Harangszó, 1941
1941-06-29 / 26. szám
1941. jdnhis 29. 29. szám Alapi tattal KAM BÉLA Mt-bta. LaptuUjdonosi Dunántúli Luther-Szővetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingytn malléklat tanév alatt kéthatankénl a KI8 HARANQSZÚ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek enhoziám 938-ban a felvidéki Luther 32/évlolyátfi. Erós vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunkl A luu|iil ■HikHiUAlUMInhli GYÖK ii., r.un-ui i. ElOftzatéal árai nagyadéar* 1 P 21 fillér, félévra 2 P 40 fillér, •gy éara 4 P SO fillér. Caoportoa kflldéaaal 10%-oa kadvazmény. Amerikába egéaz évr. 2 dollár; az utódállamokba évr. 1.60 P. Poatacaekkazámla 30,524 Alázatosság. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. I. Péter 5:6. Tehát... Péter apostol összefoglalja levelének tanulságát: alázzátok meg tehát magatokat Isten előtt. Az alázatosság eredeti keresztyén fogalom. A Krisztus előtti népek nem ismerték. Nem is volt reá szavuk. Ez a szó először az Újszövetségben fordul elő. A teremtés koronája azonban még Krisztus után is nehezen alázkodik meg. Emberi méltóságával nem tudja összeegyeztetni az Isten előtti alázatot. Főleg azok nem, kik egyébként szívesen megalázkodnak — az emberek előtt. „Alázatos tisztelettel“ hajlik meg az előtt, akitől valamit remél. Emberekkel kapcsolatban nem is kellene beszélni alázatosságról. Igen, tiszteletadás kijár az embereknek is, de ez nem azonos az alázatossággal. A feljebbvaló is tisztelje alárendeltjét, de a legszegényebb se alázkodjék meg, még a leghatalmasabbak előtt sem! Mindketten Isten gyermekei, tehát egymásnak testvérei. A testvérek szeretik, becsülik egymást, de nem alázkodnak meg egymás előtt. Egyedül Isten előtt kell megalázkodnunk. Csak Ű várhatja, hogy alázatosság töltse be szívünket, mikor szent színe elé járulunk. Alázatosság annyi: érezd, hogy mindenben tőle függsz, hogy előtte por és hamu vagy. Az alázatosság nélkülözhetetlen lépés a lelki élet útján. Isten szemében akkor kezdesz nőni, mikor előtte megalázko- dol. Minél magasabban jár a nap, annál rövidebb, kisebb az árnyék. Minél magasabban látod magad fölött az Istent, annál inkább háttérbe lép s egyre kisebb lesz önző, büszke, hiú éned s végül is azt vallód: Atyám, nem vagyok arra méltó, hogy fiadnak nevezz. De ezzel még nem értük el a célt. Az alázatosság áldott gyümölcse az apostol ígérete: hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Ez bizonnyal igaz. Igaz, mert az, akinek az Atya mindent megmondott, az Ür Jézus tanította: aki magát megalázza, felmagasztalta- tik. Kuszy Emil. Aratás előli. Aratás előtt „kifelé“ néznek az emberek. Elindulnak az atyafiak a mezőre és sóvárgó szemmel kémlelik a határt. Ezek a hetek mindig a vetésnézés és vetésértékelés hetei voltak és maradnak. Ügy tekint végig ilyenkor a gazdaember a ringó kalásztengeren, mint tanító a vizsga előtti utolsó napokon az osztályán. Keresik a munka jutalmát, a verejték gyümölcsét, az esztendő áldását. Milyen lesz és mennyi lesz? Ezek a kérdések sólyomszárnyakon repülnek most a barnuló kalásztenger felett. A gazda csak nézi, nézi s ez a nézés az utolsó simítása. Ma még a városi ember is, ki a búzát talán meg sem tudja különböztetni az árpától vagy rozstól, ki eddig csak ette a fehér kenyeret, de nem ismerte a kenyér hosz- szú, verejtékes útját, kezdi olvasgatni és hallgatni a vetések állásáról szóló jelentést. A Gondviselő szemet adott neki a kenyér értékének és jelentőségének meglátására. A liszt- és kenyérjegyek háborús világában megnő a kenyér értéke. Gyémánt lesz a mindennapi kenyér, melyet a városi ember különben utolsó helyen szokott a fizetőnek fölényesen emígy bediktálni: Volt még egy kenyér is ... Háború tombol körülöttünk s ez a háború nemcsak a tankok és repülőgépek véres harca, hanem egyben a kenyér harca is. Kimenetele minden bizonnyal azon fordul meg, melyik fél'mellé áll-a£-Isten — a í REFORMÁTUS FÖíSKÖU j kenyérrel. Árvíz zúdult végig országunkon! Tudjuk-e pótolni a megmaradt kenyérrel a megfulladt kenyeret?! Nagyobb lett az ország. Nagyobb országnak nagyobb darab kenyér kell. Ezekkel a gondolatokkal kémleli népünk ezidén a vetést aratás előtt. Keresztyén emberek aratás előtt felfelé is néznek. Fel a kegyelmes Istenhez, kitől száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék. Ebben a felfelénézésben benne van a kifelénézés során támadt reménység, megnyugvás és hála. Igen, reménység, megnyugvás és hála, mert az előjelek szerint víg, bő esztendővel áldott meg az Isten. Elmondhatjuk mi is egy neves evangélikus lelkésszel: „Elég, mert ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. (I. Tim. 6, 8.) Kevés, mert nemcsak kenyérrel él az ember. (Máté 4, 4.) És sok, mert mi mindabból, amit tőle kérünk, semmire sem vagyunk méltók, nem is érdemeltük meg. (5. kérés.)“ Weltler Rezső. >•♦»♦•♦ »o> Viszontszeretet. Ahogyan nincs tűz meleg nélkül, éppen úgy nem lehet hit szeretet nélkül. Mert ha hitemmel megismerem, hogy mennyire szeret engem az Isten, akkor a szívem feltétlenül megtelik Isten iránt örvendező szeretettel. Az ilyen szív pedig képtelen magába zárkózni, hanem kicsordul s viszontszeretetben mutatja meg háláját. Luther.
