Harangszó, 1941

1941-06-29 / 26. szám

1941. jdnhis 29. 29. szám Alapi tattal KAM BÉLA Mt-bta. LaptuUjdonosi Dunántúli Luther-Szővetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingytn malléklat tanév alatt kéthatankénl a KI8 HARANQSZÚ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek enhoziám 938-ban a felvidéki Luther 32/évlolyátfi. Erós vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunkl A luu|iil ■HikHiUAlUMInhli GYÖK ii., r.un-ui i. ElOftzatéal árai nagyadéar* 1 P 21 fillér, félévra 2 P 40 fillér, •gy éara 4 P SO fillér. Caoportoa kflldéaaal 10%-oa kadvazmény. Amerikába egéaz évr. 2 dollár; az utódálla­mokba évr. 1.60 P. Poatacaekkazámla 30,524 Alázatosság. Alázzátok meg tehát magato­kat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket an­nak idején. I. Péter 5:6. Tehát... Péter apostol össze­foglalja levelének tanulságát: aláz­zátok meg tehát magatokat Isten előtt. Az alázatosság eredeti ke­resztyén fogalom. A Krisztus előtti népek nem ismerték. Nem is volt reá szavuk. Ez a szó először az Újszövetségben fordul elő. A te­remtés koronája azonban még Krisztus után is nehezen alázkodik meg. Emberi méltóságával nem tudja összeegyeztetni az Isten előtti alázatot. Főleg azok nem, kik egyébként szívesen megaláz­kodnak — az emberek előtt. „Alá­zatos tisztelettel“ hajlik meg az előtt, akitől valamit remél. Emberekkel kapcsolatban nem is kellene beszélni alázatosságról. Igen, tiszteletadás kijár az embe­reknek is, de ez nem azonos az alázatossággal. A feljebbvaló is tisztelje alárendeltjét, de a legsze­gényebb se alázkodjék meg, még a leghatalmasabbak előtt sem! Mindketten Isten gyermekei, tehát egymásnak testvérei. A testvérek szeretik, becsülik egymást, de nem alázkodnak meg egymás előtt. Egyedül Isten előtt kell megaláz­kodnunk. Csak Ű várhatja, hogy alázatosság töltse be szívünket, mikor szent színe elé járulunk. Alázatosság annyi: érezd, hogy mindenben tőle függsz, hogy előtte por és hamu vagy. Az alázatosság nélkülözhetetlen lépés a lelki élet útján. Isten szemében akkor kez­desz nőni, mikor előtte megalázko- dol. Minél magasabban jár a nap, annál rövidebb, kisebb az árnyék. Minél magasabban látod magad fölött az Istent, annál inkább hát­térbe lép s egyre kisebb lesz önző, büszke, hiú éned s végül is azt val­lód: Atyám, nem vagyok arra mél­tó, hogy fiadnak nevezz. De ezzel még nem értük el a célt. Az alázatosság áldott gyümöl­cse az apostol ígérete: hogy fel­magasztaljon titeket annak idején. Ez bizonnyal igaz. Igaz, mert az, akinek az Atya mindent megmon­dott, az Ür Jézus tanította: aki magát megalázza, felmagasztalta- tik. Kuszy Emil. Aratás előli. Aratás előtt „kifelé“ néznek az emberek. Elindulnak az atyafiak a mezőre és sóvárgó szemmel kémle­lik a határt. Ezek a hetek mindig a vetésnézés és vetésértékelés hetei voltak és maradnak. Ügy tekint végig ilyenkor a gazdaember a ringó kalásztengeren, mint tanító a vizsga előtti utolsó napokon az osztályán. Keresik a munka jutal­mát, a verejték gyümölcsét, az esztendő áldását. Milyen lesz és mennyi lesz? Ezek a kérdések só­lyomszárnyakon repülnek most a barnuló kalásztenger felett. A gaz­da csak nézi, nézi s ez a nézés az utolsó simítása. Ma még a városi ember is, ki a búzát talán meg sem tudja külön­böztetni az árpától vagy rozstól, ki eddig csak ette a fehér kenye­ret, de nem ismerte a kenyér hosz- szú, verejtékes útját, kezdi olvas­gatni és hallgatni a vetések állásá­ról szóló jelentést. A Gondviselő szemet adott neki a kenyér értéké­nek és jelentőségének meglátására. A liszt- és kenyérjegyek háborús világában megnő a kenyér értéke. Gyémánt lesz a mindennapi kenyér, melyet a városi ember különben utolsó helyen szokott a fizetőnek fölényesen emígy bediktálni: Volt még egy kenyér is ... Háború tombol körülöttünk s ez a háború nemcsak a tankok és re­pülőgépek véres harca, hanem egy­ben a kenyér harca is. Kimenetele minden bizonnyal azon fordul meg, melyik fél'mellé áll-a£-Isten — a í REFORMÁTUS FÖíSKÖU j kenyérrel. Árvíz zúdult végig or­szágunkon! Tudjuk-e pótolni a megmaradt kenyérrel a megfulladt kenyeret?! Nagyobb lett az or­szág. Nagyobb országnak nagyobb darab kenyér kell. Ezekkel a gon­dolatokkal kémleli népünk ezidén a vetést aratás előtt. Keresztyén emberek aratás előtt felfelé is néznek. Fel a kegyelmes Istenhez, kitől száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék. Eb­ben a felfelénézésben benne van a kifelénézés során támadt remény­ség, megnyugvás és hála. Igen, re­ménység, megnyugvás és hála, mert az előjelek szerint víg, bő esztendővel áldott meg az Isten. Elmondhatjuk mi is egy neves evangélikus lelkésszel: „Elég, mert ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. (I. Tim. 6, 8.) Kevés, mert nemcsak kenyérrel él az ember. (Máté 4, 4.) És sok, mert mi mindabból, amit tőle ké­rünk, semmire sem vagyunk mél­tók, nem is érdemeltük meg. (5. kérés.)“ Weltler Rezső. >•♦»♦•♦ »o> Viszontszeretet. Ahogyan nincs tűz meleg nélkül, éppen úgy nem lehet hit szeretet nél­kül. Mert ha hitemmel megismerem, hogy mennyire szeret engem az Isten, akkor a szívem feltétlenül megtelik Isten iránt örvendező szeretettel. Az ilyen szív pedig képtelen magába zárkózni, hanem kicsordul s viszontszeretetben mutatja meg háláját. Luther.

Next

/
Thumbnails
Contents