Harangszó, 1941

1941-07-27 / 30. szám

1941, jilHus 27,

HARANGSZŐ

247.

el ezzel a működésüket, mert így könnyebb az ellenőrzésük, mintha az egyre erősödő ,,katakomba-ke- resztyénség“-gel kell megküzdeni- ök! A katakomba-keresztyénség tehát a düledező Szovjetunióban erősödik! Hamarosan eljön az idő, amikor egészen semmivé lesz az, ami az istentelenségre épült és a hitet meg akarta ölni, s diadalmasan ragyog elő a katakomba-keresztyénség üldözött, élő hite s ennek a hitnek a fényében a végeláthatatlan orosz föld népe előtt felmagaslik a Krisztus golgotái keresztje és a hitehagyó Julianusszal hörgi a haldokló szovjet a legyőzetés szavát: „Mégis te győztél, Galileai!"

Magyar híradás a iínn rádióban.

Mikor kitört a háború, a finn hír- szolgálati iroda megindította a magyar híradásokat rövidhullámhosszakon. Ennek híranyagát dr. Weöres helsinki egyetem magyar lektora és Molnár Rudolf lelkész állítják össze. Ugyancsak ők olvassák be ketten naponként felváltva. Magyarnyelvű híradások a köv. időpontokban vannak: 10.35, 14, 21.15, 0.15 és 2.15 perckor a következő luillámhosz- szakon: 19.75; 25.47; 31.58; 16.85 és 49.02 méteren. Sokszor egyházi vonatkozású híreket is közölnek, érdemes hallgatni.

Nemrég az alábbi, minket közelebbről érdeklő beszélgetést közvetítették:

A Jézuska ajándéka.

— Elbeszélés. —

Irta: Szende Ernő.

— Kérem, nincs mit. Sőt én kérek bocsánatot az alkalmatlankodásért. S ha esetleg nem érzi jól magát tanító úr, elmegyek s máskor teszem tiszteletemet.

A tanító már teljesen magához tért. Nevetve szólalt meg.

—- Szó sincs róla. Teljesen jól vagyok. S örülök, hogy megismerhettem. Inkább arra kérem, nézzen át hozzám gyakran. Magam vágyók, hát iskola után mindig ráérek. S ha érdekli a falu s annak környéke, hát nagyokat sétálgathatunk.

— Örömmel fogok eleget tenni a felhívásnak és boldog leszek, ha megtisztel tanító úr a barátságával.

A lelkész közbeszólt.

— Csak látogasson át gyakran Gyu- szi fiam az én Lajos barátomhoz. Kellemesen fogja itt eltölteni az idejét. Van szép könyvtára. S az enyém mellett itt is talál hasznos olvasgatni valót.

— Köszönöm a jó tanácsot. Élni fogok vele gyakran.

— Jól teszi. S most nézzük meg a Lajos gyümölcsösét, meg a virágos kertjét. Mert érdemes ám megnézni! De előbb egy kedves kötelességemnek teszek eleget

Kedves Hallgatóink! Mai híradásunkat

egy beszélgetéssel egészítjük ki. A mikrofon elé hívtuk Voipio Márton finn tábori lelkészt, aki magyarul is tud.

Dr. Weöres: Kérem Tisztelendő Úr, szíveskedjék néhány szóval vázolni a finn lelkészek harctéri szolgálatát.

. Voipio: Tartalékos katonai lelkészként vonultam be és a napokban indulok a keleti harctérre. Munkám a katonák lelki gondozása lesz. Tábori istentiszteleteket, illetve hétköznaponként reggeli és esti könyörgéseket tartok, valamint Úrvacsorát osztok az azzal élni kívánóknak.

Dr. Weöres: Igaz-e az, hogy minden finn katonának van bibliája zubbonya zsebében?

Voipio: Igen, ha teljes bibliája nincs is mindegyiknek, tábori énekeskönyve és imakönyve azonban okvetlenül van. Az elmúlt háborúban erre a célra külön- lenyomatban Márk evangéliumát osztották szét.

Dr. Weöres: Hol tanult meg a Tisztelendő Úr ilyen jól magyarul?

Voipio: Egy évig voltam Magyarországon, a soproni evangélikus hittudományi karon az 1936—37. tanévben, mint ösztöndíjas. A magyar és a finn teológusok között már körülbelül 15 éve ösztöndíjas csere van. Általában igen élénk kapcsolatok vannak a két evangélikus testvéregyház között. 1937-ben finn-ugor lelkész-kongresszus volt Magyarországon, amelyen 77 finn és körülbelül 30 észt vett részt. 1939-ben pedig Finnországban volt hasonló, de szükebb körű lelkészösszejövetel.

