Harangszó, 1941
1941-09-21 / 38. szám
Hármas lelkészbeíkfatás. A főváros evangélikusságának — mint az Evangélikus Élet és a Magyar Értesítő jelenti — ritka és emlékezetes ünnepe volt szeptember 7-én. Ekkor történt a Deák-téri templomban az egyházközség három új, egyhangúlag meghívott lelkészének: dr. Kékén András, Rimár Jenő és Scholz Lászlónak együttes beiktatása a pesti egyház lelkészei közé. A hatalmas Deák-téri templom zsúfolásig megtelve zengte a kezdőéneket: „Jer, dicsérjük Istent“. A bevezető liturgikus oltári szolgálatot Rimár Jenő végezte. A Lutheránia karéneke után Kemény Lajos esperes végezte a beiktatást s a gyülekezethez és az oltár előtt álló három lelkészhez Lukács ev. 10 :2. alapján szólt arról, hogy ebben a nagy gyülekezetben milyen sok az aratnivaló és milyen örvendezéssel kell látni azt, hogy az Ür új munkásokat küld az ö aratásába. A 265. sz. közének után dr. Kékén András tartotta igehirdetését az evangéliumi perikópa alapján arról, hogy egyházunkban a lelkészeknek egyformán kell prédikátoroknak és pásztoroknak lenni s egész életük két fillérjét Jézus szeme láttára kell betenniök Isten perselyébe. A befejező oltári szolgálatban Scholz László mondott megindító általános egyházi imádságot a Miatyánkkal, majd áldást osztott a gyülekezetnek. Az istentiszteletet követő közgyűlésen Tomcsányi Vilmos Pál egyházfelügyelő átadta az új lelkészeknek a meghívó- és díjlevelet, majd az egyházközség nevében köszöntötte őket. Az első üdvözlő felszólalást D. Raffay Sándor püspök mondta az egyházkerület és a MELE nevében. Utána Szabó Imre református esperes a református egyházak, dr. SzepesVáry Pál a székesfőváros, Benkóczi Dániel a csanád-csongrádi egyházmegye, vitéz Kesserű Béláné az EMOSz, dr. Konkoly Elemér a Deák-téri lelkészi kör, Láng Gusztáv az angyalföldi Luther Szövetség és vitéz Körmöczy Ottó a zuglói lelkészi kör nevében üdvözölte az új lelkészeket. Az egyháztanács dr. Kékén Andrást, a most szervezett második lelkészi állásra a Deák-téri lelkészi körbe, Rimár Jenőt az angyalföldi és Scholz Lászlót a zuglói lelkészi körbe osztotta be. Ezek a lelkészi körök délután és este külön-külön ünnepélyeken fogadták és köszöntötték új lelkészeiket. Az ünnepélyeken az egyház vezetősége mindenütt résztvett és mindegyiken sok felszólalás hangzott el, melyekre az új lelkészek meleg szavakkal és meghatott szívvel válaszoltak. A nőegyletek az ünnepély után szeretetvendégségen tartották együtt a résztvevőket. A hármas beiktatás alkalmából az egyházközséghez sok üdvözlés érkezett, köztük báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő és dr. Ravasz László református püspök, az Országos Luther Szövetség és a Misszióegyesület jókívá- natai. 1941, szeptember 21. Evangélikus ember evangélikus lapot olvas ! HARANGSZÓ A rozsnyói templomban... Szent, szent hely nékem ez a templom, Melynek beléptem ajtaján. Gyermek korában áhítattal Itt énekelt az én anyám. Buzgó imája itt fogant meg, Innen repült az ég felé. Gyei mekszívének bánatára A hitnek irját itt leié. Ezt, ezt az oltárt nézte ő is, Ha feltekintett szép szeme. Az ő fülének is gyönyör volt A kóruson a szent zene. Nemes hajlású boltozatja Reá is éppen úgy borul*, Mint most fián s őt is épúgy Megérinié a drága múlt. A drága múlt, hová nem ér el Se földi kín, se földi szenny: Uralkodott az égi béke, , S anyám szívében élt a menny. Szent, szent hely nékem ez a templom, Melynek heléptem ajtaján. Gyermek korában áhítattal Itt énekelt az én anyám. Vietórisz István. OLVASSUK A BIBLIÁT Istenen kívüli életből Istenben való élet felé. Szept. 