Harangszó, 1941

1941-09-07 / 36. szám

1641. szeptember 7. A # A *«8X3 297. Miért harcolnak ma katonáink? Sokszor felvetődik egyszerűbb és elő­kelőbb körökben manapság ez a kérdés. Érdemes-e egy olyan nép ellen küzdeni, amelyik látszólag nem támadott meg minket? Igaz-e, hogy veszélyezteti a szovjet otthonainkat, vallásunkat, becsü­letünket, mindazt ami a legdrágább ne­künk? Van-e értelme annak, hogy ma­gyar vér folyik megint idegen földön? Álljanak itt rövid válaszként az alábbiak. ; A „Junge Kirche“ című német folyó­irat egyik számában a bolsevizmusról többek között ezt írja: „Az istentagadó szövetség központi tanácsa elhatározta, hogy az arra érde­mes istentagadókat egy tisztelet-gyűrű­vel tüntetik ki. Ennek nemesfémből kell készülni és a következő feliratot hor­dani: „A vallás ópium a nép számára.“ A gyűrűt mindjárt elkészülése után eze- ren kapták meg.“ Hogy az istentagadás a 6—11 éves gyermekek között is minél jobban ter­jedjen a Szovjetunióban, tanítók és taní­tónők számára külön istentagadó kurzu sokat rendeztek. Elhatározta és keresz­tülvitte az istentagadó szövetség azután azt is, hogy minden gyermek számára egy táblát készítettek, melyen „A szov­jet ifjúság 10 parancsolata“ címen a I következő „parancsolatók“ olvashatók: 1. Ha jó diák akarsz lenni, légy olyan istentelen, mint Sztálin. 2. Ne hagyad magad kényszeríteni a templomlátogatásra. 3. Ha szüleid akarnának erre kény­szeríteni, jelentsd fel őket a pártnál. 4. Jelentsd fel a GPU.-nál mindazt, akit az állam ellenségének gondolsz. 5. Istentagadónak lenni annyit jelent, mint Sztálin és Lenin hű tanítványának lenni. 6. Minden diák bátran viseli az isten­tagadók jelvényét. 7. Ne üdvözölj egyetlen papot sem, ha találkozol vele, hanem mutasd ki előtte a szabad proletár megvetését. 8. Ha jó istentagadó akarsz lenni, képezd magad az istentagadás „tudo­mányában“. ! 9. Gondolj mindig arra, hogy a pó­pák és a lelkészek ellenségei a világ- bolsevizmusmak. 10. Minden istentagadó megtanulja a fegyverekkel való bánásmódot is, hogy szükség esetén így harcoljon a kommu­nizmus végső győzelméért. Érdemes-e harcolni ezzel az ellenség­gel? A reformáció harci indulójában az Erős várunkban Luther így fejezte ki az igazi evangélikus életcélt: „Kincsünk életünk, Nőnk és gyermekünk, Mind el vehetik, Mit ér ez ő nekik, Mienk a menny örökre.“ A mai bolsevizmus elleni harc ezért a célért folyik. Hisszük, hogy Isten nem csak ennek a harcnak igen­lésére ad nekünk erőt, hanem győzelmes megvívására is, Dombi László. Rend a szeretetintézményekben. Az embereknek sokszor nagyon ferde nézeteik és elképzeléseik vannak a sze- retetintézményekke! és azok belső életével kapcsolatban. Igen sok ember azt gon­dolja, hogy a szeretetintézményekben az a szeretet a mozgató erő, mely „minde­neket elfedez“. Ügy gondolják, hogy a mindeneket ebfedező szeretettel sok min­dent el lehet takarni, simítani, még a rendetlenséget is. A kívülállók azt gon­dolják, hogy egy olyan házban, amely­nek felirata „szeretetház“, nem is lehet másképp, minthogy mindenek „rendben és ékesen“ mennek. Igen, ennek így kell lenni, mert ha ellenszenves egy rendet­len lakás, rendétlen család, úgy még visszatetszőbb egy rendetlen intézet. Csak az tudja, bogy milyen nagy fárad­ság és vesződség árán lehet egy ilyen nagyobb intézményben a rendet fenn­tartani, aki egy ilyen intézetben, ha csak mint szemlélődő is, benne él. Saj­nos, a legtöbb ember természeténél fog­va hajlamos a rendetlenségre. A rendre rá kell nevelni. Ha csak a családi életet nézzük, mennyit kell annak az anyának fáradni, dolgozni, ha azt akarja, hogy házatája valamennyire is rendes -legyen. Hát még egy nagyobb közösségben, ahol annyi különböző korú és társadalmi ál­lású, különböző vérmérsékletű ember van együtt; milyen nehéz itt rendet tar­tani. Kívülről sokszor keménységnek látszik a rendnek és fegyelemnek a meg­követelése, különösen az ifjúság