Harangszó, 1941
1941-08-17 / 33. szám
1941. augusztus 17. HAKANGSXÖ 273. 5. Csak természetes, hogy meglevő oltárterltőinket, — a régieket éppen úgy, mint az újabbakat, — a legnagyobb gonddal őrizzük, a templomi szekrényben gondosan elrakjuk. A szabad levegőn is gyakran szellőztessük meg azokat, mert egértől, molytól, penésztől és dohosodástól így óvhatjuk meg legjobban. Ha valaki azt kérdezné, melyik a legszebb oltár, feleletünk a kérdésre ez: nem az a legszebb oltár, melyet az iparművészet remekéül alkottak, nem az, amelyiken sok az arany dísz, amelyiket művészi összeállítású terítő fed, hanem az, amelyiket buzgó szívek, Istenhez hajló lelkek vesznek körül. Az a legszebb oltár, mely nemcsak a templomban ékeskedik, hanem állandóan ott van a hívek lelkében és őket Istennek tetsző, evangélikus keresztyén életre ösztönzi. Adja a jó Isten kegyelme, hogy evangélikus templomaink oltárai minden egyszerűségük mellett is „élő oltárokká“ legyenek, hogy életet tudjanak fakasztani a lelkekben. Nagy István evangélikus lelkész. Egyházunk parasztsága. Egyházunknak 56%>-a parasztsághoz tartozik. Ennek csak két parasztnevelő intézete van mindezideig: a nagy- tarcsai és orosházi népfőiskolák. Egyházunk igen sok nagy embert, vezetőt, tudóst stb. adott a hazának, de bizonyos vagyok abban, hogy még többet adna, ha egyházunk nagyobb rétege is részesülhetne az általános ismeretekben és helyzetén könnyítve hivatását jobban teljesíthetné. Ennek a szolgálatában kíván állani a népfőiskolái mozgalom egyházunkban. Egyházunkon, hazánkon, otthoni életünk válságán nem segíthet egyéb, mint Krisztus által újjászült ember élete. Csak az ilyen életet akarja felhasználni Isten arra, hogy kegyelmes akaratát végrehajtsa. Ha diákifjúságunknak a neveléséhez minden eszköz rendelkezésre áll és használják is azt, miért ne állana parasztifjúságunknak rendelkezésére is minden. Több mint három esztendő alatt Isten minden nehézséget leküzdött, még a legnehezebbet is, az emberi szív keménységét, hogy egy nevelő intézet a parasztifjúság részére készen álljon. Ma már egy 30 ifjú befogadására, külön népfőiskolái célt szolgáló gyönyörű intézet áll Nagytarcsán (villany, vízvezeték, műhely, gazdasági udvar stb.). Úgyszintén Orosházán egy bérelt házban 20 legényt tud nevelni az ottani népfőiskola. Mindkettő együttvéve a múlt esztendővel együtt eddig 60 legényt nevelt. Elenyésző csekély szám ez a többezer gazdalegény számához viszonyítva. Éppen ezért mindent meg kell tennünk, hogy minél több ilyen intézetünk legyen és ennek minél több hallgatója. Minden 17—23 éves korú legényt várnak a népfőiskolák. Jelentkezési határidő augusztus hó 15-ike. Jelentkezni lehet a Népfőiskola Igazgatóságánál Orosháza, Zöldfa-utca 7 és Nagytarcsa, Pest megye. Isten engedi, hogy leányok számára is ugyanígy két népfőiskola nyíljon az eljövendő tanévben. Az ide igyekvő leányok érdeklődhetnek Lukács István evangélikus diakonisszaanyaházi lelkésznél, Győr, Petőfi-tér 2., vagy Zulauf Henrik diakonisszaanyaházi lelkésznél, Budapest, Hidegkuti-ut 123/a címén. Egyházi életünk kérdése, hazánk élete, családi életünk válsága attól függ, milyen álláspontot foglal el parasztságunk. Jézus hív: kövess engem. Jézus követésében mindig élet fakad és mi élet után vágyódunk. Sz. G. A MAGYAR KENYÉR. Azért piros a héja, mert Bő vér áztatta tenger harcon át Rögjét-földjét s a messze nagy rónát. Azért oly szent és hófehér, Mert mifelénk a legszebb hódolat Isten után a kenyér-gondolat... S azért oly lágyan jó-puha, Óh, mert ahányszor rája néz szemünk, Ellágyult szívvel gyermekek leszünk ... Hol van egy nép még, hol vájjon, Melynek annyira csontja-veleje Az istenadta fehér kenyere? Ki érti meg ezt idegen? Hogy asztalunkon egy kis tört kenyér A kalácsnál is százszor többet ér!... Győr, 1941 augusztus 5. Dobai Béla. Apró történetei*. AHIcot Is úgy csínölolc. Egy hivő ember lova a szomszéd kukoricásába tévedt. Mikor a szomszéd meglátta, befogta, istállójába kötötte, átment a hívő emberhez és így szólt: „A lova a kukoricámban volt, befogtam, ott van az istállómban, jöjjön érte, most az egyszer kiadom — mondta önérzetesen, — de ha mégegyszer ott találom, megfizettetem az okozott kárt!