Harangszó, 1941
1941-04-06 / 14. szám
110. HARANGSZÓ 1941. április 6. nosa is, egy 75 év körüli öreg néni. Lassan vonszolja meggörnyedt testét az íróasztalig és már azon gondolkodom, milyen összeggel elégítsem ki ezt a mindennapos jelenséget, mikor elkezdi: „Ürvacsorázni szeretnék tisztelendő úr. Tegnapelőtt keltem föl a betegágyból, leányom nem is akart kiengedni, de én itt az oltárnál szeretném venni Urunk Jézus testét és vérét. Betegségem előtt is itt úrvacsoráztam és ez nyugtatott meg eddig. Most sem tudom, mi vár még rám.“ Gondolatban bocsánatot kérve tőle hellyel kínáltam meg. ö azonban belevág szavamba: „A templomban szeretném megvárni tisztelendő urat, nyitva van-e az ajtaja?“ Igenlő válaszomra indul is kifelé, csoszogó lépéseinek és botjának kopogását a lépcsőház nyeli el. Mire leérek, már ott térdel az oltár előtt Magába mélyedve, hangtalanul mozgó ajakkal imádkozik. Csak akkor rezzen fel, mikor az úrvacsorái liturgiát elkezdem. Ennek minden szavát, -— még a szereztetési igéket is — utánam mond in. A szent jegyeket valami egészen ritka mohósággal veszi... Mikor kifelé indulunk a templomból, megáll a perselynél és zsebkendőjének egyik sarkát kezdi bontogatni. Kiveszem reszkető kezéből és miközben a belekötött 20 fillér előkerül, halkan megmagyarázza: „A szegényeknek hoztam. Többet nem tudok adni, de ezzel is szeretném megköszönni a jó Istennek, hogy ide elsegített.“ A bibliai szegényasszony fillére jut eszembe és mintha csak válaszként érkeznék, kibukkan a felhők közül a napsugár, átöleli az ajtón kilépő botos öreg néni alakját jelezvén, hogy van élet a legsötétebb felhő mögött is. Fiatal jegyespár jön 'máskor. Ismerem mind a kettőt, jelentkezéskor én vettem fel adataikat. „Holnap lesz a esküvőnk — kezdi a vőlegény — és megbeszéltük menyasszonyommal, hogy életünknek legfontosabb lépését az Űr testének és vérének vételével tesszük meg. Elkészültünk, szolgáltassa ki az úrvacsorát tisztelendő úr!“ Velem együtt jönnek a templomba, az oltár előtt egymás mellé térdelnek és kezüket egymáséba kulcsolva mondják a bűnbánati imát, teszik a fogadalmat, hallják a feloldozást. önkéntelenül is ajkamra tólulnak a 121. zsoltár szavai, mikor a szent szolgálat végeztével megáldom őket: „Az Ür megőriz titeket minden gonosztól, megőrzi a ti telketeket. Megőrzi az Ür ki- és bemeneteleteket mostantól fogva mindörökké!“ Még sokáig nem felejtem el azt a kérést sem, amit elbúcsúzásukkor intéznek hozzám: „Emlékezzék meg rólunk ma esti imájában is tisztelendő úr!“ Nem tudom, ki e sorokat olvasod, hogyan tekintesz az úrvacsorára. Nem ítéletként hangzik-e fölötted is a Jelenések könyvének szava: „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy!“ — Luther egy helyen ezt írja a Nagy Kátéban: „Akik két-három esztendeig az úrvacsora szentsége nélkül élnek, nem mehetnek keresztyén szántba.“ Hány evangélikus nevet viselő pogányt lehetne ezen az alapon találni sorainkban?! Egyházunk legnagyobb ünnepe előtt állunk. Az Ür asztala terítve várja mindenütt méltóképen elkészült vendégeit. Tőlünk függ, hogy a címben elhangzott | ítélet marad-e rajtunk, vagy teljesedik Jézusnak egy másik ígérete: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, Vezet a kereszthez út.*) (Finn ének.) I. H: Jöjj, te szegény bűnös szenvedő, — Vezet a kereszthez út. — Érted meghalt a kereszten ö — Vezet a kereszthez út! — Jöjj, hagyd ott életed gondjait, — Urad a terhed leoldja itt, — Jöjj szegény lélek, indulj el már, — Vezet a kereszthez út! II. B: Hangzik az ige oly édesen H: Vezet a kereszthez út! B: De még a bűn rabja életem H: Vezet a kereszthez út! B: Vezet út, vezet ám nem nekem, —- Gyarlónak nem szól a kegyelem, H: Neked szól, neked csak indulj el — Vezet a kereszthez út! III. B: Óh, amint hallom ezt, úgy van-e? H: Vezet a kereszthez út, B: Bűnös a kereszthez juthat-e? H: Vezet a kereszthez út. B: Még nem is bántam meg bűneim, — Átvisz-e a/ halál téréin? H: Jöjj szegény lélek, indulj el már, — Vezet a kereszthez út. IV. B: Még le kell vetnem bűn terhemet! H: Vezet a kereszthez út. B: Ingyen nyerném el kegyelmedet? *) A hívogatók (H.) és a bűnös (B.) éneke. A hívogatók kara lehetőleg 10—15 jó énekes leány hosszú fehér ruhában. Az első kezében nagy fehér zászló rávarrott vörös, vagy sötétkék kereszttel. — A bűnös énekét fekete ruhás férfi vagy ifjú énekelje. örökélete van annak és én feltámasztom azt az utolsó napon.“ Dombi László. H: Vezet a kereszthez út. B: Áldott az ige, ám nem nekem — Szenteknek szól csak a kegyelem, H: Jöjj, csak óh még ma indulj el már — Vezet a kereszthez út. V. B: Hiszen a lelkemben hit sem ég H: Vezet a kereszthez út, B: Szívem a bűn rabja egyre még H: Vezet a kereszthez út B: Nem tudok bűn nélkül élni sem — Nem tudok bűnbánón kérni sem, H: Indulj csak még ma indulj el már, — Vezet a kereszthez út. VI. B: Vágyam sem hajt indulás után H: Vezet a kereszthez út, B: Nem visz-e képmutatás csupán? H: Vezet a kereszthez út. B: Szégyenlem oly nyomorult vagyok — Istenhez így nem indulhatok H: Jöjj csak amint vagy, indulj, siess, — Vezet a kereszthez út. VII. B: Urunk igéje hív, halld a szót. H: Vezet a kereszthez út, B: Jöjjetek hozzám szomjuhozók H: Vezet a kereszthez út. B: Nem érzem a szom.jú életet — Nem nyújthat ő csak ítéletet, H: Jöjj, indulj még ma siess, siess, —- Vezet a kereszthez út. VIII. H: Keresni jöttem mi elveszett — Szól a megmentő szava — Tévelygő bárányka lelkeket —- Hívogat csak ő haza. B: Lám ez az ige hív engemet, — Én uram áldott te szent neved. H: Jöjj zengje karban az énekünk: B: és H: Vezet a kereszthez út!