Dr. Weöres: Vannak-e látható jelei a magyar-finn evangélikusok közötti kapcsolatoknak kulturális és egyházi téren?

Voipio: Igen. Irodalmi téren említem például báró Podmaniczky Pál egyetemi

Nevetve fordult a tanító felé.

— Te Lajos! A feleségem azt mondta, vigyünk át hozzánk vacsorára. Ha nem jössz, megcibálja a fülemet! De azt hiszem, a káplán úrét is!

Mindhárman jóízűen nevettek.

— Persze, hogy átmegyek. Nem venném semmiért a lelkemre, hogy miattam az egyik fületek esetleg kárba vesszen. Veletek tartok.

A káplán mosolyogva jegyezte meg.

— Így hát semmi testi veszedelem nem fenyeget minket.

Elhagyták a lakást és a kertbe -mentek.

Szép szeptemberi nap volt. A nap nyugodni készült. A fák tele voltak pirosló almával. A téli körték is sárgulni kezdtek. Élvezet volt a gondosan kezelt fák alatt járkálni. Hát még a virágok! A kert negyedrésze csak úgy tündökölt a sok színpompától!

Mikor mindent megnéztek, átmentek a szomszédba, ahol már terített asztal várta őket.

Vacsora után jó sokáig együtt maradtak s elbeszélgettek. Ügy tíz felé a tanító elköszönt és hazament. Elcsendesedett a ház. Sorra hunyódtak le a világos ablakok s az éj sötét szárnyát ráborította a paróchiára is.

*

Advent utolsó vasárnapja volt.

A délutáni istentisztelet után a leitanár fordításában megjelent Parasztpróféta című kötetet, amelyben Oravala esperes Ruotsalainen Pál finn pietista életét ismerteti, regényes életrajz formájában. Hasonló Malmivaara Vilmos a finn ébredés mozgalma vezérének életrajza magyar fordításban. Ebben az évben jelent meg Túróczy Zoltán püspök: És hívják nevét csodálatosnak című prédi- kációs kötete Pesonen Mátyás finn fordításában. Egyházi téren az egri magyar evangélikus templom, valamint a nagy- tarcsai népfőiskola felépítéséhez nagy összegekkel járultak a finn hívők. Viszont a magyar evangélikus és református egyház 1939—40-ben nagyszabású gyűjtést rendezett a finn Vörös Kereszt javára, amely több mint 80.000 pengőt eredményezett.

„A vallásellenes arcvonal“.

Csak most került nyilvánosságra, hogy a szovjetnek Európa népei ellen indított jelenlegi háborúja nem csupán katonai jelleggel rendelkezett. Megszerveztek egy olyan arcvonalat, melynek az lett volna a kötelessége, hogy a sikeresen harcoló vörös hadsereg után elpusztítsa az emberek lelkében még élő istenfélelmet és hitet.

Az orosz istenellenes mozgalom hivatalos lapja az „Antireligiosnik“ a múlt év végén egyik számában azt irta, hogy a Szovjetunió megvédésénél, valamint a humanista emberiség végső győzelmének kivívásánál elkerülhetetlen a keresztyén vallás elleni harc. Ennek a humanizmusnak csak ellensége a keresztyénség, hiszen az a szeretetet hirdeti, nekünk pedig most haragra van szükségünk, mert csak a harag által tudjuk lerakni a kommunizmus egész világra kiterjedő hatalkész család együtt ült a meleg, barátságos szobában és halkan beszélgettek. Ép Zoliról volt szó, amikor a postás kopogtatott be és egy táviratot tartott a kezében.

A lelkész átvette és sietve tépte fel.

Egy tekintetet vetett belé s arca boldog mosolyra derült.

— A Zoli holnap megérkezik.

Anikó elkapta a sürgönyt. Elolvasta s

hangosan kiáltott fel.

— Megjön a Zoli! Két hétig lesz idehaza!

A tisztelendőné asszony hálásan nézett az ég felé.

— Köszönöm jó Istenem, hogy együtt tölthetjük az ünnepeket.

Anikó Gyuszi felé fordult.

— Gyuszi, most majd megismeri a bátyámat. Hiszem, jó barátok lesznek.

— Én is hiszem. Annyi minden jót hallottam róla, hogy máris a szivembe zártam. Hátha még megismerem!

Zoli másnap megérkezett.

Volt öröm a háznál! De nem csoda. Szép, délceg ember lett a Zoli gyerekből. Apja büszkesége, anyja szemefénye volt dr. Bognár Zoltán, a törvényszéki jegyző. Ott lakott a megye székvárosában s ha akadt egy kis szabad ideje, hát csak hazaruccant. így elég gyakori vendég volt, de karácsonyra eddig még nem került haza. Kétszeres volt azért az öröm, hogy most együtt ünnepelhetnek.