Harangszó, 1941
1941-05-18 / 20. szám
á§. Moiyattt I§41. május 18. 20. szám AUpftottai KAPI BÉLA 1910-baa. Laptulajdono«: Dunántúli Luther-Szóvetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyin malliklat tanév alatt kóthatankenl a KIS HARANQSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek énhoziám 938-ban a felvidéki Luther ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a ml Istenünk, Ha 6 velünk, ki ellenünk? Jó fegyverünk és pajzsunk. Az Ür a ml oltalmunkl A Haraagaid •aerkeastl-kleáéklraUle GYŐI II., Petőfl-tér I. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár: az utódállamokba V4 évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,526 Nevezetesen . .. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban. Jakab 1, 27. Rogate vasárnapjának epistolája csendül ki ebben az igében. Határozott, mint egy megfellebbezhetetlen ítélet és megszabott, akárcsak valamely napiparancs. Istennek igéje sohasem elégszik meg általános igazságok tudatásá- val, nagyra táguló, szélesen egyetemes követelésekkel; mindig újra nevén is megnevezi teendőnket. Nem vége-hossza nélkül való felsorolás módján teszi ezt, hanem egyes eleven példák odavetésével. Légy ilyen, nevezetesen... Ez a „nevezetesen“ eszméltet bennünket a bibliai általános követelések helyes megértésére. Az életed legyen istentisztelet, Istennek való szent szolgálat, nevezetesen látogasd meg az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban. Nyilvánvaló, hogy ez nagyon hiányos felsorolás, hiszen az Istent szolgáló kegyes élet ezerszerte több, mint néhány elhagyott lélek felkeresése. Mégis milyen remek prédikáció ez a „nevezetesen“, ez a néven nevezett teendőnk! Hogy leleplezi vallásosságunk ürességét és hamisságát. Megsimogattál-e már egy árvát? Volt-e vigasztaló szavad egy özvegyhez? Tettél-e látogatást egy magára hagyatott testvérnél? Kimentébe valaha is a szegények negyedébe, hogy legalább megnézd őket az ő sanyarú állapotukban? Van-e a gyülekezetedben szeretet- ház, árvaház, elesettek otthona? Nem mulik-e a te imádságodon s a te pengődön is, hogy még nincsen? Nem éget-e a templom padja, mikor beülsz az istentiszteletre?! Boldog, aki így adhat számot keresztyénségéről: én tisztelem, szolgálom az Istent, nevezetesen!... Scholz László. Erdősí Sylvester János. Joggal lehet valamely nép vallásos érzületének megállapítása végett a bibliafordítási készségére rámutatni. Ahol és amíg eleven a bibliafordítási készség, ott és addig bátran beszélhetünk az Ige utáni éhségről és szomjúságról. Mert hiszen a bibliafordítás mutatja meg, hogy megvan a komoly igyekezet a kijelentett Igének minél teljesebb megértésére és elsajátítására. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy magyar protestáns népünkben kezdettől fogva eleven volt a magyar Biblia utáni vágy és egész sorát ismerjük az egymás nyomába lépő kiváló bibliafordítóknak. Harsányi István a Magyar Biblia című értékes összefoglaló írásában már az első magyar bibliafordítást is Pécsi Tamás és Újlaki Bálint tollából huszita eredetűnek tartja, a 15. sz. első feléből. És alig néhány évvel Luther bibliafordítása után már Komjáthy Benedek lefordítja Pál leveleit 1533-ban, Pesti Mizsér Gábor az Újszövetség nagy részét 1536-ban. Majd Heltai Gáspár az Újszövetséget 1562-ben, az Ószövetség több könyvével együtt; Mé- liusz Juhász Péter az Újszövetséget 1567-ben és az Ószövetség több könyvét. Magyarázatos Újszövetséget ád ki 1586-ban Félegyházi Tamás és néhány évvel ezután megjelenik 1590-ben Károli Gáspár bibliafordítása. Ennek több mint száz kiadásáról most nem szólva megemlítjük még Komáromi Csipkés György bibliafordító nevét 1718- ból, a győri evangélikus lelkésznek, Torkos Andrásnak nevét, ki az Újszövetséget fordította le 1736- ban. Ö tesz arról említést, hogy magyarra először a csepregi lutheránus kollégium fordította le az Újszövetséget, ertűLüzűaban máshol nem halkKtS^a PziAttfit^vaugé- "kus nos és Sartorius János nevét, kik együtt adták ki az Újszövetséget 1754-ben. Ugyancsak evangélikusok Kámory Sámuel, aki 1870-ben adja ki a teljes Biblia fordítását, Masznyik Endre, aki az Újszövetséget 1925-ben és Raffay Sándor, aki 1929-ben adja ki az Újszövetség fordítását. Református részről Czeglédy Sándor fordítja le az Újszövetséget 1924-ben. A legújabb bibliarevízió, Raffay—Czeglédy és egy vegyes bizottság közreműködésével most van folyamatban. E gazdag névsornak az élén áll a négyszáz esztendővel ezelőtt 1541-ben Újszövetség fordítását Sárvár-Űjszigeten kiadó Erdősi Szilveszter János, Luther tanítványa, a magyar Melanchton. A jubiláns évforduló alkalmából örömmel és hálával emlékezünk meg ezen korának kimagasló tudósáról, aki majdnem ötven évvel Károli fordítása előtt igen nagy nehézségek közt, amelyek nemcsak nyomtatási, hanem fordítási nehézségek is voltak, adja ki az eredeti görög nyelvből — a latin fordítás figyelembevételével — fordított Újszövetséget. Erdősi csakugyan megérdemli, hogy nevéről és munkájáról kegyelettel emlékezzünk meg. Nádasdy Tamás, Sárvár földesura hívja meg ót, Szatmár megye szülöttjét 1534- ben Sárvárra tanítóul, aki miközben a serdülő gyermekekkel vergődik és megírja az első magyar nyelvtant is, lelkében már a biblia- fordítás szent ügyével foglalkozik, Wittenbergből hozva magával a bibliafordításra ösztönző reformá- tori lelkületet. Payr Sándor mondja róla, hogy a nemzeti becsület kérdésének tekintette, hogy legyen teljes magyar Bibliánk, aminthogy maga Erdősi írja művéről, „irigyelni fognak minket, mert a magyar nyelv olyan szép és kiváló,
