Harangszó, 1941
1941-08-10 / 32. szám
Alapítottál KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos! Dunántúli Luther-Szóvetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingy*n melléklet tané» alatt kéthetenként a KI8 HARANQ8ZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek énbozxám 938-ban a felvidéki Luther 32. évfolyam. 10IÍ.""augu8ztua^H. Kröi vár a ml ItteaOak, Jó fegyverüak it pajztuak. Ha 6 velünk, ki ellenüak? Az Or a ml oltalmuakl A Harangiad •zerkasztfi-kladóhlvatala GYŐR II., Petöfl-tér 1. 32. skáai Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér« félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár: az utódállamokba Vi évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,526 Hit — közösség. Higyj az Or Jézus Krisztusban és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe! Csel. 16:31. Hinni nékem kell, mert egyedül én vagyok bűneimért felelős, de már üdvözülni nem üdvözülhetek egyedül. Élni sem tudok közösség nélkül, mert mindenki rászorul valakire az életben, üdvözülni pedig csak úgy tudok, ha olyan élő és égő hitem van, hogy megelevenedik környezetemben a Krisztus szerelme és lángragyujtja azokat, akiket az Isten mellém rendelt. Ketten mondják ezt az igét egy családfőnek: a filippi tömlöctartó- nak. Ez volt a hittudata az apostoli kornak. A családfő tehát a hitközösségnek a feje és pedig elsősorban az. Nemcsak anyagi jólétet köteles biztosítania gyermekeinek, hanem ennél többet és fontosabbat: házanépének üdvösségéért is felelős. Óh milyen tiszteletreméltó lemondással és munkahajszával gyüj- titek szülők a hozományt és az örökséget gyermekeiteknek és milyen szánalmasan kevés hitet visz sok gyermek a családból! Pedig igazi „örökség“ csak egy van: az idvesség. Minden más múlandóság! Van még egy másik „örökség“ is: az örök kárhozat, de „családfőbe az, aki ezt az örökséget engedi szakadni gyermekeire? A hitnek ebben a közösségi lényegében kegyelem van, mert ez tesz engem Isten gyermekévé és ez teszi Istennek munkatársaivá a szülőket. Enélkül a közösségi erő nélkül magtalan minden hit: gyümölcsfélén fa, véka alá dugott gyertya, tengerbe szórt búzaszem. Kibírhatatlan az igazi hit számára a magánossági Valakinek el kell mondanom azt a boldogságot, hogy az én Istenemtől elvetemedett életemet a Krisztus keresztjében újra a kegyelmes Isten vette a kezébe. Ha hited van, tartsd meg, de a megtartás titka az, ha továbbadod legalább házadnépének. Ha hited van, ma is megtalálod, mint szülő, vagy gyermek, hogy mire kötelez a hitnek közössége! Bácsi Sándor. A menekülő falvi. A falum határozott: menekült az Igétől... Lelkében lecsukta Isten szemét és új látásával határozgatta meg a benne és körülötte élő dolgokat. Kezdte az élet eredeténél, aminek új értelmet adott. Könnyen ment a dolog, hiszen az ádámos- évás teremtéstörténet dajkamesénél is együgyübbnek látszott már előtte; nyitogatta, bogozgatta a nagy titkot, s rájött arra, hogy a születéséhez nem sok köze az élet Urának. De a halálához sem! Lári- fári az örökélet, az üdvösség, aminthogy lári-fári a nép zsírján élő, károgó hangú papok ijesztgetése is, amikkel sanyargatják a szegény életet. Nem is igen tudnak mást, mint eltilalomfázni a kedves ösvényeket, amiknek végén lépesmézek várják a csurgónyálú hozzájuk sietőt. Hát így nyílott el, szabadult rá a magyar falura az új látás, az új tudomány és olyan lett a falu arca, mint egy félrecsapott kalapú, fel- gyürt ingujjú, erőtől duzzadó önhitt legényke, aki elrikkantja a gáton: kicsoda, ha nem én? Igen ám, de ha egy lélekben meghal az Isten gyermeke, fel kell helyette támadni a világ fiának. Fel is támadt! Első dolga volt újra értékelni mindent. A Sátán, a nagy tanácsos az Ige után menekülésre késztette a családtól! A templomban még elrejjegtette- gyermekeivel a bojdógító r vag^ ftepétpyés REFORMÁTUS FŐISKOLA igent, ha már házasság, lássék nagyon Isten szerint valónak, de aztán odaült a falum lelkei mellé és elmagyarázta, hogy a házasság az öröm kútja. A menyecskék, emberkék elhitték és szürcsölgették az örömöt. Az Ige nem parancsolt többé, de parancsokat osztott a vér és a test. Együtt ítélték halálra az örömök elorzóját, a gyermeket! Vannak vidékek, ahol 3, vannak, ahol 5 év előtt nem szabad gyermeknek születni, mert aki e terminusok előtt életet hordoz, azt megvetik és a férfiban vad indulat lángol, ha az asszonya megszégyeníti. Aztán jöhet „az egyke“. Tudok olyan falut, ahol 5 szem gyermek járt 1936-ban az elemi iskolába és az asszonyok sírtak, jajongtak, hogy nékik egy sem „adatott“... Az első öt év arcpirító bűneiről hallgatnak, mint a titkot őrző gyilkosok. De jártam olyan helyen is, ahol házinyulakhoz hasonlították az olyan anyát, aki örömmel hordozott szíve alatt 3—4 kis életet. Pedig ahol ezt hallottam, ott van föld, szép tornácos házak, csak az udvarok gazosak, mert nincs gyermek. Hallottam az új családvédelmi törvény állítóla gos körvonalait. Egy gyermek ese tén fele, 2 gyermek esetében állí tólag negyed részét örökli a va gyónnak az állam. Németország ban esetleg halállal büntetik a gyermekgyilkolást és e törvényt már meghozták. Eredménye: egy
