Harangszó, 1941
1941-08-17 / 33. szám
274, HARANGSZÓ 1941. augusztus 17. leereszkedő vállveregetés, hanem szolgálatkész megsegítés, szerénység. „A szeretet nem fuvalkodik fel“ nem vágyik tömjénezésre, megalázza magát Isten hatalmas keze alatt, mert tudja, hogy kegyelemből tartattunk meg, nincs mivel kérkedni. így nem is lehet bántó a szeretetmunkánk. Egyedül Istené a dicsőség. Augusztus 23. Cselekedet. I. János 3, 15—18. A szeretetet be kell bizonyítani. Nem nagy szavakat akar Krisztus, nem szájhős, ígérgető keresztyéneket. „Cselekedettel, valósággal szeressük egymást.“ Az utolsó ítéleten a cselekedeteket kéri számon az Ür. (Máté 25, 31—46.) Ne feledjük el azonban, hogy cselekedeteink mégse érdemszerzők, a hit következményei csupán. Tettre kész keresztyénekre van szükségünk, akik nem fukarkodnak a cselekedetekkel, akkor az egyház ügye is jobban fog állni. Schuller Ödön. KARCOLATOK Hadnagy-olvasónk írja: Az első megállapításom Oroszországról, vagy ahogy tapasztalataink alapján mi nevezzük „nyomor-országról“, az a megismerés, hogy ez Európa búzában leggazdagabb országa. Amerre megyünk, utunk száz- és száz kilométeren át aranysárga búzatáblák között vezet; ugyanakkor a nép — a földet művelő bukovinai, ukrajnai paraszt — négy hete nem látott kenyeret. Ott toporognak órákig konyháink között, lesik a kenyhérhéjat 'és hulladékot. Olyan kiáltó ez az ellentét, hogy ez már magában véve bizonyítja a szovjet-államban uralkodó „paradicsomi“ állapotokat. T. i. a föld, az állattenyésztés, az ipar és főleg a kereskedelem az államé volt; a paraszt, aki a földet munkálta, csak részt kapott a termésből. A rendszer csődjének leplezése hatalmas propaganda útján történt. Minden faluban hatalmas felszerelt hangszórók hirdetik, hogy kenyér helyett politikai beszédeket kapott a nép. Falvakban, városokban mindenütt tucatjával találni piros bőrkötésbe kötött hanglemezeket, számszerint 36-ot; Sztálin összes beszédei viaszlemezre véve. Ha ehhez hozzávesszük, hogy milyen légmentesen voltak elzárva Oroszország határai a nyugattól, megérthetjük, milyen eszközökkel próbálták a rádióval, külföldi hírlapokkal nem rendelkező orosz tömegeket elkábitani. Betű, újság, még a tankönyv is a propaganda szolgálatában állt. Kezembe került egy orosz-német elemi iskolai tankönyv. Első mondata feltűnő hatalmas címbetűkkel a következőkép szólt: „Wir danken dir, Genossen Stalin, unsere glückliche Kindheit.“ Minden jelentősebb faluban Lenin olcsó, de méreteiben hatalmas, öntött gipszszobra állott. Természetesen a bevonuló honvédcsapatok egy mozdulattal döntötték porba ezeket a szobrokat; egy helyen a szobor megmaradt talapzatára a következő feliratot állították: Lenin szobra állt itt, Tartotta az ál-hit; Gazság volt az elve, A magyar leverte. Helység neve, dátum: 941. VII. 21. Most még egy jellemző képet az orosz kultúráról. Feltűnt, hogy a szovjet által kiürített hivatali helyiségekben, az ú. n. szovjetházakban és kancelláriákban mindenütt maradtak vissza ú. n. számoló-gépek, amelyeken nálunk az elemiben az elsősök számolni tanulnak. A vonalzók lapjára az egyszer-egy van nyomtatva stb. Miután ezek a segédeszközök még a városi magas hivatalokban is fellelhetők