Harangszó, 1941
1941-07-13 / 28. szám
1941. július 13, HARANGSZÓ 227. legény számára Nagytarcsán és Orosházán indul meg újból az állandó népfőiskolái munka, november elején. Mivel korlátozott számban tudunk csak felvenni legényeket, a jelentkezéseket ezért augusztus 15-re kérjük. Akik Orosházára kívánnak menni, azok Népfőiskola Igazgatósága Orosháza, Zöidfa-utca 7. címen és akik Nagytarcsára igyekeznek, azok Nagytarcsa, Pest megye címen küldjék be a jelentkezést. Mondjátok meg Sión leányának: íme eljött szabadulásod. Ézs. 62, 11. Sz. G. Ha érzed a Harangszó áldását, tedd személyes ügyeddé a terjesztését, hogy a Harangszó mások számára U áldás lehessen! TANYÁN. Kint bandukolnak apa s nagy fia: — Mindig baj volt itt, higyje el Apa! Egyszer az árvíz, másszor az aszály, Az aratónk most is sirva kaszál... A szádhoz mégis mért ragad oda?: „Fiam szeresd csak! Ne add el soha!“ Nagy néha felnőtt sok jószágod, No — gondoltad — a gazdasors áldott. Titokban már az árát számoltad S egy dögvész után ... mind elhantoltad: Mostan elvette, máskor vissza adja, Azért csak szeresd, el ne add soha! Mert úgy van gyermekem, ahogy mondod, De tűrd csak némán a gazdasorsot! Tavaszon mindig reménnyel vetek. Búzánkból azért konkolyt is szedek ... Lásd! nékem itt a föld legjobb bora, A rossz jóra fordul, el ne add soha! Bajnok volt régen egyik ősünk, Azóta tanyánk, s ez a kis földünk. A gond felhői ha rádborúlnak, Csak ideszaladsz; ők ott maradnak. Ezért dúdolom búba és bajba: Csak el ne add fiam! Soha, soha! Ne a hasznot nézd! Más itt az érték... Jég, aszály, árvíz bár egymást érték, De nem hajt el róla senki ostora, Feledtet mindent gulyád kolompja. Nézd mi hű hozzád „Bodri“, a kutya?! El tudnád adni? Ne, ne! De soha!! Ha egyszer embert s világot unsz majd, Ott mit arattál mást? csak bajra-bajt, Itt rád nevetnek majd e föld-rögök, Az Ő hűségük szent, igaz, örök ... A legdrágábbat ők adják oda, Csak itt lesz boldog, el ne add soha!! El — méltatlanság nem juthat ide — Az őszi tarló virággal tele. Ha érkezel, majd öleléssel vár Az asszony, gyerek, az élet, a nyár.. .1 Nem féltlek többé! ... kis tanyám rabja, Nem tudod elhagyni, nem tudod soha! Orbán Károly. OLVASSUK A BIBLIÁT Küzdelem magunk ellen . . . Júl. 13. 1. Móz. 25, 27—34. Vessük össze Ézsau történetét Jézus megkísérlésének történetével (Máté 4, 1—4.). Ézsau földi eledelért eladja a dicsőbbet, a jobb részt. Testiért a lelkit. — Jézus példát ad, hogy Isten igéjénél nincsen drágább, szükségesebb és maradandóbb (I. Pét. 1—24—25.). — Testi eledelre szükség van. Ámde anyagi javak szerint rendezni be életünket, s nem törődni lelkűnkkel — végzetes könnyelműség! Különösen veszély ez ma. Jusson eszünkbe Lót! (I. Móz. 13.). Júl. 14. Józsue 7, 1—26. Ákán a teljesen Istennek szentelt dolgot megkívánta (21. v.). Teljesen magáévá akarta tenni. De nem használhatta fel, még csak nem is gyönyörködhetett benne, mert akkor rájöttek volna bűnére. Elásta sátra közepébe. Boldogtalan ember! Semmiért adta oda életét, a lelkét. — Nem teszünk-e mi is hasonlóan? I. Kor. 3, 16—17-ben Pál apostol is erre mutat rá. Egész életünk Istené, ne vonjuk el tőle (I. Kor. 6, 20.). Júl. 15. Bírák 16, 4—21. E rész Sámson érzékiségére vet fényt. Ez a jeles hős, az Ür választott embere érzékiségének nem tud parancsolni. Aki megvívott száz veszéllyel, azt elbuktatta érzékisége. Akit ezer férfi nem győzhetett le, legyőzte egy asszony, kinek hálójába került. De nem Delila, hanem saját hűne vesztette el. A nagyra hívottnak mily szomorú vége lett. Veszedelmes bűn az érzékiség (Máté 5, 29—30.). Elveszti a lelket. Intő példa