Harangszó, 1941
1941-08-24 / 34. szám
1941. angusztus 24. fMMNGSZa 281. rosuknak. — Tehát legyen a templom stílusos is, de mindenekfelett tetszetős, vonzó. Milyen legyen a torony? A torony csak akkor torony, ha magasba emelkedik. Csak akkor van célja és hatása. így jelzi égfelé mutatva, hogy itt a templom; Így szállhat csak a harangok ércszava messzire. A szép torony a templomnak méltóságot kölcsönöz; uralkodik a környék tájain, mintha őrködne felette. (A költő is csak így láthatta „távol kis falucska tornyát“.) A régi szép vers is így szól a templomról: Égbenyúló tornya magyarázza, Hogy a templom a nagy Isten háza. Azért csodálatos, hogy új templomaink mellett és református testvéreink új templomai mellett is épülnek egészen alacsony, nehézkes, zömök tornyok, amelyek némelyike alig emelkedik magasabbra a templom gerincénél. Holott a megfelelő magasságú szép torony ugyanannyiba kerülne. Semmiféle stílus itt nem lehet akadály, meg sem engedhető. Épült olyan torony is egy nagyvárosi templomunknál, amely elég szép lenne, de ablakok egyáltalán nincsenek rajta — bizonyára a stílus kedvéért, — csupán néhány igen keskeny, hosszúkás hézag. Stílus, stílus! Mintha bekötött szemű arcot látnánk. A Harangszó is hozta. Egy odavaló házaspár hívünk is egy budapesti konferencia alkalmával szomorúan hozta ezt szóba előttem. Széptornyú templomaink Budapesten pl. a budavári várbeli, a kelenföldi, a fasori templomok. Képzeljük el ezeket alacsony toronyfélékkel. Gondolatban is szánalmas eredmény! Mostanában Isten kegyelméből sok templomunk épült és épül, amelyeknek képe a Harangszóban is megjelent. Minden tisztelet és elismerés a tervezőknek. De ezek közül néhánynál kétséges, hogy az igazán tetszetős, kedves templom fogalmának megfelelnek. Láthatólag csak az újszerűség, a bizonyos stílszerűség kifejezői. Egyik pár év előtti folyóirat közlése szerint, budapesti katolikus testvéreink is egy-két modern stílusú templomuk után visszatértek a régi templomi formákhoz, súlyt helyezvén a szép templomokra.— Fontos dolog a templomépítés. Nagy öröm az új templom falun, városon. Vajha nálunk is minél szebb, kedves templomok épülnének ezután is Isten dicsőségére, mindenek örömére. Ilauszky Sámuel. A magyarhoni G. A. Gyámintézet évről-évre külön nyárvégi felhívással fordul evangélikus egyházunknak azon áldozatkész híveihez, akiket a Gyámintézet gyűjtői nem érnék el. Most is kérjük őket, hogy az egyetemes G. A. Gy^mintézet központi gyűjtéséhez jókedvű adománnyal járuljanak hozzá. A begyült összeget minden évben más-más egyházkerület szegény gyülekezete kapja meg. Ezidén a bányai egyházkerület szegényei vannak soron. Száz évvel ezelőtt elsőnek a bányai egyházkerületben vetődött fel a gyámintézet megszervezésének gondolata. Legyen szabad már er- revaló tekintettel is ezt a megemlékezést és ezt a kérelmet a Gyámintézet barátainak figyelmébe, szeretetébe s áldozatkész támogatásába ajánlani. Azután hadd kérjük mindazokat, akik készek a központi gyűjtéshez adományaikkal hozzájárulni arra, hogy ajándékukat az egyetemes G. A. Gyámintézet pénztárába (Budapest, IV., Deáktér 4. Csekkszám 4224.) jó szívvel küldjék be. Budapest, 1941. évi augusztus 16-án. Ziermann Lajos s. k. Sárkány Béla s. k. Nagy Miklós s. k. Dr. Csengődy Lajos s. k. Marcsek János s. k. báró Feilitzsch Berthold s. k. Dr. Tomcsányi Vilmos s. k. Dr. Traeger Ernő s. k. Laszkáry Gyula s. k. Dr. Nemes Géza s. k. a Magyarhoni Egyetemes és Egyházkerületi G. A. Gyámintézet egyházi és világi elnökei. Egy elfeledett zenei őstehetség! Bolla Gábor. