Harangszó, 1941
1941-07-13 / 28. szám
VFB 82. évfolyam 1941. Július 13 28. szám Aligltotlal KAM BÍEA HM-bu. Laptulajdonosi Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan mallóklat tanöv alatt köthatankénl a KI6 HARANGSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek ónhozxám 938-ban a felvidéki Luther Erőt vár a ml literiünk, 16 fegyverünk ét pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunkl •laikuatl-litáéklvaUll GY öl II., P*«ili-Mi I, Előfizetést árai ntgyadévra 1 P 21 fillér, félévra 2 P 40 fillér, agy évre 4 P 10 fillér. Csoportos küldéssel 10%-oa kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár: az utódállamokba V4 évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,52é A reménység emberei. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel. I. Péter 3 : 15b. A legszeszélyesebbnek mondott időjárás sem változik talán olyan gyakran, mint arnily gyakorta változik ma az emberek hangulata. Ha kedvező hírekről szereznek tudomást, tele vannak reménységgel, ha azonban valami kedvezőtlen hír jut el hozzájuk, egészen hatalmába keríti őket a csüggedés. Egyszer olyan a lelkűk, mint az éjjeli harmatban megfürdött virág: reménykedő, bizakodó, máskor meg olyan, mint a nyári nap hevétől ellankadt növény: reményvesztett, csüggedt, kétségbeesett. Isten gyermekeit a világ fiaitól az különbözteti meg, hogy az ő reménységük nem földi értesülésekre, nem a budapesti, berlini, londoni vagy moszkvai rádió híreire támaszkodik, hanem Isten örökkévaló igéjére; nem múlandó földi javakra tekint, hanem a Krisztus által megszerzett romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan meny- nyei örökségre. Ezért nincs kitéve folytonos változásnak és ingadozásnak. A földi hírek lehetnek kedvezők és kedvezőtlenek, Isten igéje mindig ugyanaz marad. Földi javaink szaporodhatnak, vagy megsemmisülhetnek, örök hazánk mindig biztatóan és hívogatóan int felénk. Akinek a lelkét ez az élő reménység tölti be, az akaratlanul is magára vonja másoknak a figyelmét. Lehetne-e feltűnőbb jelenség a mai nyugtalan, kétség és reménység közt hányódó világban, mint egy nyugodt, csendes, bizakodó ember? Légi veszély idején az ablakainkat elsötétíthetjük, hogy a kiszűrődő fény árulónkká ne legyen, a lelkűnkben élő reménységet azonban nem lehet el-, titkolni. Lesugárzik ez az arcunkról, kiragyog a szemünkből, az egész lényünk ezt tükrözi vissza. S ha a világ ennek a forrása után tudakozódik, ha megkérdezi azokat, akik feltűnővé lettek anélkül, hogy feltűnővé akartak volna válni, Isten gyermekei előtt ilyenkor drága lehetőségek tárulnak fel, hogy a lelkűket betöltő reménység örök forrásáról: Krisztus golgotái keresztjéről, Isten bűnbocsátó, üdvözítő kegyelméről vallást tegyenek, s reménység nélkül élő embertársaikat is elvezessék ehhez a kiapadhatatlan forráshoz. Ez a vallástétel természetesen csak szelídséggel és félelemmel történhetik. Elbizakodottságra, lelki gőgre, hiú dicsekvésre senkinek nem lehet itt joga. De ez a lelkűiét nem is kerítheti a hatalmába azt, aki világosan látja és soha el nem felejti, hogy reménységének az alapja nem az emberi érdem, hanem az isteni kegyelem. Túr mezei Sándor. A mindennapi kenyér. Gyermekkoromban arra szoktattak, hogy a leejtett kenyérdarabot meg kellett csókolnunk. Nem voltunk „pápisták“, de ha édesanyám megszegte a kenyeret, akkor az öregkéssel előbb keresztet húzott a hátára. Ha a megszegésnél a visszatérő vágás nem találkozott síkban az első metszéssel, akkor azt mondták a kenyér megszegőjére, hogy nem imádkozott. Ha szeletelésnél a másik oldal kivágott részénél kisebbre, vagy nagyobbra szaladt a késpilinga, akkor úgy mondták, hogy ma már akkorát hazudott valaki, mint a két vágás között lévő különbség. Most már értem, hogy nem az ember értékeli a kenyeret, hanem a kenyér értékeli és méri meg az embert. Van valami ősi, titokzatos, köznapi értelemben: szent varázsa a kenyérnek. Vannak emberek, akiket a kenyér tanít meg dolgozni. Az Isten a teremtés hajnalán kenyérrel köti az embert a földhöz, az élethez és a halálhoz. „Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe!“ Istennek ez a kijelentése ige, amely emlékeztet a munkára, a halálra, a halál okára: a bűnre és a bűn megtörgtéséreT á^m&fttöretett , Krisztusraf'a kegyelemre. í REFORMÁTUS FÖISK0LÄ ) A kenyér munkát követel. Nem a munkaiskola és munkaállam, vagy munkavaluta kiagyalói találták ki ezt az igazságot, hanem az örök igazság: az Ige. Csak azon a munkán van Isten áldása, amely kenyeret termel azoknak, akikért dolgozunk. Csak az a kenyér becsületes, amelyet barázdától a foszló kalácsig verítékben dagasztottak. A te kenyeredet kell enned és nem más elől elenned, ami az övé. Az emberi bűn önző mérge tapad ahhoz a kenyérhez, amelyet másokkal nem osztunk meg. A kenyérkereső nemcsak magának keres, hanem kenyeret szel a családjának is. Aki becsülettel dolgozik, kapjon akkora kenyeret, hogy minden gyermekének, elaggott kenyérkeresőinek is szelhessen. Viszont az agglegény, vagy gyermektelen családapa ne kereshessen még hetvenhét oklevéllel sem akkora kenyeret, amelynek halmazából tivornyák pezsgője erjed. (Szegény magyarom, de messze esett a mi világunk kenyérelmélete az Isten igazságától!) A kenyér halálsorompó is. Csak addig élhetsz, ameddig ételt tudsz magadhoz venni. Hiába halmozod fel és dugod el ma mások elől, Isten keze leereszti a sorompót és