“ — Mire a hivő ember Így válaszolt: „A napokban összes marhád a rétemen legelt és én behajtattam őket az udvarodba. És ha ez mégegyszer előfordul, ugyanúgy fogok cselekedni!“ Féltő szeretet. Egy szegény asszony lehajolt az utcán, felemelt valamit s gondosan a zsebkendőjébe csavarta. Egy rendőr meglátta ezt és azt hitte, hogy értéktárgyat lelt, amit nem akar beszolgáltatni. Utána sietett és kérdőre vonta, hogy mit rejtett el a zsebkendőiébe. Az asszony kibontotta kendőjét, melyben a rendőr legnagyobb csodálkozására két üvegdarabot látottá. „Miért szedte fel ezeket az értéktelen holmikat?“ — kérdezte tőle. — „Azért, mert ebben az utcában sok szegény mezítlábas gyermek lakik, nehogy elvágják a lábukat“, — felelte az asz- szony. OLVASSUK A BIBLIÁT A keresztyén élet. b) Felebarát! szeretet. Augusztus 17. Üj parancsolat. János 13, 34—35. A keresztyén élet második nagy parancsa az egymás szeretete, a mi ismertetőjelünk. Mint az Isten szeretete, úgy ez sem érzelem kérdése, hanem parancs. Megfellebbezhetetlen kötelesség. Isten szeretetének visszaverődése. Nem válogatsz méltóság, vagyon, vagy tehetség szerint embertársaid között? Nincsenek kedvenceid, akiket előnyben részesítesz? Krisztus nem tesz kivételt közöttünk s azt parancsolja, hogy mi is így szeressük egymást. Vonatkozik ez a nehezen elviselhető emberekere is. (Ef. 4, 2.) Augusztus 18. Ki a felebarát? Lukács 10, 25—37. Az irgalmas szamaritánus példázata mutatja, hogy a felebaráti szeretet nem ismer korlátozást. Nincs az az elmélet, amely kibúvóval szolgálhatna. A felebaráti szeretet is a misszió szolgálatában áll, nem tagadhatom meg hát senkitől. Minden rászoruló megérdemli. Ha Isten minket érdemteleneket szeret s örök kárhozat helyett örök életet ad, mi se kérdezzük ki érdemes sze- retetünkre. Augusztus 19. Ellenséget nem ismer. Máté 5, 43—48. Idegenül cseng ez az Ige ma. Az ellenségeskedés gyűlöletet, háborút szít és Krisztus, az ágyúdörgés közepette imádságot kér. Imádkoztál-e ellenségeidért? Szereted-e azt, akivel már összekülönböztél? Haragtartó vagy? Tanulj meg szíved szerint megbocsátani ellenségeidnek. Egyáltalán, ne legyenek ellenségeid! Augusztus 20. Képmutatás nélkül. Róm. 12, 9—10. A szeretetet nem lehet színlelni, megjátszani. A keresztyén szeretetnek is őszintének kell lenni. Mit csináljunk, ha ngm mindenki egyformán rokonszenves nekünk? Pedig a szeretet parancsa ezekre is vonatkozik. A te szereteted hányszor volt csak kényszeredett nyájasság? Nem adakoztál még hiúságból? Az apostol ismerte kísértéseinket. azért óv, hogy képmutatással ne járassuk le a szeretet tisztaságát. Augusztus 21. Személyválogatás nélkül. Jakab 2, 1—9. Mi nagyon is vigyázunk társaságunkra, szívesen dör- gölődzünk az előkelőkhöz, kapva kapunk a gazdagok barátsága után. Jézus nem futott ilyenek után. neki mindenki testvére, ö nem fogcsikorgatva, vagy orrfintorgatva szeret, s tőled is ezt várja. Ne befolyásoljon minket se sze- retetiinkben semmi. Kiváltság nélkül szeressük egymást, mert mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. Augusztus 22. Alázat. Róm. 12, 16. A felebaráti szeretet csak úgy őszinte, ha alázatos. Az Isten előtt megalázkodó ember nem lehet fennhéjázó, hiú dicsőségre vágyó s ezért szeretete sohasem
