Harangszó, 1941
1941-06-01 / 22. szám
1941. június 1. HARANGSZÓ 177. A battyándi evangélikus templom. Pünkösdi üzeneí szórványban élő evangélikusokhoz. Az egyházközség területén jelenleg hét (7) állami iskola van. Ezekben legutóbb összesen 18 tanerő volt. A 22 évi nehéz próbaidőben előfordult az, hogy a tanerők közül csak kettő volt evangélikus, jóllehet a tanulók 90 százaléka evangélikus. 1933 és 34-ben az egyház- község méltó keretek között ünnepelte meg fennállásának és temploma első felavatásának 150-ik évfordulóját és azt a helyet, ahol kezdetben 14 hónapon keresztül istentiszteletet tartottak, emlékoszloppal jelölte meg. Az egyházközségnek több egylete van. Közülök különösen áldott munkásságot fejt ki a nőegylet, amelyik ebben az esztendőben fogja ünnepelni fennállásának 50-ik, illetőleg ájraszervezkedésének 10-ik évfordulóját. Az egyháztagok év- ről-évre meghozzák adományaikat a Gusztáv Adolf gyámintézet oltárára, ezenkívül az utolsó két évtizedben a vendvidé ken templomot építő gyülekezeteket, valamint muraszombati diákotthonunkat külön is tekintélyes segélyben részesítették. A hívők jelenleg 17 politikai községben laknak és számuk a nagy kivándorlás folytán lecsökkent 4 ezerre. A gyülekezet lelkészei voltak: Berke Balázs, Kozma Miklós, Malacsics Ádám, Berke Ferenc, Terplán Sándor, Czipott Rezső, Porkoláb Gyula, 1913 óta pedig Luthár Ádám működik itt. Segédlelkészek voltak: Zakócs Ádám, Berke József, Szinicz István, Terplán Sándor, Seregély Dávid, Frühwirt (Vértesi) Sándor, Horváth László, Varga Pál, Hima Sándor, Fábry Pál, Petrovics Pál, Mohácsi Lajos, Luthár Ádám, Odor Lajos, Godina István, Gál József, Weisz Frigyes és Sostarecz Ferenc. Kántortanítók voltak: Gergár József, Titán Mátyás, Szijjártó János, Lülik István, C'saplovits János és Ferenc, Németh Ferenc, Mohácsi János, Sági János, Pammer Rezső, Nika Lajos és jelenleg Osváth Sándor. A gyülekezet szülöttei közül többen irodalmi téren is szolgálták egyházunkat, hazánkat. A 22 éves megszállás alatt sok bajban és szorongattatásban volt részünk. Hiszen Jugoszláviának legpápásabb tartományához csatoltak minket, ahol az üldözés nyílt és titkos eszközeivel igyekeztek egyházunkat a csendes elmúlás állapotára juttatni. De határokon túlról testvérek kiáltottak hozzánk: „Ne csüggedj el, kicsiny sereg!“ Az igazságnak, a jognak győznie kell! És valóban „Mily nagy az Úr kegyelmessége“! Hatalmasan cselekedett velünk is. A vendvidék evangéliumi népe újra otthon van, s hálával és örömmel gondolhat küzdelmekben és győzelmekben gazdag múltjára! Luthár Ádám. Ha érzed a Harangszó áldását, tedd személyes ügyeddé a terjesztését, hogy a Harangszó mások számára is áldás lehessen! ..Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiűságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkűnkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsöüljünk meg." Róm. 8 : 15—17. A mai háborús világban sok tűzvonal- ban járt ember gondol vissza azokra a véres ütközetekre, melyekben neki is része volt. Újra átéli a borzalmas és mégis fölemelő pillanatot, amikor fölhangzott a győzelmet hirdető kürtjei. Köröskörül, messze földön elesett emberek, lovak, elhányt fegyverek, összetört szekerek, kínos halálhörgések; de amint fölhangzik a győzelmi kürtszó, fölemeli mégegyszer fejét a haldokló és meg- enyhülten szalad ki kebléből az utolsó sóhaj: „Istenem!“ Nem tudom, hol vagy te, aki e sorokat olvasod. Nem tudom, kihez hasonlítod magadat: ahoz-e, aki tele tüdővel fújja a győzelmi kürtszót, vagy ahoz-e, aki e kürtszóra félelemtől szabadultán törli arcáról a küzdelem verejtékét, vagy tán ahoz, aki utolsó sóhajával kapcsolódik bele a győzelem örömébe. De azt tudom, hogy bárhol vagy: ha gondtalan jólétben, ha nyomorgó szegénységben, ha verejtékes küzdelemben, ha betegágyon, ha együttérző szivek közösségében, ha társak nélküli magányban, vagy épen a halálodon, — mindenképen neked fújja ma az egyház a győzelmi harsonát: „Isten gyermekei vagyunk!“ Bármily jó! megy sorod, értsd meg, hogy ez a jó sorod tart ma, talán holnap is, de hogy esztendő múlva mennyi lesz belőle, azt csak az a jó Isten tudja és hogy előbb- utóbb el kell é jó sorodtól szakadnod, azt te is tudod. Mi lenne belőled akkor, ha nem volnál az Isten gyermeke? Bármilyen sok a gondod, nyomorúságod, kenyérpanaszod, ellenséged, bármilyen súlyos sebet hordasz a szíveden, bármily elhagyottnak érzed magadat evangélikus hiteddel a másvallásúak tömegében: halld meg ma egyházad szavát és még a halotti párnádról is boldogan emeld föl fáradt fejedet, mert rólad van szó ebben az ünnepi győzelemhírben: „Isten gyermekei vagyunk!“ Ezt hirdeti és egyben ezt igazolja is neked és minden Krisztusban hívőnek a pünkösd ünnepe. Ha úgy érzed, hogy itt nem terólad van szó, mert hiszen te templomtól, gyülekezettől távol élő és mindezeken fölül olyan ember vagy, aki már csak a bűnei miatt se gondolhat úgy az Istenre, ahogy a gyermek gondol az édesatyjára, akkor olvasd el újból az apostoli bizonyság- tételt, amely ezt mondja: „Nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!“ Ez pedig 3 tényre figyelmeztet téged: 1. új Lelket kaptál Istentől; 2. ez az új Lélek nem olyan, mint a gazdájától rettegő szolga lelke, hanem olyan, mint az atyjától minden jót váró fiúnak a lelke és 3. ez az új Lélek biztat arra, hogy Istent Atyádnak érezd és szólítsd imáidban. Ne hidd, hogy az a Pál apostol, aki ezeket a szavakat így leírta, vagy a többi apostolok, akik így prédikáltak, olyan emberek voltak, akik csupa szent dolgokat vittek véghez és sohase, vagy csak elvétve vétkeztek. Pál még néhány évvel előbb seregszám hurcolta börtönbe azokat, akik Krisztus urunk hívei voltak, Péter nem is egyszer, háromszor tagadta meg Mesterét egyetlen éjszakán. A többiek is úgy futottak szét, mint nyulak a puskadurranásra, mikor látták, hogy Mesterüket elfogják. És mégis egészen
