Harangszó, 1941
1941-07-13 / 28. szám
224. HAftANÓS2ó 1941. jiílius 13. elállja életed útját a halál. Éléskamrád, pénzeszsákod, kalászban ringó ezerholdad akkor már egy csepp vért sem adhat. Ez a földi kenyér irtózatosan megcsal téged. Telhetetlen voltál gyönyöreiben és tehetetlenné merevedsz. Minden hiába, ha idejében nem gondoltál arra, hogy a kenyérről szóló Ige megtaníthat téged a halál okára is. A bűn zsoldja a halál! Keservesen kell visszaemlékezned, hogy az első kenyér azért váltott verítéket Ádámból, mert nem Isten ígéretének, nem az Igének hitt, hanem a kígyónyelven hízelgő Sátánnak. Ez a hitetlenség volt az ősbűn, azóta ez tombol az emberiség életében, mint öröklött bűn és ma köztünk, körülöttünk, bennünk ez az: örök bűn. — Szülők, ha kenyeret szeltek, gyermekek, ha asztalhoz ültök, gondoljatok a kenyér tanítására: emlékezzetek arra, hogy kárhozatos, halálos testet táplálunk mi a mindennapi kenyérrel! És el kell jönnie életedben a pillanatnak, amikor meghallod az igét Krisztus ajkáról: „Én vagyok az életnek kenyere!“ Ekkor kell éhezned az örök életünkért megtöretett kegyelmi kenyérre: Jézus Krisztusra, még pedig a megfeszítettre. A kereszten kell meglátnod és megismerned annak a kegyelemnek kenyerét, amelyről az Ige azt A Jézuska ajándéka. — Elbeszélés. — i Irta: Szende Ernő. — Igazad van. Szálljunk le és nézzünk körül. A két alak leszállt a kerékpárról. Megálltak és hallgatóztak. — Onnan jön a sírás az árokból. Gyerünk oda! Tolták a kerékpárt és a hang felé tartottak. Mikor odaértek, az egyik megszólalt. — Akaszd le a lámpádat. A másik szót fogadott. Leakasztotta a lámpát és a társa felé irányította. A fény rájuk esett s most láthatókká lettek. Két sportruhába öltözött férfi volt. A hátukon keresztben feküdt a puska s azon a tarisznya. Vadászok Voltak. Valahol elmaradtak, ezért késtek meg. Most tartottak hazafelé. Az idősebbnek látszó körülnézett. % — A sírás elhallgatott. — Csakugyan. De mintha innen jött volna. Nézzünk csak le az árokba. Odamentek és a lámpa fénye végig siklott az árok fenekén. — Nini, ott fekszik valami! Gyere csak oda! Pár lépést tettek és megálltak az árok szélénél. mondja: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök életet adok annak és feltámasztom azt...“ Ezt a kenyeret, ezt a valóságos testet megtalálhatod templomod oltárán, de néked és minden hívőnek üdvösségére csak úgy válik megváltássá, ha bűnöd vádjában összetörve zengeni tudod az örök kenyérre hazataláltak énekét: Keresztfán én üdvösségem, Te óh édes Jézusom! Bácsi Sándor. A kenderes! szózat. A világháborúban elesett 211 hős hatalmas, 16 és fél méter magas emlékművét leplezték le nemrégen Kenderesen Kormányzónk és családja jelenlétében. Ennek a „világ országútján“ álló, Kormányzónk testvérének, Horthy Szabolcsnak a nevét is megörökítő, díszes emlékműnek az avatási ünnepén hangzott el József főherceg beszéde után Kormányzónk szózata, melyben az egész magyarságot egységre, fegyelemre és összetartásra hívta fel. „Okuljunk a történelem és napjaink példáján — hangzott a magyarsághoz a vezér szava. — Voltak irigyelt és hatalmas államok, melyek a bukás szélére kerültek, mert egyéni érvényesülésre törekvő vezetőik előtt nem a