Harangszó, 1941

1941-06-22 / 25. szám

202

HXKXNGII3

1941. június 22.

re. sem. Példája nyomán kezdték észrevenni, hogy milyen értékes és hasznos munkát végez. Megkezdődött a fásítás elsősorban, rétmivelés, majd a kertészetbe is bele-belekóstolt egy-egy gazda, de legkivált a takarmányfélékkel ésa„digó- zással“, vagyis a szikes föld termékennyé tételével ért el eredményeket. A szikes föld meífogatását ma is éppen úgy vég- j zik, meft csak úgy lehet, mint ahogy Tessedik ezt megmutatta. Ha csak ezeket vesszük számba, akkor is már nagyjelentőségű volt Tessedik munkája. De különös és számunkra nagyjelentőségű értéke nem ebben van egyedül.

Különös értéke munkájának a munka elgondolásában rejlik. Legnagyobb munkájában (144 könyvet írt!) „A paraszt- ember Magyarországon micsoda és mi lehetne“, azt látjuk, hogy előtte nem az egyes ember volt a fontos, hanem az egyes emberen keresztül a nemzet és köz érdeke. Sok megmozdulásával egyenest a szövetkezeti eszmét propagálta. Szerinte a legfontosabb a nép szegénysége. Ezt tudatlanságra, gondolkozás hiányára vezette vissza. Nem annyira tudásra, mint inkább gondolkodásra van szükség.

Fontos a szaktudás, fontos, hogy a parasztember ismerje jogait, ismerje azokat a rendeleteket, amelyek javát szolgálják.

De mit használ minden tudás, ha nem tud élni vele. A gondolkodásra és lelki érettségre való törekvésével messzi megelőzte korát. Csak majd száz esztendővel később kezdték ezt hirdetni külföldön is. Ezek között volt első Grundvig dán püspök is, az első népfőiskola megalapítója. Bízvást mondhatjuk, hogy az első „népfőiskolát“ Tessedik Sámuel indította meg Szarvason, ha nem is nevezte népfőiskolának. Elgondolásában, törekvéseiben nem akart azonban mást, mint ma any- nyian szeretnénk, egy új, gondolkodó, erős parasztságot, mert: „valamig gazdag városok és faluk nincsenek, nem is lehet gazdag ország“, mondja Tessedik egyik könyvében.

A magyar parasztot Tessedik kezdte megtanítani a gondolkodásra, örökség ez, melyet nem szabad lekicsinyelni egy evangélikusnak sem, hanem erre az örökségre építve kell minden erőnket latba vetni az új, Krisztusban hivő parasztságért.

Szenczy Gábor.

D. KAPI BÉLA:

KEGYELEM ÉS ELET

1100 oldalas kétkötetes díszmű. Prédikációk, előadások, tanulmányok. Ára 15 pengő. Háromhavi részletfizetésre is kapható.

Erdély földjén .. .

Diakonissza konferencia Kolozsváron.

Gondolatban sokszor bejártuk he- gyes-völgyes tájait, megcsodáltuk képekből, leírásokból ismert szépségeit. A megszállás nehéz 22 esztendejében különösen sokszor időztünk lélekben a kapui előtt, s figyeltük rejtett magyar életét, titokzatos lelkét és hallgattuk hű szívének felénkverését. Azóta, hogy visszajött, mindennap odalátogattunk az erdélyi testvérek portájára gondolatban. Most végre láthattuk és csodálhattuk Erdélyt és fővárosát a valóságban is.

*

Gyorsröptü madár szárnyain szállt velünk Erdély felé a vonat. Óriás mozdonya nyelte a távolságokat. Már mögöttünk voltak a megáradt Tisza kiöntései, a nagy égboltú Alföld ringó kalásztengere hajlongott és köszöntött jobbra is, balra is. Túl az Alföld síkságán a nagyváradi állomást amint elhagytuk, a Sebes-Kőrös pompás völgyében mentünk át a felejthetetlen élményt nyújtó Királyhágó hatalmas sziklái között. Elmaradt a hires Csúcsa is a festőién szép Ady-kastéllyal, s lentjáró felhők alatt bontakozott elénk Erdély szépsége, kincses Kolozsvár.

