mindegyikünk arcán megnyugodott papi szeme,.miből már előre kiolvashattám, hogy a püspököt valóban katonapapnak teremtette még a jó Isten is. Szeme inár akkor elárulta nekünk, hogy ez az ember a harcterek egyszerű katonáinak és tisztjeinek a lelki atyja a szó szoros értelmében, aki ha katonaruhában magán is Viseli a szigorú rend minden szabályait, de szelid, hittel csillogó szeméből az imádság buzgósájja az, ami döntő az egész életében. Megállt a terem egyik sarkában és beszélni kezdett. Beszélt arról, hogy a k'a- tonalelkész feladata sokkalta nehezebb a polgári lakosságot gondozó lelkész müh- kájánál. Meg is magyarázta azzal, hogy míg a frontmöt- götti civillelkész gondosan elkészített prédikációjával, a zavartalan istentisztelettel hitéből és az igéből annyit adhat a hívőnek, amennyit hallgatója képes befogadni, addig a katonapapnak nincs ideje részletes és szépen kidolgozott prédikációk elmondására. A fronton csak a személyes lelki gondozó munkának van helye, csupán pár perc a katona két szolgálati ideje között. Ezt a pár percet úgy kell kihasználnia, mind a lelkésznek, mind a katonának, hogy eredményes legyen: hit szülessen, mert lehet, hogy a másik szolgálatból nincs visz- szatérés. Ezért, ha különbséget lehet tenni a két lelkész: a katonai és a civil munkája között, elmondhatjuk, hogy az előbbi nehezebb. A katonalelkésznek természetesen nemcsak ez a munkája, hogy szinte kilesse az alkalmas pillanatot katonái életében, hanem reggeli és esti könyörgések és áhítatok tartása is. Ez imádságból, egykét bibliai versből, valamint a hozzáfűzött pár magyarázó szóból és énekből áll. Ezt végzi a katonapapok egy része. A másik része katonakórházakban teljesít szolgálatot. Ha elmondhattuk azt, hogy a katonalelkész előbb felsorolt munkái felelősségteljesek, akkor ez utóbbi még inkább az. És ide az emberi erő kevés, ide a katonapap hite is kevés, ide más kell, ide a Jézus Krisztus kell, aki a katonalelkész szavain keresztül végzi a maga vigasztaló, reménytébresztő és hitre juttató munkáját, sokszor a halál mezejére lépett szomorú és fájdalmas emberszfvek seregében. És egy harmadik munkaköre is van a katonalelkészi szolgálatnak. Jalán ez az a munka, mely nem tűr meg félembert. Ez az, amikor a hősi halált halt katonák hozzátartozóinak részvétlevelet írnak, bepakolva az elesett katona értékeit, elrendezve annak szülőföldjére való szállítását is. Mert jóllehet, minden finn katona egész szívvel vette is kezébe puskáját, hogy harcoljon, talán többezer kilométerre levő északi fronton, vagy Kelet-Karjalában, azért mindegyik otthon szeretne örökre megpihenni. A fronton harcoló katona nagyon sokszor nem támaszkodhat még kérdések formájában sem lelkészére, talán éppen azért, mert nagyon messze került a törzstől, de hogy ilyenkor se legyen egyedül — mondja a tábori püspök — mindenkinek adtunk egy kis zseb-újtes- támentomot és énekeskönyvet. Csak most látom, hogy a püspök szeme, mikor ezeket mondja, nevet a boldogságtól, örül, hogy minden katonája zsebében újtestá- mentom és énekeskönyv van. A püspök is így mondta, hogy van, nem így, hogy nyugszik. Dehogy nyugszik e két fegyver, de sokszor előkerülhet, hogy a tűzharcra induló katonát felvértezze: a hit fegyverével, a remény sisakjával és a hazáját halálig hűségesen szolgáló szeretet mellvasával. A püspök befejezi mondanivalóját. Várja, hogy kérdezzenek tőle. Nehezen indulnak a kérdések. Mindannyian arra gondolunk, hogy az a kereszt, amit olyan gyakran látunk katonaruhák lilaparolinján, hősiességet, bátorságot és hűséget jelent az Isten szolgálatában, kint a harctereken. Lassan azonban mégis csak hol itt áll fel az egyik újságíró, hol ott a másik, hogy arról tudakozódjanak, hogy hányán vannak katonai lelkész! szolgálatban, hányán a kórházakban, azután érdeklődnek a felől is, hogy miként halnak meg a katonák és így tovább, természetesen mindenki megkapja kérdésére a feleletet. Én is felbátorodom s megkérdezem a püspöktől, hogy milyen a hitélet a fronton? Felelete röyid, egyszerű és mindent kifejező: sokkal jobb, mint békében, otthon, mert itt egész közel tudják magukat az Istenhez. Így tehát megtudtam, hogy istennek a háborúval is célja van. Talán éppen ez az egyik. Sok hitetlen embert a pergőtűzben. a rajvonalban, a megfigyelő járőrszolgálatban akar bűnös életéből felrázni és megtéríteni őhozzá. A püspök észrevette, az egyik német újságírót, szinte egészen neki mondta, hogy itt, ezen a téren is német és finn lelkészek sokszor együtt dolgoznak, leginkább a hadifoglyok gondozásánál. Nehéz a katonalelkész szolgálata — fejezi be Björ- klund tábori püspök a kérdésekre adott összegezett válaszát —, de mindegyikünk boldogan teljesíti kötelességét, most csak a Ladoga mindkét oldalán, egészen Pitkarantáig, de hisz- szük, nemsokára egész felszabadult Karjaiéban. A püspök és kísérője ismét az ajtóban állnak, meghajtják magukat, mi felüliünk, most csak szemeink sugarai fonódnak össze, de ezek azt mondják, hogy addig, míg ilyen papok szolgálják a finn katona ép testében az igazán ép lelket, addig Finnország sorsát nem kell félteni. Molnár Rudolf. Ceánynépftíisholtíkra még mindig lehet jelentkezni. A gyenesdiá- sira, mely okt. 15-én kezdődik, Lukács István lelkész, Győr, Petőfi-tér 2. sz., a budapestire, mely novemberben kezdődik, Zulauf Henrik lelkész, Bpest, XII., Hidegkuti-út 1231a címen, A legnagyobb magyar. Gróf Széchenyi István.
