Harangszó, 1941
1941-08-17 / 33. szám
Alapította! KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingy»n melléklet tané* alatt uthaunktnl ■ KIS HARAKQSZO. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek én hozsám 938-ban a felvidéki Luther 81 évfoíyaffl. i§41. augusztus 17. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Krői vár a ml Ittenüak, Jó fegyverünk át palztuak. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunk! 33. szán A Harangiad ezerkeeztfi-kladóhlTatala GYŐR II., Fetfiil-t<r 3. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba Í4 évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,526 Teljes alázatossággal! Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal... Csel. 20:19. A földi urak is alázatosságot követelnek szolgáiktól. Akinek zsarnok gazdája van, annak nincs egy szava sem urának házában. A mi Istenünk — Ür, aki teljes alázatosságot követel: a rabszolga alázatosságát. Azért követel teljes alázatosságot, mert Ő az igazi, a teljes ura az embernek. Erre a teljes alázatosság-követelésre Istennek szerzett joga is van, mig nékünk egymással szemben nincs rabszolgatartó jogunk. Istennek ezt a jogát csak akkor érezzük át igazán, ha az evangélium megvilágosit bennünket arról, hogy Istennek teljessége az idők teljességében, a Jézus Krisztusban jelent meg. Benne Istennek szere- tete, mégpedig megváltó szeretete teljességben nyilvánult meg. Isten szeretetének teljessége az emberi bűn teljességével van kapcsolatban. Szeretetének teljessége a teljesen elkárhozott ember megváltására irányul és ezért igazolja ezt a szeretetet Krisztus halálba- menése, a kereszt. Ez a jegye és záloga Isten teljes szeretetének és ebben a keresztben megváltva kö- teleztetünk Istennek a mi Urunknak szolgálatára teljességgel. Az embereknek teljességgel való szolgálata lealáz bennünket, de Istennek a Krisztusban való szolgálata felemel. Ez a felemelkedés nem a mi erőlködésünknek az eredménye, hanem a kegyelmes Isten szeretetének ajándéka, amely teljességre a keresztben jutott, de ott nem végződött be, hanem a feltámadott és dicsőségébe szállt Jézus Krisztus Szentiélekként való újrajelenésében, az oltári szentségben velünk és bennünk lehet, ha teljes alázatossággal őt, az egyetlen Urat szolgáljuk. Az Urnák és szolgának feszült viszonya akkor lesz az Atyának és a gyermeknek megengedett és megengesztelt viszonyává, ha teljes alázatossággal vallom bűneimet és teljes alázatossággal szolgálom őt, mint Megváltómat. Bácsi Sándor. I I I I 0 0 0 0 Minden magyar szívet örömmel töltött el a bukovinai magyarok nemrégen Bácskába történt hazatelepítése. Régi adósságunk volt ez már nekünk. Mert hiszen ezek a magyarok sóvárogtak haza. Mutatja ezt egy moldvai népdal, amely így panaszkodik: „Moldovának nagy a széle, Istenem vlgy ki belőle; Ha nem viszel ki belőle, Kivisznek a temetőbe." Erdély területén is találni falvakat, amelyek magyarok voltak, de elrománosodtak. Benedek, Kádár, Varga, Szabó, Kovács, Kis-nevű emberek találhatók, akik már egy szót sem tudnak magyarul. Ezeket, most, hogy hazatértek, meg kell menteni. Ifjúsági egyesületekről és családokról tudunk, akik nya- raltatásra vállaltak elrománosodott magyar gyermekeket. Nagy szolgálat ez. A magyar vér kevés: minden cseppje drága. Ebben is tegye meg ki-ki a magáét. Semmi fel nem emel, csak az alázatosság és semmi meg nem aláz, csak a kevélység és a gyűl öl ség. Légy szelíd, hogy az igazságnak soha ellene ne ál}±.—‘ p T’*7> '—.. Z' Htván Király Inteftndből. ( REFORMÁTUS FŐI9KQLA ) _________ __U v___________-__ A__*./________ . . hogy semmi el ne vesszen !. . Jézus kenyércsodája esztendőről-esz- tendőre a szemünk láttára megismétlődik. Az aratás, a cséplés, Isten rajtunk könyörülő kegyelmének szakadatlanul ismétlődő csodája. Régen nem várta már a magyar olyan epekedéssel Isten keveset megszaporitó csodáját, mint éppen az idén. Most már lefogyott az aratás. Be is takarultak. Felbúgnak a cséplőgépek. Boldogan látjuk, hogy Isten adott ezidén is kenyeret. Aggodalmaskodásunk, vak reménykedésünk, emberi akarásunk semmit sem eredményezhetett volnál Isten ajándéka, Isten csodája az ember mindennapi kenyere. „ A kenyé-rcsoda ' történetének végén egy különös parancs áll. Parancs, hogy a morzsákat is szedjük össze, hogy semmi el ne vesszen, mert a jelentéktelennek, semminek vélt kevés, a hulladék is nagy értéket képvisel. Nemzetünk gazdasági életében miniszterek hangsúlyozzák a veszendő holmi óriási értékét. Gyűjtjük a vasat, a bőrhulladékot, a papírt, a rongyot. Áldássá, értékké, vagyonná lesz újra mindez! Evangélikus egyházunk is szedi a morzsákat a szórványok területén. Szedi a keveseket, akiket letört az élet egy- egy gyülekezet testéből és belesodort más vallású felebarátok tömegébe. A zalaegerszegi gyülekezet is ilyen morzsaszedő gyülekezet. Hatalmas területen keresi, gyűjti a még össze nem szedett „darabokat“. Most ennek a gyülekezetnek a gyermekei, kis elemisták, gimnázisták összeverődve elindultak, hogy gyűjtsenek egyházuknak, hazájuknak morzsákat, össze- fogózkodva, vidáman, énekelve végigjárták a meggereblyézett tarlókat Pro- szics Kálmán és Kozic Sándor kisgazda híveink földjén és a pusztulásra hagyott búzafejeket szorgos kezekkel gyűjtötték zsákokba. Vidáman, kényszer nélkül ment a munka. Egyházunknak szolgáltak a gyermekek, hiszen egyházuk tanította nékik Jézus parancsát: „Szedjétek össze, ... hogy semmi el ne vesszen“. Szépen gyűlt a drága búzafej, s a tűző napon nem hiába serénykedtek, a gyorsan rohanó vakáció napjaiból nem hiába áldoztak kettőt-hármat. Zalaegerszegi tanulóink kb. 50 kg. búzát gyűjtöttek így I össze.
