Harangszó, 1941
1941-06-01 / 22. szám
176. HARANGSZÓ 1941. jűnius 1. a konfirmáció, mint egy tantárgy. „Nagyobb lelkesedéssel foglalkoztam vele, mert egész életre döntő fontosságúnak tartottam.“ Arra a kérdésemre, hogy mi hagyott mély nyomot a lelkében, ezzel a pár szóval felel: „ A csendes óra!“ Erőt nyertem belőle minden napra! * Egy hatodikos elemista leánnyal folytatom a beszélgetést. Szegény cipész gyermeke. Szabad idejében édesanyjának segítő keze. ö is konfirmálkodik, pedig tovább fogja a VII. és VIII. osztályt járni. „A konfirmáció — mondja — életem nagy fordulója. Nem akarok üres lélekkel átmenni rajta.“ Szó esik az elmaradhatatlan útitársakról, a Bibliáról, énekesés imádságos könyvről, s főként a felnőtt egyháztagok felelősségéről. * Egy nagyobb polgárista leány kérdésemre ezeket mondja: „Most látom igazán, hogy milyen nagy szüksége van az embernek arra, hogy mindig Istennel legyen. Vele könnyebben és sikeresebben tudom a munkámat végezni és ha bántanak, könnyebben meg tudok bocsátani. Eddig nehezen tudtam ezt tenni. Most egészen másként nézem. Nem veszem komolyan, ha megbántanak. Hamar megbocsátok, főként, mert én is bocsánatból élek. Valaki nekem is megbocsátott!“ « Hatodikos elemista fiúra kerül a sor. Édesapja betegen fekszik otthon. Idősebb testvére dolgozik és keresi a kenyeret. Szavaiból kiérzem, házi áhítatok áldásain nőtt fel. Mindennapi eledel a családban a bibliaolvasás. Mikor az egyház nevelő munkájáról beszélünk, felcsillan a szeme. „Felnőtt koromban meg akarom hálálni egyházamnak mindazt, amit velem és értem tett!“ — A jövőjéről is beszélünk. „Szeretnék majd előre jutni, de nem tudok — halkul el a szava —, mert mi szegények vagyunk.“ Fiam, Istennél sem mi sem lehetetlen — vágok bele a szavába. S a falon függő hatalmas képre mutatok, amely Luthert a wormsi gyűlés előtt ábrázolja. Látod, ez is szegény gyermek volt, s mégis a világ legnagyobb embere lett! Csak fel a fejjel, még inkább a szívvel! Istennel mindent meg tudunk tenni. Csak Öt nem szabad elveszíteni! * Befejezéshez közeledett a beszélgetésünk. Az utolsó szavaknál a konfirmandusok láthatatlan nagy seregére gondolva, halk sóhaj szállt fel csendes imádságként a szívemből azért, hogy Krisztus golgotái keresztjéhez érve mindnyájan meg tudjanak az Istenben maradni! Tudom, a konfirmáció ünnepén városok, faluk és szórványok templomaiban és imaházaiban ezren és százezren imádkozunk féltő aggódással és könnyes remegéssel nevelők, szülők, egyház és gyülekezet hívei, hogy gyermekeink mindnyájan meg tudjanak Istenben maradni. Kitárt két kezünk összekulcsolódik értük, hogy minél hatalmasabban rájuk áradjon az égi kegyelem és körülölelje őket a megváltó irgalom! Hazatért gyülekezeteink. Battyánd. Amidőn közel 22 évig tartó elszakí- tottság után az u. n. vendvidék is visz- szatért a magyarhoni evangélikus egyházegyetem kebelére, az annyi ideig nélkülözött kedves „Harangszó“ hasábjain boldog örömmel közlök valamit egyház- községem történetéből. Vasmegye délkeleti és Zalamegye délnyugati részében terül el a vendvidék. Ez a vidék korán meghódolt a reformációnak. Egész sereg virágzó gyülekezet keletkezett itt. Egy 1627-ben felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint ezen a vidéken a mai r. k. templomok (néhány újabb időben épültet kivéve) akkor mind az evangélikusok tulajdonában voltak. A mai battyándi gyülekezet legtöbb községe a mártonhelyi fárához tartozott. De Krisztus nyomában ezen a vidéken lakó evangélikus atyáinknak is jármok kellett kemény sorsútjukat. 