Harangszó, 1941
1941-09-07 / 36. szám
1641. szeptember 7. A # A *«8X3 297. Miért harcolnak ma katonáink? Sokszor felvetődik egyszerűbb és előkelőbb körökben manapság ez a kérdés. Érdemes-e egy olyan nép ellen küzdeni, amelyik látszólag nem támadott meg minket? Igaz-e, hogy veszélyezteti a szovjet otthonainkat, vallásunkat, becsületünket, mindazt ami a legdrágább nekünk? Van-e értelme annak, hogy magyar vér folyik megint idegen földön? Álljanak itt rövid válaszként az alábbiak. ; A „Junge Kirche“ című német folyóirat egyik számában a bolsevizmusról többek között ezt írja: „Az istentagadó szövetség központi tanácsa elhatározta, hogy az arra érdemes istentagadókat egy tisztelet-gyűrűvel tüntetik ki. Ennek nemesfémből kell készülni és a következő feliratot hordani: „A vallás ópium a nép számára.“ A gyűrűt mindjárt elkészülése után eze- ren kapták meg.“ Hogy az istentagadás a 6—11 éves gyermekek között is minél jobban terjedjen a Szovjetunióban, tanítók és tanítónők számára külön istentagadó kurzu sokat rendeztek. Elhatározta és keresztülvitte az istentagadó szövetség azután azt is, hogy minden gyermek számára egy táblát készítettek, melyen „A szovjet ifjúság 10 parancsolata“ címen a I következő „parancsolatók“ olvashatók: 1. Ha jó diák akarsz lenni, légy olyan istentelen, mint Sztálin. 2. Ne hagyad magad kényszeríteni a templomlátogatásra. 3. Ha szüleid akarnának erre kényszeríteni, jelentsd fel őket a pártnál. 4. Jelentsd fel a GPU.-nál mindazt, akit az állam ellenségének gondolsz. 5. Istentagadónak lenni annyit jelent, mint Sztálin és Lenin hű tanítványának lenni. 6. Minden diák bátran viseli az istentagadók jelvényét. 7. Ne üdvözölj egyetlen papot sem, ha találkozol vele, hanem mutasd ki előtte a szabad proletár megvetését. 8. Ha jó istentagadó akarsz lenni, képezd magad az istentagadás „tudományában“. ! 9. Gondolj mindig arra, hogy a pópák és a lelkészek ellenségei a világ- bolsevizmusmak. 10. Minden istentagadó megtanulja a fegyverekkel való bánásmódot is, hogy szükség esetén így harcoljon a kommunizmus végső győzelméért. Érdemes-e harcolni ezzel az ellenséggel? A reformáció harci indulójában az Erős várunkban Luther így fejezte ki az igazi evangélikus életcélt: „Kincsünk életünk, Nőnk és gyermekünk, Mind el vehetik, Mit ér ez ő nekik, Mienk a menny örökre.“ A mai bolsevizmus elleni harc ezért a célért folyik. Hisszük, hogy Isten nem csak ennek a harcnak igenlésére ad nekünk erőt, hanem győzelmes megvívására is, Dombi László. Rend a szeretetintézményekben. Az embereknek sokszor nagyon ferde nézeteik és elképzeléseik vannak a sze- retetintézményekke! és azok belső életével kapcsolatban. Igen sok ember azt gondolja, hogy a szeretetintézményekben az a szeretet a mozgató erő, mely „mindeneket elfedez“. Ügy gondolják, hogy a mindeneket ebfedező szeretettel sok mindent el lehet takarni, simítani, még a rendetlenséget is. A kívülállók azt gondolják, hogy egy olyan házban, amelynek felirata „szeretetház“, nem is lehet másképp, minthogy mindenek „rendben és ékesen“ mennek. Igen, ennek így kell lenni, mert ha ellenszenves egy rendetlen lakás, rendétlen család, úgy még visszatetszőbb egy rendetlen intézet. Csak az tudja, bogy milyen nagy fáradság és vesződség árán lehet egy ilyen nagyobb intézményben a rendet fenntartani, aki egy ilyen intézetben, ha csak mint szemlélődő is, benne él. Sajnos, a legtöbb ember természeténél fogva hajlamos a rendetlenségre. A rendre rá kell nevelni. Ha csak a családi életet nézzük, mennyit kell annak az anyának fáradni, dolgozni, ha azt akarja, hogy házatája valamennyire is rendes -legyen. Hát még egy nagyobb közösségben, ahol annyi különböző korú és társadalmi állású, különböző vérmérsékletű ember van együtt; milyen nehéz itt rendet tartani. Kívülről sokszor keménységnek látszik a rendnek és fegyelemnek a megkövetelése, különösen az