Harangszó, 1941
1941-07-20 / 29. szám
240. HARANGSZrt 1941. jiiliu» 20. azt nem tudtuk. Egyszer egy falusi asz- szony azt mondta nekem, hogy a falusi kommunisták engem el akarnak fogni és lelőni, ha a faluba megyek istentiszteletet tartani. Oda mentem — nem jöttek. Gondoltam, hogy addig állok a gyülekezetem mellett, amíg lehet. Július 23-án korán reggel hozzám jött két férfi: egy észt állami rendőr és egy falusi kommunista. Azt mondták, hogy a rendőrségen szeretnének kicsit beszélgetni velem, de egész biztos haza engednek. A férfiakkal elmentem. Sokáig vártam ott, végül egy szobába vittek, ahol egy észt ember ült. ő egy papírt mutatott nekem, amelyre az volt írva, hogy engem mint államra veszélyes embert be kell zárni. Mondtam, hogy finn állampolgár vagyok és semmit se csináltam! Nem volt elég. Alá kellett írnom és azután kis, piszkos földalatti fogdába vezettek. Ott találkoztam a gyülekezetemből való négy fiatal férfival. Lelkész együtt gyüle- kezetiekkel a börtönben! Próbáltuk egymást vigasztalni. Nem tudtunk aludni. A szoba poloskás is volt. Éjfélkor egy vörös hivatalos ember jött be, nevünket kiabálta és azt mondta, hogy bennünket a tallini fogházba kell küldeni. Korán reggel az állomásra és vonattal szigorú őrizet alatt Tallinba, onnan a fogoly autóval a nagy fogházba vittek. Ott mindent elvettek tőlünk, ami elvehető volt cipőfűzőig és gombig. Vizsgálat után egy csúnya, piszkos szobába dobtak bennünket. Az ablakon három vastag vasfüggöny volt és kinn pedig egy vörös katona puskával. Nem volt szabad kinézni. Most kezdődött a rettenetes börtönélet. Tisztaságról nem lehetett beszélni és rend sem volt. Három napot töltöttünk együtt, amikor egyik éjjel egy ember jött be és közülünk egyet elvezetett. Elkezdett sirni ez a szegény idősebb orosz ember, elment, nem tudtuk hova. Nemsokára elvittek egy másikat is. Nem jött ő sem vissza. A következő éjjel a többieket is elvitték. Egyedül maradtam. Nem volt senkivel beszélni, nem lehetett olvasni és semmit se dolgozni. Az idő borzasztóan hosszú volt. Egyik éjjel egy vörös katonatiszt elé vittek és mindenféle dolgokat kérdeztek. Többször vizsgálat alá vettek és mindenféle hamis dolgokkal vádoltak. Például, hogy egy vörös katonatisztet Narván meggyilkoltam, a titkos rendőrségen dolgoztam, Szovjetországba kémeket küldtem, stb. Azt is kérdezték: Hiszek-e Istenben? Igen! Nincs Isten! — mondták. Hiszek-e abban amit a népnek tanítok? Igen. Papok csak sötétségre tanítják a népet stb. Azután azt is mondták, hogy én nem a hitem miatt Vagyok itt, hanem azért, mert az államra nézve veszélyes ember vagyok. A keresztyén ember veszélyes az istentelen államnak! Fogoly voltam, „veszélyes fogoly“. Soha életemben nem tudtam elképzelni, hogy egyszer börtönben ülök. Mégis ott voltam. Az út szabadsághoz, külvilágba, Szülőföldemre zárva volt. Az ismeretlen jövendő várt engem. De mégis egy út nyitva volt: fölfelé! Próbáltam imádkozni, de mindig nem tudtam. Borzalmas fájdalom volt szívemben. Isten szent színe előtt nagyon nehéz volt állni. Nem tudtam semmi mást az Isten elé vinni, csak bűnt. így kellett maradnom Isten kezeiben. Sokat gondoltam az Isten igéjére, egyházi énekekre és kátéra. Ezekből sok vigasztalást kaptam. Ekkor értettem, milyen fontos az embernek, hogy van egy