Harangszó, 1941
1941-09-07 / 36. szám
te. évfolyam. 1941. szeptember 9> 36. szám. AUfltotUi KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdono«: Ounintúli Luther-Szóvetsóg. Megjelenik minden vasárnap. Ingysn mtilékltt tanév alatt kéthatankénl a KIS HARANUSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek enhozxAm 938-ban a felvidéki Luther Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Clr a mi oltalmunk! A Harsaiul aisrkssxtl-kladókWatala GYŐR II., Patfifl-tér 1. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-ob kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár: az utódállamokba Vi évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,526 Az anyatej pótolhatatlan! „Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek!“ I. Péter 2, 2. Ezek az igék hitvédő, apologe- tikus igék. Az apostol látja, hogy a hit tisztasága azokban marad meg és hitben csak azok növekednek, akik hamisítatlan tejjel, tiszta lelki eledellel táplálkoznak és nem vágyakoznak más után. A csecsemő részére az anyatej a pótolhatatlan eledel, a hívő részére pedig a Krisztusnak anya- szentegyháza nyújtja az igében és a szentségekben az anyatejet, a tiszta és hamisítatlan táplálékot. Aki más után vágyakozik, az nem növekszik, hanem elkorcsosul. Nem támadunk mások ellen, de hitet kell tennünk arról, hogy evangélikus egyházunkban az evangéliumot és a szentségeket bárki megtalálhatja, aki vágyakozik utána. Ha ritkábban is, de még a szórványevangélikus is ráhajolhat édesanyja szívére. A csecsemő természetes ösztönét tagadná meg, ha nem anyatej után vágyakoznék. Az evangélium embere kivetkőzik természetéből, ha nem anyaszentegyházának áldásai után nyújtja ajkát és kezét. Megkezdődött az iskolai munka. Ugye, milyen természetes volna, ha minden evangélikus gyermeket drága evangélikus iskolánk anyateje után indítanánk?! — Lassanként megkezdődik az ifjúsági munka. Ugye, milyen magától értetődő, hogy fiaink és leányaink evangélikus egyesület légkörében találkozzanak?! — Üj lendületet kezd a nőegyleti munka. Ugye, milyen rendjén való dolog, hogy lelki édesanyádnak ajánld fel szolgálatodat és szere- tetfilléreidet?! Ezekre erőt és ösztönzést azonban csak akkor nyerhetsz, ha magad növekszel, mint Krisztusban ujjászült teremtés. Nem nevelheted nemeden való gyermekedet más egyháznak, nem elégedhetsz meg más egyház rádiószónokaival, nem elégíthet ki közéleti szereplésed; hacsak elkerülheted, nem neveltethetsz idegen egyház iskolájának emlőjén gyermeket, mert az anyatej pótolhatatlan. Ezt igazán akkor érzed, ha Istennek igéje életnek kenyerévé és italává nevelt és növel tégedet is. Bácsi Sándor. Az igazság hajlékának ünnepe. Bizony ez nem más, mint az iskolai évnyitó ünnepély. Sajnos azonban nem olyan egyszerű a dolog, mint ahogyan leírtuk. A 118. Zsoltárnak a 19-—26. versei nem olyan egykönnyen alkalmazhatók a mi iskolai évnyitó ünnepélyeinkre. Pedig az volna jó, ha ezeket a zsoltárverseket minden külön magyarázat nélkül is összekapcsolhatnánk velük. A nehézséget az okozza, hogy tulajdonképen nem tudjuk, mi az igazság hajléka és nem tudjuk, miben áll ennek az igazi ünnepe. A zsoltáros szerint az igazságnak az a hajléka, melynek kapui megnyílását várja, nem más, mint j a jeruzsálemi templom. De hiszen ! akkor nincsen baj, mert mi is min- | den iskolai évnyitást a templomban , kezdünk! Nagyon sokszor és nagyon sok helyen az a baj, hogy csak kezdődik templomi alkalommal az iskolai év és aztán diák, szülő és tanító hátatfordít mindannak, aminek a templomból a hétköznapokba is ki kellene áradni, az Isten igéjének, mely az iskolát is templommá teheti. Mi teszi a templomot templommá? Az Ige! A zsoltár ezt nevezi igazságnak. Jézus Krisztus is mondja: „a te ( RffnftUiTiie igéd igazság.“ (János 17 : 17.) Ennek kell hát áthatni az egész iskolai évet is, az iskolát, a munkát és a munka-anyagot is, hogy valóra válhasson ez az ige: „hogy Isten legyen minden mindenben.“ (l.Kor. 15:28.) Mondják, hogy az iskola azért van, hogy megismertesse a növendékeket mindazzal, ami igaz és valóság a világban. Valóban ez a feladata. A baj csak nagyon sokszor ott van, hogy miközben a földi valóságokat ismerteti, elfeledkezik arról, hogy van mindennél nagyobb, igazabb valóság, az Isten és az ő igéje. így minden, amit tanít és amire nevel az iskola csak akkor lehet igazi érték, ha nemcsak, hogy nem ellenkezik az Isten igéjével, hanem összhangban van azzal. — Ezt azonban nemcsak úgy lehet elérnünk, hogy igyekezünk templommá tenni még az iskolát is. Az ószövetségi nép számára a templom mindjárt iskola is volt. A reformáció egyházai számára összetartozott mindig a templom és az iskola. Egyházunk mindig nagy gondot fordított az iskoláira. De arról már könnyebben elfeledkeztünk, hogy ahogyan a templomot templommá az ige teszi, úgy templomivá az iskolai életet is csak