ifjúság rugó- dozik a rend ellen és néhezen akar beletörődni abba, hogy neki is. bele kell illeszkedni az intézet rendjébe Nem látja be, illetve csak évek múlva látja be, hogy egy-két ember rendetlensége még csak elviselhető, de 130—150 ember rendetlensége katasztrofális lehet egy intézményre nézve. A rendetlenséget a legtöbb ember, különösen a rendetlenségre hajlamos ember, csak apró gyarlóságnak veszi. Pedig a rendetlenség egy veszedelmes bomlasztó erő, amely csakhamar kikezdi a közösség békéjét. A legtöbb békétlenség okozója a rendetlenség. A rendetlenség elsősorban Isten iránti tiszteletlenség. Isten már a világ teremtésénél tanúságot tesz arról, hogy Ö a rendnek Istene. Nem teremti a világot tarka össze-visz- szaságban, hanem először teremt világosságot, mert világosság nélkül nincs vegetáció, azután teremti a növényzetet és csak akkor teremti meg az állatot, amikor annak már megvan az élet lehetősége. Képzeljük csak el, mi lett volna, ha Isten először teremtette volna az állatokat és azután a növényzetet? Milyen finom érzéke volt az Ür Jézus Krisztusnak a rend iránt. Példa erre az 5000 ember megvendégelése, ahol Lukács evangélista szerint 50-es csoportban ül- tettette le a sokaságot; a lábmosás, amikor kötényt köt, hogy fehér ruhája be ne szennyeződjék. Az Ür nem tűrt meg maga körül rendetlenséget. Az emberek szeretik a rendetlenséget a zsenialitással egy nevezőre hozni és azt mondják, hogy az úgynevezett rendes ember rendszerint szűk látókörű, hiányzik nála a nagyvonalúság. Szerintük nem tud valami nagyot alkotni az, aki mindig a rendet tartja szem előtt. Ez nem áll. A legtöbb nagy ember rendes ember volt és ma is az. Isten csak azokat az embereket tudja nagy dolgokra felhasználni, hkik a kicsiben is hűségesek és rendesek. „Tartsd meg a rendet, és a rend megtart téged.“ OLVASSUK A BIBLIÁT Igék az ifjúságért. Szeptember 7. — Szülőknek. Efezus 6 : 4. Isten igéje a szülők előtt is védelmébe veszi az ifjúságot. Sok bűnt hordoz magában az ifjúság és bizony mérhetetlen nagy türelem kell a neveléséhez. Ha minden szülő arra gondol, hogy a bűnt és a bűnre való hajlandóságot tőle örökölte a gyermeke, mindjárt nem neki keseredve és ingerlékenyen neveli majd, hanem Isten igéje szerint eltalálja majd a szigorú szeretet hangját. Szeptember 8. — Tanítóknak. Máté 18 :5—6, Nincsen rettenetesebb, mint mikor az ifjúság feljebbvalója megbotránkoztatja a : reábízottakat. Ez a botrán- koztatás nemcsak beszéd által, hanem leginkább a jóra való tanítással és neveléssel ellenkező élettel lehetséges. Jézus olyan nagy bűnnek minősíti az ifjúság vezetőinek a botránkoztató életmódját, hogy azért méltónak tartja a halál- büntetést. Szeptember 9. — Barátoknak. János 15 : 13. Ifjak és ifjak, leányok és leányok között a helyes kapcsolat a barátság. Nem a pajtásság és cimboraság, nem is valami érdek-szövetkezet, mert ezekben ártalmára van egyik a másiknak. A Jézus Krisztus szerinti barátok egymás előmenetelére vannak. Milyen nagy hiány van ma az életre-halálra kész barátokban! Szeptember 10. — Ifjúságnak. 119. Zsoltár 9. Ha az ifjúság igazi ifjúság, akkor mindig előbbre akar haladni, de ebben az előbbre haladásában a jobbu- lást tartja szem előtt. Jobbá lenni, tökéletesedni pedig lehetetlen másképen, mint csak Isten igéje által. Vájjon látja-e a mi ifjúságunk, hogy saját erőnk mit sem ér e téren, ha nem az Úrban bízunk? (Ésaiás 40 : 30—31.) Szeptember 11. — Nemzetnek. I. Sámuel 16 :1—13. A nemzetnek is mindig az ifjúságban kell keresnie az Ígéretes jövendőt. Vigyázzon minden felelős tényező, de minden magyar ember is, hogy kiket toboroz és válogat vezetői és boldogabb jövendője kivívói közé. Bárcsak tanulnánk már meg Isten szemével kutatni nemzeti életünknek a belső emberben áldot't és gazdag eljövendő vezetőit. Szeptember 12. — Egyháznak. Cselekedetek 20 ; 7—12, Egyházunkban nem
