Harangszó, 1941

1941-07-13 / 28. szám

226.

HAPANT,

1941. július 13.

meg ne fordult volna, érdekét azonban

nem kereste soha, idegenben is egyházának akart szolgálni. Mint a Luther Szövetség volt igazgatója azt a munkát indította meg, amely vérkeringést hozott az egyházba. Később is támogatott minden olyan megmozdulást, amely ezt a munkát előbbre vitte. Aki egyszer hallotta, az sokszor hallani akarta őt, azért hívták mindenfelé, utolsó felnyitott levele is a kassai meghívását tartalmazta, s mindenfelől jöttek gyülekezetébe, hogy hallgassák. Felkészült prédikátor volt, amit tanúit — mindig tanult, olvasott — kifejező nagyszerűségével olyan meggyőzően adta elő, hogy annak ellentmondani senki sem tudott. Találóan mondotta felügyelője, már első mondatával lekötötte hallgatóit úgy, hogy hatása alól többé senki ki nem vonhatta magát.

Kár, hogy ritkán hallottuk a rádióban, pedig mindenütt örültek lendületes, komoly, ékes magyar nyelven elmondott igehirdetésének. A tolinak is mestere volt. Az Ifjú Éveknek, az Evangélikus Életnek szárnyakat adott. A Kér. Igazságban megjelent cikkeire felfigyeltek. Irodalmi munkássága, prédikációs gyűjteménye, verskötetei, novellái, színdarabjai, évi jelentése, gyülekezeti kiadványai nevet szereztek neki. Vezéralakja volt az egyházi gyűléseknek, egyesületekben, intézményekben harcos szolgája az evang. ügyének.

De nemcsak egyházának, hazájának is hűséges fia volt. Mint szarvasi közép- iskolás magyarosította nevét, kifejezvén ezzel is már e föld iránti szeretetét. Világháborús lelkészi szolgálatának elismerése a „Piis mentis“ hadiékitményes érdemkereszt. Szabadkán a megszállás idején élte ki igazán a magyarságát. A Szabadkai Hírlap főszerkesztője, az ottani magyar párt főtitkára börtönbüntetést is szenvedett, végül is 1929-ben a szerbek kiutasították. Legékesebb bizonyságot magyar szolgálata mellett az a szabadkai magyar asszony tette, aki temetésekor olyan volt, mint a testet öltött, megkövült fájdalom. Még utolsó vasárnapján is zászlót avatott, szülőföldjének, Ujverbásznak országzászlóját, hogy szolgáljon ezzel is népének, melyet tiszta szívből szeretett. Magyarsága mindenütt megbecsültté tette, szövetségek vezetőjévé, a TESz alelnökévé.

Temetésén Kemény. Lajos esperes mondott gyászbeszédet, dr. Kring Jenő búcsúztatta a gyülekezet nevében, a sírnál Kovács Sándor püspök beszélt és imádkozott.

Hihetetlen, hogy elárvult az az Íróasztal, amelyik mellett ott ült mindig és dolgozott, hogy nem köszönt többé minket nyájasan, kedves mosolyával, hogy nem halljuk többé Szántó Róbertét. Istennek adunk hálát érte, hogy eddig is a mienk lehetett, fáradhatatlan eszköz volt az Ür kezében és nékünk mindig példaadás arra, miképen kell dolgozni az egyház Urának szőlőjében. Nevére szálljon áldás, családjának, gyülekezetének, mindnyájunknak legyen békesség, Istennek pedig dicsőség!

Ruzicska László.

Nincs a földön nagyobb vígasztalás, mint amit Urad maga kínál és ad.

Luther.

Vendvidék.

Felszabadulási örömünnep Muraszombatban. A muraszombati járás népe június 29.-én tartotta felszabadulási örömünnepét Muraszombatban. Az ünnepségre a vasi-közép egyházmegye elnökségének kíséretében eljött D. Kapi Béla püspök úr is. A vendvidék buzgó evangélikus népe határtalan boldogsággal, lelkesedéssel fogadta, üdvözölte régi szeretett főpásztorát, s a könnyekig meghatva hallgatta hatalmas igehirdetését.

A vendvidéki egyházmegyei G. A. Gyámintézet június 30-án tartotta Muraszombatban évi közgyűlését. A gyűlést istentisztelet előzte meg, amelyen Hári Lipót domonkosfai lelkész I. János 4, 7. alapján igét hirdetett. Utána Luthár Adám battyándi lelkész elnöki megnyitó beszédében beszámolt az egylet egyévi működéséről. Hálát adott Istennek, hogy közel 22 év után megérni engedte, hogy a vendvidéki gyülekezetek visszatérhettek az ezeréves magyar haza drága kebelére. ürömmel jelentette, hogy a németországi Gusztáv Adolf-egyletektől az elmúlt évben a vendvidéki gyülekezetek és a muraszombati ev. Diákotthon ösz- szesen 2.365.50 P segélyt kaptak. A f. évi összes bevétel kitett 1.517.04 P-t. Ehhez gyűjtött Battyánd 375.72; Muraszombat 289.90; Bodóhegy 187.33; Tótke- resztur 153.62; Felsőcsalogány 116.26; Alsómarác 91.40; örihodos 79.01; Alsó- lendva 67; Péterhegy 65.80 és Domonkosfa 47 P-t. Segélyt kaptak: Alsólendva, a muraszombati Diákotthon, Felsőcsalogány, Nagytótlak 100—100 és Domonkosfa 70 P-t; 1.041.10 P a dunántúli egyházkerületi Gusztáv Adolf Gyámintézethez megy. A közgyűlés egyúttal határozatilag kimondotta, hogy a külön vendvidéki G. A. Gyámintézet megszűnik és beleolvad a vasi-közép egyházmegye G. A. Gyámintézetébe. A gyámintézeti közgyűlés után az egyházmegye tartotta közgyűlését, amelyik szintén elhatározta feloszlatását és a vasi-közép egyházmegyébe való visszatérését.