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején, a dunántúli evangélikus gyülekezetek között alig akadt olyan, amely ezt a nevet ne ismerte volna. Amikor hazánkban az orgonaépítés még kezdetleges fokon sem volt s emiatt, szakértők hiányában, az egyes orgonával biró egyházak elhangolt és megviselt orgonáinak hangolását és javítását csak kontárok végezték, — ebben az időben élt Győrött Bolla Gábor, ez az egyetemes őstehetség, aki országjáró tanító, zeneszerző, költő, festő, szobrász, műfaragó, énekes, orgona- és zongorahangoló és mindenféle hangszeren játszó muzsikus volt egyszemélyben. — — Atyja Bolla Mihály, a győri evangélikus elemi népiskola tanítója volt 1830—1867-ig. Gábor fiát is a tanítói pályára szánta. Tényleg tanító is lett, de csak nagy ritkán ült a tanítói katedra székébe, mert maradása nem volt ebben. Nyugtalan természete állandóan a változatosságot kereste. A helyhezkötöttséget egyáltalán nem tűrte. Szabadreptfi madárként élt. Kortársai úgy ismerték, mint a bohémek bohémjét. Sok mókás cselekedet fűződik nevéhez, amelyekkel mindig derűs hangulatot keltett azokban a társaságokban, amelyekben megfordult. Különcsége külsejéről is lerítt. Hónaljig érő hajat és mellét elfedő, hosszú körszakállt viselt. Szépen ívelt homloka alatt búzavirág színű szemek ragyogtak. Az ő korában Dunántúl, különösen Felsődunántúl, alig volt olyan zongorát- tartó úriház, amelyben mint zongorahangoló, meg ne fordult volna. A különféle egyházközségek orgonáit is állandóan ő hangolta és javította szerte Dunántúl. Épp azért nem volt olyan tanítói ház, ahol ne ismerték volna. Ahova csak betette a lábát, azonnal barátként bántak vele. Meghittebb családoknál heteket, hónapokat töltött. A mi családunknál annyira otthonos volt, hogy későn- korán, tartózkodás nélkül, ajtót nyitott. E sorok írójával, ifjonc korában, nagyon rokonszenvezett. Ennek jeléül megajándékozta művészien harmonizált legszebb koráljainak gyűjteményével. Sajnos, ez a gyűjtemény, mely gyöngyszemekhez hasonló kottái miatt is becses volt, kikölcsönzés közben, nyomtalanul eltűnt. Izig-vérig magyar volt gondolkodásában, öltözködésében és zenei alkotásaiban. Még az ételek között is a magyaros ételeket szerette. — Nagyszerű technikával játszott zongorán és hegedűn egyaránt. Bámulatos volt különösen a magyar nóták cigányos modorban való játszása. Behízelgő bariton hangján gyönyörűen énekelt is. Különösen a zene terén tevékenykedett. Néhány hangulatos zeneszerzeménye kottázva is megjelent előkelő zeneműkiadóknál. Egyik ilyen nyomtatásban megjelent szerzeménye, a „Hazámhoz“ című Szász Károly szövegére. A másik: „A pásztor keserve“ kemenesaljai barátainak ajánlva. Ügy szövege, mint dallama a saját szerzeménye. A szöveg és a dallam igazi liri- kuslélek szüleménye. Ennek a mélabús dalnak szövege nyomán szerzetté néhai Rácz Pali hírneves cigányprímás a „Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele“ kezdetű közismert nótát, amelyet, mint tudjuk, különösen szomorú alkalmakkor szoktak a cigányzenekarok játszani. — Kemenesalján több nótája is élt egykor különösen a fonókban, a dalt kedvelő fiatalság ajkán, mely nótáknak mindegyikéből bizonyos mélabú csendül ki. A magyar népdal terjesztése érdekében Kifejtett buzgalmával elismerésre méltó érdemet szerzett. Limbay Elemér, polgári nevén Limbeck Ferenc, mint szenvedélyes népdalszöveggyüjtő, közel ezer nótaszöveget gyütött össze. E szövegek jórészének dallamához a zongorakíséretet Bolla Gábor látta el, úgy, hogy a dalokat kezdő zongorázó is kedvvel játszhatta. Volt is a „Dalalbumnak“ ke- lete. — A nótaszövegeket Hennicke Rezső, egykori hírneves győri könyvkereskedő adta ki hat, gyönyörű díszkötéses kötetben, melyek közül az első 1880-ban, az utolsó 1888-ban jelent meg a könyvpiacon. Ez a Dalalbum abban az időben a magyar muzsika diadalát jelentette. A Dalalbum a magyar népdalok legolcsóbb gyűjteménye, mely eddig zeneirodalmunkban megjelent. Apja halála után, Bolla Gábor jóidéig >iz evangélikus konvent épületében tartózkodott. apja utódának lakásán. Innen történt elköltözködése után, hogy hol lárt, merre járt, milyen körülmények között élt, arról nincs tudomásunk. Eltűnt, mint egy meteor. Azt hisszük, hogy Bolla Gábor, mint a régi győri és magyar zenei életnek markáns alakja, rászolgált arra, hogy emlékét az utókor előtt felidézzük. Mert érték volt ő. úgy is, mint egyetemes tehetség és mint a magyar zeneirodalom kiváló munkása. Benedek Vince. A Harangszó a magyar evangélikus nép lapja. Ismerőseid között terjeszd te is, hogy népünk mindenütt megismerje, megrendelje és olvassa.