*

Itt adtak egymásnak találkozót a magyarországi evangélikus és református diakonissza anyaházak a kolozsvári anyaház által rendezett országos konferencián. Testvérként vártak, mi testvérként mentünk és június 7—11-ig ebből a testvérszeretetből éltünk. Itt voltak a budapesti Filadelfia és Ló- rántffy, a debreceni, evangélikus részről a győri és békéscsabai anyaházak diakonisszái, ill. vezetői. (A budapesti Fébé anyaház közbejött akadály miatt nem vett részt a konferencián.)

Első naptól az utolsóig reggel és este áhítatok voltak, melyeket Kádár I Géza lelkész, Binder Mária, Gönczy Lajos theol. igazgató, Biró Mózes lelkész, dr. Szurmó László a Lórántffy anyaház igazgatója és Vásárhelyi János

püspök tartottak. Vasárnap a Farkasutcai ref. templomban Bodoky Richárd, a Filadelfia anyaház igazgatója prédikált, a Magyar-utcai templomban tartott vallásos estén pedig Nagy István debreceni anyaház igazgatója írásmagyarázatot, Lukács István győri anyaház igazgatója előadást tartott. A konferencia egyébként zártkörű volt. Huber Etelka győri főnöknő, Péter János bpesti

int. lelkész, Binder Mária és Borbáth

Dániel kolozsvári anyaház igazgatója tartottak előadásokat, ill. vezettek megbeszéléseket.

*

Mindnyájunk számára sok áldást jelentett ez a konferencia. Nemcsak azért, mert először volt ilyen. Nem is csak, mert éppen a felszabadult Kolozsváron

volt, a protestáns egyházak testvéri együtt- munkálkodásának ezen kedves városában. Áldást jelentett azért, mert a szeretet szolgálatának végzői naponként elcsendesedve Mesterük lábainál ülhettek, a közös szolgálat lehetőségeire nézhettek és ezeknek mun- kálására egymásnak testvéri kezet adhattak. Éreztük, ezen a kézfogáson Krisztus áldó keze pihent meg. Hogy ez ilyen áldás lehetett, azt elsősorban a vendéglátó kolozsvári diakonissza anyaháznak s kedves igazgatójának, Borbáth Dánielnek és családjának köszönhetjük. És köszönhetjük annak a léleknek, amely éppen Kolozsváron az evangélikus és református egyházakat áthatja és testvéri egységbe fogja. Erről, valamint a kolozsvári evangélikusok nagy ünnepéről, amelyen alkalmunk volt résztvenni, i külön fogunk lapunk jövő számában szólni.

*

A konferencia véget ért. Mielőtt hazajöttünk volna, egynapos kirándulást tettünk Kalotaszeg vidékére. Nem fogjuk ezt az utat sem elfelejteni. A gyalui vár, Magyarkapus népe, Kőrösfő világhíres temploma és népviselete, Bánffyhunyad szépsége, az 1848 méter magas Vigyázó hegye mind-mind felejthetetlen emlék fog számunkra maradni.

Szép vagy Erdély, gyönyörű a he- gyed-völgyed, de mindennél gyönyörűbb a széthúzást nem ismerő, mindenkit egységbe fogó magyar lelked!

A Krisztus azokért könyörög, akik őt szívből szeretik, igéjét befogadták s szorosan azon csüngnek. Az ilyenek boldogan hagyatkozhatnak arra a biztos tudatra, hogy az imádságába beletartoznak s az Úr Jézusban maradhatnak.

Luther,

A kolozsvári diakonissza konferencia résztvevői.