2L Távozás hazulról. Luk. XV. 11—12. — Róm. I. 21—25. Az Istenben való életet úgy jellemzi az írás, hogy „otthon“ van. Az Isten szeretet, aki sze- retetben él, Istenben él, Isten is őbenne. Amikor megszűnt a szeretetben való élet, vágy támadt az „otthon“ elhagyására, Isten elhagyására. Megkezdődött az Istenen kívüli élet. Isten mindjárt válaszol: te nem érzed jól magad mellettem, én adlak át a legnemtelenebb bűnöknek. Nem tudsz hálás lenni irántam: „balgatag szíved homályba borul“ s a homályba borult szív nem lát tisztán, a legaljasabb bűnökbe merül. Szept. 22. „Gyalázatos szenvedélyek.“ Luk. XV. 13., 30/a., — Róm. I. 28—32. Kilép a kapun, már éri őt az Isten büntetése: „a gyalázatos szenvedélyek“. A fiú azt hiszi, hogy saját akaratából csöppen bele az élvezetek fertőjébe, pedig ez már az Isten büntetése. A római levél felsorolja, hogy mi minden nemtelen szenvedélybe taszítja bele az Ür büntetésből azt, aki nem érzi jól magát az Istenben való életben, — s elvágyódik 313. hazulról. — Nézd meg a korhelyek bamba képét. Nézd meg a gyilkosok ábrázatát, a kiélt paráznákat, a torzsalkodó veszekedőket: Istenből nem látsz bennük semmit: Istenen kívüli élet — „gyalázatos szenvedélyek.“ Szept. 23. A derék ember. Luk. XV. 25—32. — II. Thes. II. 11. — Luk. XVIII. 9—14. Látszólag otthon marad, s mégis messzebb van atyjától, mintha a világ túlsó végére költözött volna. Derék ember és mégis Istenen kívüli állapotban van, mert nem él szeretetben. Lehet jó templombajáró, kegyeletből gyakran úrvacsorázó, bibliaolvasó, „buzgón“ énekelő és imádkozó s mégis Istenen kívüli állapotban van. — Nem akart szeretetben élni, Istenben élni — Isten átadja a gőgnek, haragtartásnak. Templomi alázatossága, kegyes magatartása, kibicsaklott fejlógatása, szemeinek jámbor pislogása — mind gőgösen ordít: nem vagyok olyan, mint ti!! — Istenen kívüli állapot! Szept. 24. Isten nevelő iskolája. I.Kor. XI. 32. — Luk. XV. 4. — Luk. XV. 8. Amikor az Ür ítélet alá bocsát bennünket, nevel, hogy a világgal együtt el ne kárhozzunk. A nevelő iskolához hozzátartozik, hogy a legnemtelenebb bűnökbe mártja, hogy utóbb rámutathasson az Ür: íme ilyen az élet nélkülem. A nevelő iskolához hozzátartozik, hogy a nevelő mindig nyomában van a neve- lendőnek: a jó pásztor nyomában van az eltévedettnek, a drachmát kereső asz- szony nyomában van a szemét közé gurult pénznek, bár az szemét között van, Istenen kívüli állapotban van. És ha a halál árnyékának völgyébe megyek is, az Ür ott is nyomon követ, hogy az üdvösségre neveljen. Szept. 25. A „vigasztaló“ vessző és bot. Zs. XXIII. 4. — Luk. XV. 14—16. — I. Thess. V. 9. — Mt. XVIII. 14. Isten nevelő iskolájához hozzátartozik a „vigasztaló“ vessző és bot. Nem akarja az Űr, hogy egyetlen egy Istenen kívüli életet élő ember is elvesszen. Isten mindegyikünket menteni akar. Nem is vonja meg nevelő iskolájának vigasztaló vesz- szejét és botját egyetlen egy lélektől sem. Korcs az, akire nem pazarolja vesz- szejét (Zsid. XII. 5—8.). Tékozló fiú esetében az éhség, az előkelő származású számára a kanász foglalkozás volt az a vigasztaló vessző, mely odacsipett, ahol a legjobban fáj. Szept. 26. Az erőszakoskodó Isten. Luk. XIV. 15—24. — Ap. Csel. IX. 1—22. Istenen kívüli élet nem természetes állapot. A természetes állapot az Istenben való élet állapota. Isten mindent megtesz ennek a természetes állapotnak a beállítására: egészen egyszülött Fia feláldozásáig. Türelmesen hivja kívüle élőket. Hangja egyre szigorúbb „hozd ide“ őket, majd „kényszeríts bejönni mindenkit“. Ez utóbbi határozott erőszakoskodást jelent már. Az egyik bibliai fordítás így fordítja: „terelj be erővel“ mindenkit, ismét másik: „erőnek erejével“ hozd be az embereket. — Saul is azok közé az emberek közé tartozott, akikből az Ür erőnek erejével formált Pál apostolt. Nem az Istenen múlik az, ha én Istenen kívüli állapotban maradok!!! Szept. 27. A kegyelem. Luk. XV. 20— 24. — Gal. V. 22—23. A kegyelem bontakozik ki a hazatérő fia láttán az édes-