raktár Isten igéjéből, ahonnan a rossz napra lehet meríteni. szovjet börtönben majdnem féléves szigorú fogság után a drága finn földemre küldtek engem. Ez Isten nagy csodája volt. Kegyelmes Isten hallotta azokat az imádságokat, amelyeket értem imádkoztak. Isten áldjon meg titeket, kedves magyar testvéreim, hogy nem fáradtatok el értem imádkozni, amikor fogságban voltam. Ez nem volt hiába! Fájó szívvel gondolok a kis gyülekezetemre, Ott messze az istentelen országban. Imádkozzunk érte, hogy Isten őrizze őket és tartsa meg az élő hitben. Nekünk kegyelmes Istenünk van, aki nem hagy bennünket sem életben, sem halálban, ha őbenne élünk. Ha Isten van velünk, kicsoda tud nekünk ellenállni?! Dicsőség legyen Istennek most és mindörökké! Ilonén Reino. A szovjet elleni háború térképe. — így indult meg a harc. Ma már több száz kilométerre bent orosz földön harcolnak a szövetséges csapatok. De milyen csodálatos volt. Ilyen nehéz idő után kimondhatatlan örömöt tapasztaltam. Nem tudtam Istent eléggé dicsérni a nagy kegyelemért, hogy szenvedhettem az evangéliumért. Nagyon csodálatos volt érezni, hogy nem vagyok egyedül, hanem Istennel. És amikor éjjel, vagy reggel ébren voltam, hát gyönyörű ragyogó fény állt mellettem. Isten megmutatta nekem, hogyan tudja őrizni azokat, akik hisznek Őbenne. Sokszor vörös katonatisztek gyötörni akartak, de mindig valami közbejött, hogy nem tudtak. Megkérdezték tőlem: „Mit olvastam az utolsó időben?“ Nem volt semmi olvasnivaló. Tán a levegőben volt valami a láthatatlan világ igazságából! Esténként Isten kezébe adtam magamat és kértem, hogy az Ő akarata legyen, ne az enyém. Nagy békességem volt, mert tudtam, hogy Isten vezetett ide és ö fog továbbvinni, ahova akar: életre, vagy halálra. Halálra készítették a dolgaimat, de Isten akarata más volt. Végül három Morzsalékok az aszódi konferenciáról. Június 26—29-ig volt a gyülekezeti közösségek konferenciája Aszódon. Istenünk e 3 nap alatt oly gazdagon megterítette előttünk kegyelmi ajándékaival az ő asztalát, hogy a hű beszámolóból kitelnék egy kis könyvecske is. Itt álljanak ebből a kis morzsák. Reggel áhítatra kis bibliakörökbe szétoszolva ültünk az Ür lábai elé. A lelkek kitárulhattak, a nehézségeket megbeszélhettük, épülhettünk egymás hite által. * „Nem tudok Igét olvasni és imádkozni, ha beteg vagyok, mit csináljak?“ — kérdezte valaki. — Sokáig beszélgettünk erről. Fontos ilyenkor az önvizsgálat: Kielemezni gátlásainkat! „Nem akar az illető kibékülni minden közeledésem ellenére, mit csináljak?“ — kérdezte egy másik. — Nekem kell a kezdő lépéseket megtennem! Te menj el, ha atyádfiának panasza van ellened... Máté 5, 23—26. Minden bajunknak legfőbb oka, hogy nem ismerjük a Bibliát, pedig Isten ebben ad tanácsot, örömhírt, vigasztalást. De néma marad a Biblia számomra, ha ragaszkodom valami bűnömhöz. — Ady Bibliája összekuszálódott a sok használattól ... de engedetlensége miatt az Ige nem lett nála élő és ható. — Dániel próféta háromszor imádkozott... Reggel, délben és este kell időt vennem az Ür előtt való elcsendesedésre ... A bor, a cigány, a tánc, a kártya, a pénz is tud közösséget összehozni. Igazi élő közösséget azonban csak Krisztus tud teremteni, ha én mint szőlővessző be vagyok oltva a szőlőtőkébe: Őbelé. as»»» .. ___ . *