Komárom.

A trianoni élethelyzet következtében ez ideig a Komárom thj. városban egymás mellett élő két ev. egyházközség egyesült a volt délkomáromi egyházközség lelkészének, Fadgyas Aladárnak vezetése alatt. Az ily módon újjáalakuló egyházközség folyó évi jún. hó 29-én megtartott, az egyház életére nézve történelmi jelentőségű közgyűlésében végezte el a szükséges tisztújító s presbiteri választásokat. A világi elnökségre felkért Hittrich József, mint az egyház legrégibb presbitere mély szántású, megható beszéd keretében nyitotta meg a közgyűlést. Meghatódottsággal emlékezett meg mindkét egyház nehéz küzdelmeiről, a küzdelem vezetőiről, különösen is a megboldogult pásztoráról, Jánossy Lajos esperesről, Vecsey Ede huszár-al- tábornagy, felügyelőről s a ma is élő vezetőkről, kérve őket az ők és általuk is eddig megmutatott egyházhűség szellemében való további munkálkodásra az új életkeretben. — Majd kimondotta a közgyűlés, hogy az egyházközség Komáromi Ev. Egyház név alatt éli további

életét. — Ezután megválasztotta felügyelőjévé Jánossy Károly miniszteri tanácsos, m. kir. pénzügyigazgatót, tiszteletbeli felügyelőivé: Koczor Gyula főispánt és Ruttkay Béla földbirtokost, másodfelügyelőkké: báró Malcomes Albert földbirtokost és dr. Kovács János törvényszéki tanácselnököt. Majd sorban betöltötte az egyes egyházi tisztségeket s választott 28 tagból álló presbitériumot s választott tiszteletbeli presbitereket is, köztük D. Kapi Béla E. E. E. püspök elnököt és D. dr. Raffay Sándor bányakerületi püspököt.

Ugyanez a közgyűlés meghozta határozatait az egyház életének egységes vezetésére.

Toborzó.

Egész világ hangos most a háborús zajtól. Katonák jönnek, nehéz ágyúk és tankok kerekei alatt dübörög a föld. A levegő teli van robbanó motorok zúgásával és bombák robbanásával. Katonák kellenek haza védelmére és ellenség űzésére. Éppen ezért indulók szólnak mindenütt és lelkesítik az embereket a harcra. Toborzás ez is, csak újfajta toborzás.

Ebben a hangorkánban, egy csöndes szót hallunk: jöjj légy az én harcosom, kövess engem! Toborzás ez. Az Ür Jézus hív, fiatalokat, legényeket, leányokat. Tudja, hogy azoknak vannak megoldatlan kérdéseik, azok keresnek új létet. Eszközökön keresztül hív a harcra, szolgálatra, új életre. Ilyen áldott eszköze Istennek az Ifjúsági Egyesületek minden ága. Megtapasztalta a harcot és megtapasztalta Isten erejét is.

Három év óta Isten egy újabb eszközt állított szolgálatába, hogy toborozza az ifjúságot: evangélikus egyházunk népfőiskoláit. Ezekben a népfőiskolákban Isten nem szakembereket, még kevésbbé faluvezetőket, vagy agitátorokat akar nevelni, hanem megújított életük által hivatásukat teljesítő harcosokat. Az evangélium harcosait a magyar népért és otthonért.

Fáj nekünk magyar parasztságunk nehéz és mindig meg nem értett élete. Fáj nekünk parasztságunk tudatlansága. Fáj nekünk fáradtsága! Fáj különösen ifjúságának elveszése! Népfőiskolái munka három esztendeje mutatja, hogy Isten ezt az eszközt különösen fel akarja használni arra, hogy ezeket a fájó kérdéseket megoldja az ifjak és leányok megújított élete által. Ha néked is fáj ez és tüskeként hdlyezte Isten szívedbe, akkor jöjj a népfőiskolára tanulónak. Ha szülő vagy nevelő vagy, küldd akkor gyermekedet. Sorakozóra szól Jézus hivó szava: állj mellém hű barátom, hadd nőjjön Krisztus tábora.

Evangélikus egyházunkban Isten segítségével négy helyen indul meg öt hónapos népfőiskolái munka. Leányok részére a Dunántúli Luther Szövetség és a Fébé diakonissza egyesület indít népfőiskolát. A felvétel körülményeiről, a munka megindulásáról érdeklődni lehet Lukács István diakonisszaanyaházi lelkésznél Győr, Petöfi-tér 2. és Zulauf Henrik Fébé diakonisszaanyaházi lelkésznél Budapest, XII., Hidegkuti-ut 123/a. címén. Minden 17—23 éves korú paraszt-