1732- ben utolsó templomaikat, lelkészeiket és tanítóikat is elveszítették. Teljes 50 esztendeig tartó nehéz, szomorú, aggasztó és csüggesztő időt éltek át. Egyes hitbeli gyengék elestek, sokan vándorbotot vettek kezükbe és Somogymegyében alapítottak új gyülekezeteket. A legtöbb hívőnél azonban mindenek ellenére sem sikerült az ellenségnek, hogy a hit erejét megtörje szívükben és az evangéliom ügyét itten megsemmisítse. A házi istentiszteletek, az artikuláris helyekre való zarándoklások Vigasztalták az üldözötteket és erősítették lelkűket a kitartásra. Isten segítségével megmentették és megtartották az evangéliomi hit drága kincsét addig, amíg a türelmi rendelettel újra fölvirradt az evangéliomi szabadság tündöklő hajnalcsillaga. Most Battyánd lett a veridvidéki eyan- gélikusság egyházi központja. 1783-tól fogva, — bár egyszerű keretek között, egy pajtában, — de annál ünneplőbb lélekkel hallgathatták ismét Isten igéjét a mindvégig kitartó hívek. 1784-ben már el is készült a battyándi gyülekezet tor- nyatlan temploma. Az egyházközség ekkor kb. 5600 lelket számlált, s magában foglalta a mai alsólendvai, alsómaráci, bodóh^gyi, mura- szombati és a magyar határon túl fekvő radkersburgi gyülekezet kö/: igeit is. A hívek túlnyomó részben vendek, kisebb számban magyar és német nemzetiségűek voltak. Ezért nemcsak vend, hanem magyar- és németnyelvű istent!: zteletet is tartottak Battyándon. A gyülekezetnek 1784-ben felavatott temploma 1856-ban tnegújíttatott, meg- nagyobbíttatott és új sekrestye épült hozzá. Ugyanakkor új orgonát, új oltárt és szószéket szereztek a templomba. A templom mai külső és belső alakját 1909-ben nyerte, s hirdeti nemcsak a hívek áldozatkészségét, hanem az akkori lelkész, Porkoláb Gyula fáradhatatlan munkálkodását is. A templom ekkor, az oltárt és szószéket kivéve, belül teljesen új felszerelést kapott, rabic-betonból készült kórusokkal és plafonnal; két ma- nuálos, 12 szóló és 14 mellékváltozatú, teljes sípsorú, előjátszós, pedálos, új orgonával. 1795-ben épült a templomtorony. A toronyban kezdetben két harang volt, 1877 óta három harang van. Az egyemeletes iskolaépület két tanteremmel, két kántortanítói lakással és káplánszobával 1860-ban épült. 1922—23-ban épült az új, modern lelkészlak. Az előbbi világháború sok áldozatot kívánt az egyházközségtől. Több, mint ötszázan vonultak a magvar haza védelmére, közülük vagy 150 hősi halált halt. A templom tornyából és a gyülekezet egyes falvaiból hadicélokra elvitt, összesen 20 harangot a hívek kegyessége és egyházszeretete a háború után hamarosan pótolta. A templom tornyába már az 1921. év virágvasárnapján a soproni Seltenhofer harangöntödéjében készült 661 kg. „Imádkozzál és dolgozzál“ feliratú és 412 kg. „Békesség néktek“ feliratú harangot helyezett el a gyülekezet. Az egyházközség filiáiban pedig az összes tornyokat megrenoválták, három új tornyot is építettek és összesen 21 harangot szereztek vissza. A battyándi evangélikus iskola.