munka, — Világíts. Lemegyek és megnézem, mi az? A biciklit a földre fektette és lelépett az árokba. Lehajolt és megtapogatta. Halk nyöszörgés hangzott fel. — Hallod? Hiszen ez egy gyerek! — Veszem észre. Hát hozd csak fel. Két kézre fogta a gyereket s felmászott vele az útra. A társa rávillantotta a fényt és csodálkozva kiáltott fel. — Egy kis fiú! — Csakugyan! — Cigányrongyokban. — De nem cigány. Nézd csak meg az arcátl — Nem bizony. Egész szép kis gyerek. A fény bánthatta a gyermek arcát, mert a szemét felnyitotta. S ahogy meglátta az idegen arcokat, hangos sírásra fakadt. A két ember meghökkent. Hogy került az árokba a gyerek? Talán össze van törve minden csontja, nincs egy ép porcikája s most azért sír oly keservesen? Azt se tudták hamarjában, mihez fogjanak, mit kezdjenek el vele. Végre az egyik feltalálta magát.. Megcirógatta a gyerek arcát és szelíd szóval kezdte kikérdezni. — Fáj valamid fiam? A gyermek a jóságos hangra megnyugodott. Abbahagyta a sírást. a fegyelem és összetartás célja lebegett. Tőlünk délre egy maroknyi balkezes ember egy-két héten belül sírásója lett hazájának. A magyar nép — meggyőződésem szerint — felveheti a versenyt minden tekintetben a világ bármely népével. Sok jó tulajdonsága mellett van azonban egy rossz tulajdonsága is, hogy nem tudja ellenségét úgy gyűlölni, mint bármely csekély okból saját fajtáját. Ennek meg kell változni, mert a könnyelmű gyűlölködést megengedhettük magunknak a jobb napokban, de nem a mostani nehéz időkben. Vallásunk mindegyike a szeretetet hirdeti, kövessük hát tanításukat. Most, amikor az európai civilizációt fenyegető erők napjai már meg vannak számlálva és amikor Európa nagyhorderejű átalakulás előtt áll, a belső békét ne veszélyeztesse senki! Szűnjék meg az egyenetlenkedés és lépjen helyébe az összetartás és testvéri szeretet. Neveljük ifjúságunkat továbbra is hazafias, keresztyén szellemben.“ A magyarság megmentését és előbbrejutását Isten után annak köszönheti, hogy vezérének bölcseségből fakadó útmutatásait 22 év óta megszívlelte és hűségesen követte. Most is ezt kell tenni! A kenderesi szózatot minden magyarnak meg kell szívlelni, útmutatásnak, teljesítésre váró parancsnak kell tekinteni! — Nem fáj semmi bácsi. — Hogy kerültél ide? — Nem tudom. — Nem tudod? — Nem. — Ej, ej, ez lehetetlen. Hát azt csak tudod, hogy kikkel voltál együtt? — Azt tudom. Cigányokkal. — S hogy kerültél hozzájuk? — Azt nem tudom. Csak azt tudom, hogy játszottunk az erdőben, ott elaludtam s mikor felébredtem, ott voltam közöttük. A ruhámat lehúzták rólam és egy rongyot adtak rám. Aztán kocsira ültünk s mentünk minden éjjel, nappal meg pihentünk valami erdőben. Ma este is elindultunk. Mást nem tudok. A másik szeretettel cirógatta meg a szegény gyermeket. — Értem már kis fiam. Téged elraboltak a cigányok s magukkal vittek. Most aztán megijedtek valamitől s téged ide tettek az árokba, nehogy bajt hozz rájuk. Vagy pedig elvesztettek. A társa ráhagyta. — Valahogy így lesz. Az előbb hallottunk is erre oldalt kocsizörgést. Bizonyosan azok voltak. S ezt a gyereket vagy letették, vagy elvesztették. — Mondd csak fiam, mi a neved? — Gyuszi. — Gyuszi? Az szép név. Hát a másik neved? — Azt nem tudom.