voltak, kérdésünkre a lakosság azt válaszolta, hogy „azon számoltak a szovjetek“. Rengeteg ilyen benyomást szerezhettünk azon*az úton, mely templom-nélküli falvakon, városokon át vezetett idáig. A templom mindenütt mozivá vagy színházzá alakult át; csak kívülről, az építése árulja el eredeti rendeltetését. Befejezésül egy kis katonahumort is hadd iktassak ide: nagy néha 2—3 napos rohanásunkban annyi időnk sem volt, hogy mosakodhassunk. Midőn egy ilyen alkalommal egy tiszta patak mellett rohantunk el megállás nélkül, egyik somogyi magyar megjegyzi: „Gyerekkoromban kellett volna nekem idejönnöm!“ „Miért?“ „Mert akkor nem szerettem mosdani“, hangzott a felelet. Aláírás. HETI KRÓNIKA A Magyar Távirati Iroda jelenti: A keleti hadszíntéren küzdő magyar csapatok arcvonalán nagyobb jelentőségű esemény nem történt. Miként már a német véderőfőparancsnokság jelentése is közölte, az ukrajnai nagy bekerítő csata véget ért, a bekerített szovjet seregtestek zömének megsemmisítése és lefegyverzése befejeződött és csupán a területnek az elszigetelt ellenséges szórványoktól való megtisztítása van még folyamatban. A magyar gyorscsapatok e tisztogató munkában tevékenykednek s egyúttal felkészülnek a hadműveletek legközelebbi új szakaszára. Az ellenséges haderőknek a bekerítéssel nem érintett részei széles arcvonalszakaszon nagy erőfeszítéssel vonulnak vissza a szinte járhatatlanná felázott terepen, míg más helyeken egyes elvágott s magasabb vezetés nélkül maradt részek még elkeseredetten védekeznek. Ezek szétszórása során egyik alakulatunk öntevékenyen s nagy ügyességgel végrehajtott vállalkozásban megsemmisített egy még makacsul védekező erős ellenséges csoportot és annak fontos állását birtokába vette. Eközben több mint 250 foglyot ejtett s nagymennyiségű fegyvert, valamint hadianyagot zsákmányolt. —• A távolkeleten nő a feszültség. Evangélikus ember evangélikus lapot olvas ! ÍZ EGTIIftZ^ ESZTENDŐ Szentháromság u 10. vasárnap. Máté 23 :34—39. v. Milyen kegyetlen is az ember! Gondoljunk arra a szerepre, amit a most folyó háborúban vállalt magára. Nincs az a teremtmény, amelyik olyan raffi- nált eszközökkel tudná a saját fajtáját halomra gyilkolni, mint az ember. Pedig vannak még ennél nagyobb kegyetlenségei is. A mai ige kettőt említ közülük: Isten hívó szavának visszautasítása, az ő küldötteinek legyilkolása. Milyen hosszútűrő és igazságos az Isten! Nem semmisíti meg .azonnal az ellene lázadókat, hanem sokszor próbálja őket összegyűjteni, „szárnya alá venni“, mint a tyúk a kis csirkéket. Melyik magyar ember nem érzi most Istennek ezt a védelmét?! Vigyázzunk, hogy hosszútűrése mellett igazságos voltát is ne éreztesse velünk, mert akkor: „pusztára hagyatik a mi házunk“. Adjunk hálát: Hogy minden keménységünk ellenére is küldi még Isten hozzánk az ő prófétáit és hív magához minket. Hogy hosszútűrésével mindezideig visszatartotta még tőlünk az ö Ítéletét. Könyörögjünk: Hogy prófétáinak szava halló fülekre találjon, igéje jó földbe hulljon közöttünk. Hogy ne a kárhozottak rettegésével, hanem a megváltottak örömével kiálthassuk végső ítéletre jövő fia elé: „Áldott, aki jő az Urnák nevében.“ OLVAS D TERJESZD I I | TÁMOGASD I A Haransszoti
