Harangszó, 1941
1941-08-24 / 34. szám
280 fi á p A N<*$f ff 1841. augusztus 24, Bizony kevesebbet kellene erőlködni és többet imádkozni. Hogy is írja Reményik Sándor költőnk „Kegyelem“ című versében? Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal — S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság Egyházi énekeink múltjából. XXX. „Támadjatok fejenként igaz hitben, Reménységtök legyen csak az Istenben . . Tinódi. — 107. zsoltár 1—8. Tinódi 23. dallamát láttuk már Syl- vesternél. Ez az öt Tinódi-dal a hazai protesA mindennapi szörnyű szürkeség Tömiöcéből nincsen, nincsen menekvésI S akkor — magától — megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat — hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor —• magától — szűnik a vihar, Akkor — magától — minden elcsitul, Akkor — matától — éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától — friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem. I táns és katolikus egyházak istentiszteleti gyakorlatában mintegy 28 dallamváltozatot teremtett, de hány énekünkben van elszórtan Tinódi egy-egy dal- lammotivuma! Az 1922-es ref. énekeskönyv (285.) felvette a hatodik Tinódi-dalt: Sok ki- rálról, császárról emlékezem, ezzel a szöveggel: Imádkozzatok és buzgón kérjetek (Hozsánna-szöveg), mit a jugoszláviai énekeskönyv (195.) Máté 7, 7. alapján így szövegezett újra: „Kérjetek és megadatik tinéktek.“ CSAK FÖLFELÉ NÉZEK! Mikor az éles, átkos gond-eke homlokom mögött a velőkbe szánt, Mikor a szivem nagy teher nyomja s valami folyvást, szüntelen bánt, Csak fölnézek és életemnek gondja: teher, kétség, minden meg van oldva! Mikor a sátán megragadni készül s markában van a gyenge pillanat, Mikor ezernyi eszköz, módszer csábít, fénylik a keze alatt, Csak fö\nézek és kész tanácsot kapok. Keresztet, könnyet látok! Mikor szenvedés sír fel bennem és összetör a jaj, a bánat. Nem, a sátán akkor sem nyugszik, ő újra jön és újra támad, de fölnézek s a fájdalomnak mindjárt vége, mert fönt a holnap! S mikor a sok-sok küszködésnek véget talál a szent kegyelem, Szemem akkor is felhők mögé, örök fényekre felemelem, Csak fölnézek, mert minden ott van s a szivem hálatelten dobban! Amikor tövist, könnyet látok, Dáviddal szemben Góliátot, Amikor vér jelzi az utat, amelyik örök célra mutat, Csak fölnézek s vakon is látom: ott van Mesterem ... Messiásom! Szirti János. Templomok, tornyok. Falun, városon általános öröm egy- egy új templom épülése. Kicsik, nagyok a fundamentumtól a torony csúcsáig szorgos figyelemmel kísérik a falak emelkedését, a torony magasbajutását. Az új templom új arca lesz a községnek, városnak. Milyen legyen az új templom? Fontos, hogy a kis templom is tetszetős, vonzó legyen kívül-belül a lakosság zöme előtt, nemcsak mint új templom, de évek múlva is, mint régi templom is. Az úgynevezett modern stílusos templomok csak addig érdeklik az embereket, amíg a festés és aranyozás friss rajtuk. Sőt még így sem hatnak általánosan. Mert egyik-másik már kívülről is minden mást mutat, csak nem templomot. Belső berendezésük a stílus kényszere miatt idegenszerű, rideg, Tutenkhamon piramisára emlékeztető lámpásokkal,csillárokkal és patinázott fekete padokkal stb. Lehetetlen, hogy ezt megszeresse a nép. A szép templom nemcsak bizonyos merev stílusos irányban épülhet. A világhírű jeruzsálemi templom sem volt stílusos, de mégis igen szép műalkotás volt. Sok régi templomunknak is alig van stílusa, mindamellett pompásan hatnak kívülről-belülről és büszkeségei \á Tinódi 23. dallamát Bogáti Fazekas Miklós, az unitáriusok első énekeskönyvének írója — 1579 körül -—, mind nótajelzésül említi az általa lefordított 150. zsoltárjánál. Például: a 46. zsoltár: Isten oltalmunk, erős kővárunk..., nóta: Tinódi 22. dala: Summáját irom Eger várának. Tinódi Nádasdy sárvári birtokán halt meg 1556-ban, „megvetve ezt a halandó muzsikát, hogy az angyalok között jobbat tanuljon“, — mondja egy korabéli feljegyzés. Tinódinak sokat köszönhet a magyar reformáció: szárnyat adott a zsoltároknak s azok szálltak szájjról- szájra, apáról-fiúra, nemzedékrőJ-nem- zedékre kótafel jegyzések nélkül, ahogyan Szenczi Molnár Albert írja 1609-es feljegyzésében: „A lelki tanulságokkal teljes énekek által is, melyeket az evangélium tanítói szereztenek és a szegény deákok az ajtók előtt házanként ének- lettenek, sok számtalan emberek vezérel- tettenek az igazság esméretére, kiváltképen Magyarországon, holott az könyv- nyomtatás szűk volta és fogyatkozása miatt ez eszközzel kelletett gyakran él- niök a tanítóknak, az kit a deákoknak szép lelki tanúsággal teljes énekeket irtanak eleikben, melyeket nemcsak házanként, hanem lakodalmakban is meg- énekeltenek.“ (Postilla Scultetica, 173. 1.) Ez a kép mutatja, hogy a mi reformátorainknak nem volt Walther Jánosuk, Rhaww Györgyük, Rupf Konrádjuk, mint Luthernek, akik lekótázták a német korátokat. A magyar 16. század alkalmat1- lan volt erre; hisz itt vándormadarakként éltek a reformátorok! Lehetett itt csöndes, elmerülő munkával hangjegyeket írni, énekeket feldolgozni, talán átírni kórusokra, aztán kinyomatni? Nem! Tinódi Cronicája oly tökéletlen nyomású, hogy a mai kutatók csak hosszas, fáradságos tanulmányok után tudták e kó- tákat olvasni, értelmezni. Ezért voltak a reformáció dallamai mintegy száz évig lekótázatlanok, kivéve a Szenczi Molnár lefordított, 1607-ben kinyomatott francia zsoltárait. Mikor aztán az ellenreformáció a 17. század derekán szellemi fegyverekkel megindult ellenünk, — Luther fegyverével, az énekkel — leíratta, le- kótáztatta a mi reformációnk teremtette énekeket, zsoltárokat, átsimította a maga dogmáihoz, kiadta, mint a sajátját. Sokat beszélnek erről a különböző nevek alatt megjelent Cantus Catholici-k (1651., 1667., 1674., 1675., 1693., 1695., 1797., 1798.). E reformációi énekek: „Más Ének“, „Más Régi Ének“ nevek alatt a kritika szerint is háromnegyed részben a reformáció énekei. „Az Ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja... 1“ Elefánty Sándor.
