Harangszó, 1941
1941-07-27 / 30. szám
82. évfolyatti 1941. |álius’r2? 30." szám Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli Luther-8zövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malléklat tanév alatt kéthatankénl a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek ón hozzám 938-ban a felvldókl Luthar Erói vér a ml literiünk, Jó tegyverüak ét pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmuakl A Harangazó ■zerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár: az utódállamokba évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,526 Fizetés-ajándék. Mert a bűn zsoldja a halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban. Róm. 6, 23. Általános jelenség, hogy adót, tartozást, adósságot az ember nem igen szeret pontosan fizetni, de ugyanakkor elvárná, hogy az ő adósai néki a legpontosabban fizessenek. Amilyen természetesnek tartja azonban ezt a pontos fizetést embertársai' részéről, annyira megütközik, sőt felháborodik, ha közben-közben a szent Isten is pontosan kifizeti néki, ami jár, amire bűneivel rászolgált. Ugyan micsoda megütközni és felháborodni való van azon, ami ma velünk és körülöttünk történik? Nem jelent ez semmi egyebet, mint hogy most érkezett el a zsoldfizetés ideje. Betegségben, háborúban, szenvedésben, halálban a szent Isten fizeti ki bűneink zsoldját. Jaj lenne nékünk, ha egész pontosan fizetne, ha azt fizetné ki, amire rászolgáltunk, ö azonban ma még nem így cselekszik. örök hálára indító, boldogító tapasztalat, hogy itt a földön a büntetés mindig kisebb, mint a bűn, s ha időnként részünk is van benne, rajta keresztül mindig egy szerető atyai szív dobogását érezhetjük meg, melynek leghőbb vágya a mi megmentésünk és üdvözlésünk. Amilyen bűnös dolog a megérdemelt fizetés ellen lázongani, any- nyira balga gondolat az üdvösséget megérdemelt fizetésnek tekinteni. Ha helyet adunk a lelkűnkben ilyen gondolatoknak, azt áruljuk el, hogy nem ismerjük sem a szent Istent, sem önmagunkat. Midőn a szent Isten a bűnös embert üdvözíti, ez sohasem megérdemelt fizetés, ez mindig kegyelmi ajándék. Mivel bűneink miatt mindnyájan halált érdemiünk, e rövid földi élet is testi és lelki javaival, s még inkább az örök élet — merő kegyelem. Ha rátekintünk a learatott gabonaföldekre, a búzakeresztek- re, a testünk táplálására, életünk fenntartására megadott űj kenyérre, láthatatlanul és mégis láthatóan azt találjuk rájuk felírva, a hit szemeivel azt olvashatjuk le róluk: kegyelmi ajándék. S ha feltekintünk a Megfeszítettre, az Ő véres golgotái keresztjére, a bűnbocsánat, kegyelem, örök élet drága gyümölcseire, még inkább azt kell. hogy érezze hálás, hívő szívünk: kegyelmi ajándék. A kicsiny gyermeknek egyszer van egy évben karácsonya, amikor ragyogó arccal, csillogó szemekkel megáll a feldíszített karáAkármerre járunk a mezőn, vagy falvakban, mindenütt kora reggeltől késő estig szinte lázas sietséggel megy a munka. Hej, ha most jönnének falura mindazok, akik a falut és a falu népét leszólják! Ha úgy a kezükbe fognák a kaszát, mint a mi jóravaló aratóink és hajnali pirkadattól az éjszaka beálltáig vágnák a rendet olyan egész odaadással, mint ők, vagy szednék a markot, kötnék a kévét, olyan hűséggel, olyan nekidöléssel, olyan maganemkiméléssel, mint ezek, tudom, megváltoznék sok embernek a véleménye a mi derék népünkről s megtanulná értékelni, becsülni ezt a néposztályt, amelynek a verejtékhullása, kitartó munkaszeretete, jóértelmű földhözragadtsága Isten áldásával termeli meg mindnyájunk számára a mindennapi kenyeret! P A >X Szégher^yi Ferencről b^jlotiprii, j m«w» v ff 0 m y y A csonyfa alatt, s átveszi a számára elkészített ajándékokat. Isten gyermekeinek, a hívő keresztyéneknek télen is, nyáron is, decemberben is, júliusban is mindig karácsonyuk van. Napról-napra odaállanak mennyei Atyjuk karácsonyfája alá, hogy hálás, boldog, örvendező szívvel átvegyék, amit az atyai kegyelem és szeretet számukra is elkészített. Olyan jó így élni: sírig tartó ádventben és örök karácsonyban. Hálás, boldog szívvel elfogadni a szerető atyai kézből a kegyelmi ajándékokat, s reménykedő, örvendező szívvel várni arra, ami a legnagyobb kegyelmi ajándék lesz, „amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek“. Túrmezei Sándor. hogy aratás idején István fiával a mezőn kocsikázva az aratókhoz ért. „Mit csinálnak azok az emberek?“— kérdezte a kis gróf. „Azok aratják a gabonát, melyből készül a mi kenyerünk és kalácsunk. Menj oda hozzájuk, fiam és csókold meg mindegyiknek a kezét!“ És a kis gróf urfi — hiába tiltakoztak szerényen az arató munkások, — mindegyiknek szépen kezet csókolt... Talán már akkor ráillett volna arra a Széchenyi István grófra — de az édesapjára is — az a név, amit később adott neki Kossuth Lajos: „legnagyobb magyar“. Óh, ha minden vezetésre hivatott magyar így tudná megbecsülni a föld népét, akkor igen sok nehéz társadalmi kérdés megoldódnék szinte magától és boldogság volna magyarnak lenni! ... Most csak egyet szeretnék megmondani ennek a hűségeá, munkás Folyik az araíás.