ez mindnyájunknak, de különösen az ifjaknak. Júl. 16. II. Sám. 11, 1—27. A legalattomosabb emberi bűn a paráznaság. Dávidot is megejti. Sőt, mikor ennek a bűnének átadja magát, ez más bűnbe is kergeti. Gyilkossá lesz! Ne mentegessük magunkat! Döbbenjünk rá, hogy a bűnnel szemben tehetetlenek vagyunk. Nem csak a cselekedetbeliekkel, még inkább az érzelmi és gondolati bűneinkkel. (II. Pét. 2, 14.). — Támaszkodjunk az Ür erejére (Fii. 4, 13.). Júl. 17. Dániel 4, 4—34. „Nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől“ (Róm. 13, 1.). Mégis mily gyakori, hogy akit Isten magasra állított, mily könnyen és könnyelműen elbizakodik. Elfeledkezik arról, hogy „a Felséges uralkodik az emberek birodalmán és annak adja, akinek akarja“. Sokszor dölyfösködnek azok is, kiknek még a világ szerint sincs rá okuk! — Keresztyén jól vigyázz, nehogy alázatosságod leple alatt lelki kevélység férkőzzék szívedbe! (Jak. 4, 6.). Júl. 18. Jónás 1, 1—16. Jónást önfejűsége állította Isten büntető keze alá. Ellenkező irányba szaladt, mint ahová az Ür küldötte. Nem akarta Isten akaratát teljesíteni: a pogány Ninivének Isten ítéletét meghirdetni. Talán kész lett volna szolgálni az ő Urának, de nem ott és úgy, ahol és ahogy Isten akarta! önfejűséggel maga akarta azt meghatározni! — Nehéz is az Ür akarata előtt alázattal egészen meghajolni (Máté 26, 39. v.). Júl. 19. Luk. 22, 54—62; Máté 16, 21—26. A legnehezebb küzdelem a magunk elleni küzdelem. Régen, akit halálra ítéltek, magának kellett keresztjét a vesztőhelyre vinni. Jézus is azt kívánja, hogy a mi „ó-emberünket“ halálra méltónak ítéljük, sőt feszítsük is meg (Róm. 6, 6.). Nehéz, sőt rettenetes dolog ez! A keresztrefeszített sokszor napokig kínlódott a kereszten. A mi ó-emberünk sem akar meghalni. Ezért a legnehezebb küzdelem a magunk ellen való küzdelem. Cséry Lajos. 17/ biblia jelzők a Harangszó kiadásúban. Nagyon szép, művészi rajzú és kivitelű karton bibliajelzőket készíttetett a Harangszó. Az egyik ,,a te igéd igazság“ felirattal egyszerű szép modern formában, a másik „én vagyok a jó pásztor" felirattal gyönyörű magyar faragott pásztorbotot ábrázoló képpel jelent meg két színnyomással. Böröczki Vilmos a bibliajelzők tervezője. — Megrendelhetők darabonként 5 fillér beküldése ellenében a Harangszó kiadóhivatalánál. Apró történetetJc. Nlelanc.fyton meséje. A farkasok kémet küldtek ellenségeik, a kutyák közé, aki a következő tapasztalattal tért vissza: „A kutyák igen sokan vannak ugyan, de különböző faj- tájúak. Sok közöttük a kis kutya, amelyik hangosan csahol, de nem harap. S ami a legrosszabb náluk, feltűnt nekem, hogy neki-neki kap egyik a másiknak. Ebből világosan látom, hogyha gyűlöli is valamennyi a farkast, de egyik kutya a másikat is gyűlöli“. — „Félek — tette hozzá Melanchton — hogy sok hivő keresztyén van, aki a maga fajtáját marja ahelyett, hogy a farkas számára tartogatná a fogát!“ SzerestI felebarátcdaí, mint magadat. A háború alatt elküldték egy tisztet több közlegénnyel, hogy kerítsen takarmányt a lovaknak. Egy keskeny völgyben kunyhót találtak s az ajtó előtt egy öreg ember állt. „Vezess minket olyan helyre, — mondották neki — ahol lovainknak takarmányt találunk!“ — Az öregember vezette őket s nemsokára szép árpaföldhöz értek. „Itt van, amire szükségünk van!“ — mondotta a tiszt. De az öreg ember így szólt: „Ne ezt vágjátok le; mutatok egy jobbat.“ — Nemsokára egy másik árpaföldhöz értek, de az silányabb volt, mint az első. „Miért járattál velünk hiábavaló utat? — mondták neki — hiszen a másik jobb volt!“ — „Igen — felelt az öreg — de az nem volt az enyém!“
