Harangszó, 1941
1941-06-01 / 22. szám
178 HARANGSZÓ 1941. június 1. egyformán tudják és boldogan vallják ezek a nagyobbnál nagyobb bűnösök: „Isten gyermekei vagyunk!“ Nem azért mondják ezt, mintha ők a bűneikről elfeledkeztek volna. Ó nem! Nagyon is jól emlékeztek a vétkeikre és ezt becsületes őszinteséggel, nyíltan be is vallották. De pünkösdkor új Lelket kaptak Istentől úgy, ahogy ezt Urük és Mesterük még halála előtt megígérte nekik és amióta ez az új Lélek volt bennük, azóta eltűnt belőlük a bűneik miatti félelem és nem rettegéssel, hanem örömmel és ujjongás- sal telt meg a szívük, valahányszor az Istenre gondoltak. Mert ez az új Lélek azt bizonygatta nekik: ha bűnös vagy is, mégis Isten gyermeke vagy, mert az Isten az ő Krisztusával együtt azokat is fiainak tekinti, akik az ő Krisztusához ragaszkodnak a szívük szeretetével és hitével. És nehogy azt véld, hogy csak az a néhány tanítvány volt ilyen szerencsés ember, akit az Isten jó kedvében ilyen új Lélekkel ajándékozott meg, mindjárt pünkösd ünnepén egy óriási tömeget emlékeztet Péter apostol: „Veszitek a Szentlélek ajándékát, mert nék- tek lett az Ígéret és a ti gyermekeiteknek.“ (Ap. csel. 2 :39.) Bizony elhiheted neki, hogy ebből az ígéretből az Isten téged és a te gyermekeidet se zárt ki. Azért „ne gondolj Istenre félve, bár ön- lelked háborít; halld, az Úrnak szent igéje így vigasztal, bátorít: ha bűnös vagy is, neked megbocsát jó Istened; Szent Fiának szenvedése lett bűnöd en- gesztelése“. Ezt a Lelket szánta, ezt a lelket küldi az Isten ma is hozzánk, te- hozzád is. Ez a pünkösd öröme és boldogsága. De van a pünkösdnek szomorúsága is. Nem mindenki örülne annak, ha ilyen új Lelket kapna. Épen ezért nem is fogadják azt el, bármennyire kínálja nekik az Isten. Azt ugyan szívesen vennék, hogy Krisztussal együtt legyenek az Isten fiai és vele együtt örököljék azt a dicsőséget és boldogságot, melyben Krisztus él és uralkodik mindörökké; de addig, amíg itt a földön élnek, nem kell nekik a krisztusi életsors. Hogy ők úgy szenvedjenek ártatlanul, mint Krisztus Urunk? Hogy ők ne magukkal törődjenek, hanem másokkal? Hogy ők ezentúl az Isten Leikétől engedjék magukat vezetni és ne a saját, önző lelkűkre hallgassanak? Erre nem hajlandók. Isten odaszánta, elküldte hozzájuk is az ő Szentleikét, de ők erről nem vesznek tudomást, mert ők maradni akarnak, amilyenek voltak. Te is, testvér? Jól gondold meg! Mert most újból pünkösd van és az Isten Szentlelke olt lebeg körülötted, várva a pillanatot, amikor betöltheti szívedet. Ha Isten ezen a pünkösdön nem akarná neked, éppen neked adni az ő Szentlelkét, akkor te már ezt a mai pünkösdöt nem érted volna meg ez életben. Ebből is láthatod, hogy most csakugyan és egészen terólad van szó. Azért jól gondold meg, hogy most elfogadd-e, avagy elutasítsd-e az ő Szentlelkét! Nézd csak, milyen életre vezeti ez a Lélek az előbb még oly tehetetlen és istentelen életű embereket! Testvérekké teszi őket. Nem úgy, hogy egymást testvérnek szólítják, hanem úgy, hogy egymást testvérnek érzik. Eddig nem is ismerték egymást. Most pedig nem azon tűnődnek, hogy mit kellene tenni, hanem minden tanakodás nélkül is tudják, hogy a szegényeket gondozni kell, a betegekkel és elhagyottakkal különösen is kell törődni, mert most már tudják, noha nem tanulták, hogy az Úr Isten előtt mellékes minden különbség, amely miközöttünk oly sokat számit. Pénz, vagyon, tudomány, tekintély, faj, nyelv, ez mind mellékes, de hogy Isten gyermekei vagyunk, ez testvérré teszi a gazdagot a szegénynyel, a műveltet a tanulatlannal, az előkelőt a napszámossal, úgyhogy valameny- nyien egy néppé lettek: az Isten megváltott gyermekeinek egyetlen családjává. És ezt nemcsak elgondolni tudták ilyen szépen, hanem minden dolgukban így is cselekedtek. Tudták, hogy őket senki se védelmezi, de azt is tudták, hogy a világon senkinek sincs oly hatalmas védelmezőjük, mint nekik. Nem voltak tanult emberek, de az igazán fontos dolgokat jobban tudták, mint a bölcsek és papi fejedelmek. Nem voltak templomaik, se papjaik, mégis nap-nap után örvendeztek kicsi szobáikban annak, hogy „Isten gyermekei vagyunk!