Harangszó, 1941
1941-07-20 / 29. szám
1941. július 2Ó. 29. szám 32/évfolyatfl. ma Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetsóg. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malléklit tanév alatt kéthatankénl a KI8 HARANQSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ban a Jöjjetek en hozzám 938-ban a felvidéki Luther Erős vir a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmuakl A Harangszó szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Pct6íi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódálla> mokba évre 1.60 P, Postacsekkszámla 30,526 Halálon át az életre. Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Róm. 6, 11. Még élénken az emlékezetünkben élnek azok a tavaszi gátszakadások, amelyeknek következtében a megáradt folyók vize pusztítva zúdult rá a békés magyar falvakra és tanyákra, a téli álmukból ébredező magyar szántóföldekre. Menynyivel félelmesebb jelenség ennél az, midőn Isten törvényének átszakított védőgátjain keresztül a bűn árvize borítja, iszapolja és pusztítja el egész emberi életünket. Ennek a gátszakadásnak a szörnyű következményeit ma nap- ról-napra szemlélhetjük. Ennek a következménye, hogy most nemcsak a búzatermő magyar rónán aratják a várva-várt új termést, hanem sűrű rendet vágva a halál is állandóan ott suhogtatja felettünk éles kaszáját, s kezeit dörzsölve a sátán is vígan arat. Kit tegyünk felelőssé mindezért? E gátszakadásért, s a nyomában járó szörnyű pusztulásért? Kit ítéljünk halálra emiatt? A francia forradalomban egymást juttatták a vérpadra a forradalom vezérei, s ahelyett, hogy javult volna, egyre rosszabbra fordult a helyzet. Nem véres forradalmakra, nem politikai gyilkosságokra van szükség, ha azt akarjuk, hogy szomorú helyzetünkben gyökeres javulás álljon be, nem is kétségbeesésre, vagy öngyilkosságra, az élet küzdőteréről való elmenekülésre, hanem „én“-gyilkosságra, a mi bűnös, romlott énünk halálba adására. Nincs jogunk szörnyűködni addig a háború borzalmai felett, míg a saját bűnös, romlott énünkön keresztül a bűn minden gátlás nélkül, szabadon áradhat bele ebbe a világba. Mint a reformáció korában, ma is az legyen a jelszó: Vissza a forráshoz! Vissza nemcsak a tiszta, evangéliumi tannak a forrásához: a Bibliához, hanem az európai keresztyénség legnagyobb szégyenének, a jelenlegi véres háborúnak a forrásához is: az önző, gonosz, romlott emberi szívhez, az én szívemhez és a te szívedhez. Itt kell a nagy változásnak bekövetkezni. A bűn pusztító árvize ellen itt kell a védőgátakat felállítani. A gyógyulás útját Pál apostol is, Luther is világosan elénk tárja: „Meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek.“ „A bennünk levő régi ember naponkénti bűnbánat és tö- redelmesség által vízbe fojtassék.“ Bizonyos, hogy a sátán mindent megtesz, hogy ezt az utat ellenAmikor azt látjuk, hogy a körülöttünk folyó világesemények kiszámíthatatlan alakulásából köny- nyen támadhat olyan vihar, amely a mi egyházunk fáját is megtépheti, akkor mindenkinek, aki felelősséget érez egyházáért, kötelességévé válik, hogy fokozott figyelemmel kísérje annak életjelenségeit. Meg kell azért látnunk egyházi életünk hibáit, esetleges mulasztásait is és legfőképen fel kell ismernünk azokat a feladatokat, amelyeket a mai kor állít elénk. * Csak azt az egyházat lehet elpusztítani, amely megérett a pusztulásra s amely egyháznak tagjaiban meglazult, elhalványodott a hit, vagy pedig olyan az a hit, amelyet meg sem tudunk határozni, amely inkább csak örökség, tradíció, vagy ífnégszoKás jellegét mu“f ramíi«. «mi) v »------ioX y sze nvesnek, járhatatlannak és célhoz nem vezetőnek tüntesse fel előttünk. Ne hallgassunk rá. Legyünk meggyőződve arról, hogy a Római levélben és a Kis Kátéban Istennek olyan gyermekei szólnak hozzánk, akiknek a tanítása nem légből kapott, elméleti tanítás, hisz ők a nékünk ajánlott utat maguk is kipróbálták, boldogan végig járták, s az egyedül célhoz vezető útnak találták. Ha felelősséget érzünk az emberiség boldogabb jövőjéért, minden tétovázás nélkül lépjünk rá az általuk ajánlott útra. Nem bizonyos társadalmi rétegek kiirtásán keresztül, hanem romlott énünk halálba adásán át vezet az út az életre, a sóvárogva várt új életre. Túrmezei Sándor. Ha azonban egy egyház képes arra, hogy tagjaiban erőssé, tántoríthatatlanná tudja tenni az Istenbe vetett hitet, ha abban az egyházban tudatossá válik az, hogy isteni kegyelem nélkül nincs élet, annak az egyháznak nem kell félnie nagyobb viharoktól sem. Ha az egyház csak névleges keretben tartja össze a közömbös, hitükkel nem törődő lelkeket, avagy ha csak az anyagiakra alapítja életét és ez anyagiak juttatását a mindenkori államhatalomtól várja, akkor vékony papírfalait könnyen kikezdi az idő. Igaz ugyan, hogy erős, tántoríthatatlan hitű egyháztagokból álló egyházszervezetet is el lehet látszólag pusztítani, a külső kereteket meg lehet semmisíteni; az is bizonyos, hogy politikai befolyásra törekvő egyházakat könnyen el lehet törölni, de ahol az élő hit benn van a lelkek mélyében, ott leromA. hódító egyház.