rugó- dozik a rend ellen és néhezen akar bele­törődni abba, hogy neki is. bele kell illeszkedni az intézet rendjébe Nem látja be, illetve csak évek múlva látja be, hogy egy-két ember rendetlensége még csak elviselhető, de 130—150 ember ren­detlensége katasztrofális lehet egy in­tézményre nézve. A rendetlenséget a legtöbb ember, különösen a rendetlenségre hajlamos em­ber, csak apró gyarlóságnak veszi. Pedig a rendetlenség egy veszedelmes bomlasz­tó erő, amely csakhamar kikezdi a kö­zösség békéjét. A legtöbb békétlenség okozója a rendetlenség. A rendetlenség elsősorban Isten iránti tiszteletlenség. Isten már a világ teremtésénél tanúsá­got tesz arról, hogy Ö a rendnek Istene. Nem teremti a világot tarka össze-visz- szaságban, hanem először teremt világos­ságot, mert világosság nélkül nincs ve­getáció, azután teremti a növényzetet és csak akkor teremti meg az állatot, ami­kor annak már megvan az élet lehetősé­ge. Képzeljük csak el, mi lett volna, ha Isten először teremtette volna az állato­kat és azután a növényzetet? Milyen finom érzéke volt az Ür Jézus Krisztusnak a rend iránt. Példa erre az 5000 ember megvendégelése, ahol Lukács evangélista szerint 50-es csoportban ül- tettette le a sokaságot; a lábmosás, ami­kor kötényt köt, hogy fehér ruhája be ne szennyeződjék. Az Ür nem tűrt meg maga körül rendetlenséget. Az emberek szeretik a rendetlenséget a zsenialitással egy nevezőre hozni és azt mondják, hogy az úgynevezett rendes ember rendszerint szűk látókörű, hiány­zik nála a nagyvonalúság. Szerintük nem tud valami nagyot alkotni az, aki min­dig a rendet tartja szem előtt. Ez nem áll. A legtöbb nagy ember rendes em­ber volt és ma is az. Isten csak azokat az embereket tudja nagy dolgokra fel­használni, hkik a kicsiben is hűségesek és rendesek. „Tartsd meg a rendet, és a rend megtart téged.“ OLVASSUK A BIBLIÁT Igék az ifjúságért. Szeptember 7. — Szülőknek. Efezus 6 : 4. Isten igéje a szülők előtt is védel­mébe veszi az ifjúságot. Sok bűnt hor­doz magában az ifjúság és bizony mér­hetetlen nagy türelem kell a nevelésé­hez. Ha minden szülő arra gondol, hogy a bűnt és a bűnre való hajlandóságot tőle örökölte a gyermeke, mindjárt nem neki keseredve és ingerlékenyen neveli majd, hanem Isten igéje szerint eltalálja majd a szigorú szeretet hangját. Szeptember 8. — Tanítóknak. Máté 18 :5—6, Nincsen rettenetesebb, mint mi­kor az ifjúság feljebbvalója megbotrán­koztatja a : reábízottakat. Ez a botrán- koztatás nemcsak beszéd által, hanem leginkább a jóra való tanítással és neve­léssel ellenkező élettel lehetséges. Jézus olyan nagy bűnnek minősíti az ifjúság vezetőinek a botránkoztató életmódját, hogy azért méltónak tartja a halál- büntetést. Szeptember 9. — Barátoknak. János 15 : 13. Ifjak és ifjak, leányok és leányok között a helyes kapcsolat a barátság. Nem a pajtásság és cimboraság, nem is valami érdek-szövetkezet, mert ezekben ártalmára van egyik a másiknak. A Jé­zus Krisztus szerinti barátok egymás elő­menetelére vannak. Milyen nagy hiány van ma az életre-halálra kész barátok­ban! Szeptember 10. — Ifjúságnak. 119. Zsoltár 9. Ha az ifjúság igazi ifjúság, akkor mindig előbbre akar haladni, de ebben az előbbre haladásában a jobbu- lást tartja szem előtt. Jobbá lenni, töké­letesedni pedig lehetetlen másképen, mint csak Isten igéje által. Vájjon látja-e a mi ifjúságunk, hogy saját erőnk mit sem ér e téren, ha nem az Úrban bízunk? (Ésaiás 40 : 30—31.) Szeptember 11. — Nemzetnek. I. Sá­muel 16 :1—13. A nemzetnek is mindig az ifjúságban kell keresnie az Ígéretes jövendőt. Vigyázzon minden felelős té­nyező, de minden magyar ember is, hogy kiket toboroz és válogat vezetői és bol­dogabb jövendője kivívói közé. Bárcsak tanulnánk már meg Isten szemével ku­tatni nemzeti életünknek a belső ember­ben áldot't és gazdag eljövendő vezetőit. Szeptember 12. — Egyháznak. Csele­kedetek 20 ; 7—12, Egyházunkban nem

Next

/
Thumbnails
Contents