“ Ilyenekké tette őket az Isten Lelke a földön. Ilyenné akar téged is formálni az Isten, amikor most újból Szentleiket küld hozzád. Ha elfogadod ezt az újjáteremtő Szent- leiket, a „szentek közösségének“ tagjává lettél és nemcsak az egyházad, hanem maga ez a Lélek fogja neked bizonyítani, hogy Isten gyermeke vagy, Krisztusnak örököstársa. Ezt a győzelmi hírt küldi neked ma az egyházad és amíg te gondolkodsz mindezek fölött, talán vágyódsz is utánuk, vágyad teljességéért könyörög sok százezer hívével együtt lelki édesanyád, az evangélikus egyház. Imádkozzatok Szentlélekért! Soha senki nem könyörgött hiába Szentlélekért. Aki kér, mind kap. Ez Krisztus Urunknak olyan csodálatos kijelentése, hogy alig merjük elhinni. Ezért hasonlatot mond, hogy jól megértsük és merjünk bízvást imádkozni Lélekért: Kicsoda az az atya, aki éhes, kenyeret kérő gyermekének követ ad? Hát nem tapasztaltuk-e oly sokszor szüléink gondoskodását? Édesanyánk mennyit fárad, mennyit dolgozik, hogy ott legyen családi asztalunkon a mindennapi kenyér. Sok atya hajnaltól estig robotol gyárban, hivatalban vagy a mezőn, hogy övéit táplálhassa, ruházhassa. Ez a munka s ez a gondoskodás teszi őket édesanyává s édesatyává. Pedig ők sem bűntelen emberek. Nékik is harcolniok kell a kísértésekkel s ők is sokszor tettek olyant, amit később megbántak. És mégis szívükben kiirthatatlanul ott van a gyermekeikről gondoskodó szeretet. Hátha ezt látjuk, miért nem hisszük a mennyei Atyánk szeretetét? Mennyivel inkább ád Szentleiket nékünk az Isten, aki tökéletes az ő utaiban. Ha bűnös, földi szülőknek szívében így ég a gyerekekről gondot viselő szeretet, mennyivel bőségesebben s pazarabban árad e szeretet meny- nyei Atyánk szívéből. Ugye természetesnek vesszük, ha éhesek vagyunk s kérünk odahaza valami ennivalót, hogy kapunk? Ugyanilyen bizalommal forduljunk az Úrhoz, aki még sokkal inkább gondot visel rólunk. Aki csak kér Szentleiket tőle, az mind kap. Imádkozzatok azért Lélekért. Higyjétek el, hogy nagyobb szükségetek van rá, mint a mindennapi kenyérre, pedig e nélkül sem tudnátok tovább élni. S higyjétek el, hiszen Jézus Urunk mondja, hogy ha kértek és zörgettek, nem hiába teszitek. Szüléitek legnagyobb szeretetét is felülmúlja meny- nyei Atyátok szeretete. Aki Jézus tanítványa, az állandóan könyörög a Lélekért abban a feltétlenül bizonyos hitben, hogy amint szüléink adnak nékünk jó ajándékot, úgy s annál sokkal jobban és bőségesebben ád a mennyei édes Atyánk nékünk Szentleiket! Balikó Zoltán. ÉGI TŰZBEN, ZÚGÓ SZÉLBEN . . .*) Égi tűzben, zúgó szélben Jött el egykor Isten Lelke, Hogy a Krisztus kis seregét A szent harcra elvezesse. Lángra gyultak hívők szivek És megnyíltak bezárt ajkak, Fénye lobbant, öröme kélt A győzelmi virradatnak! Boldogságtól repdesett a Tanítványok árva lelke, A szerető Mester karja Valamennyit átölelte ... Heteken át imádkozva, Szent egységben várva-vártak, Pünkösd napján a remények íme, mind valóra váltak. A krisztusi gondviselés Vigasztalót adott nékik, Hisz a válás perceitől Fájó szívük egyre vérzik ... De amit a Mester ígért: Vigaszt, erőt, mindent nyertek, Mert örök, nagy hatalma van Az isteni szeretetnek! Apostolok, hős férfiak Lángoszlopok gyanánt járnak, A mennyei üzenetet Elviszik a nagy világnak. Szent Léleknek erejében Békét, áldást, üdvöt visznek És egyre nő a tábora A krisztusi igaz hitnek. Égi tűzzel, zúgó széllel Jöjj el most is Isten Lelke, Szent harcunkat: hazánk ügyét Veled visszük győzelemre ... Ha ránk fuj a mennyei szél: Tüzet fog a szívünk, lelkünk, így megyünk a győzelemre Szent Lelkeddel, jó Istenünk! Somogyi Imre. *) Mutatvány a szerzőnek örökméc* c. verskötetéből.