Harangszó, 1941
1941-04-06 / 14. szám
1941. április 6. HARANGSZÓ 111. OLVASSUK A BIBLIÁT Nagyhét. Április 6. — Jézus imádkozik értünk. János 17. Csodálatos imádság Jézus főpapi imája. Az Istennel és tanítványaival való, általuk szinte megfoghatatlan, bensőséges közösségről tesz bizonyságot. Jézus közvetlen halála előtt van, de imádságában nyoma sincs a tusakodásnak és izgalomnak, hanem csodálatos békesség és nyugalom ömlik el rajta. Ö tudja, hogy az Atya dicsőségébe megy, de tudja, hogy az övéinek, akiket itt hagy, sokat kell szenvedniük és tusa- kodniok. Tudja, hogy csak akkor állhatunk meg, ha egységben maradunk vele s általa az Atyával. — Imádkozzunk a mi Urunkkal együtt, hogy halála a mi számunkra ne legyen hiábavaló. Április 7. — Megkötözik őt. János 18, 1—14. Alig van fenségesebb jelenet Jézus szenvedéstörténetében, mint ez. Judás hivatalos megbízatással és fegyveres csapattal jön és mégsem mer megszólalni. A védtelen Jézus tekintetéből és alakjáról sugárzott a szentség, azért estek földre előtte. Itt látjuk egész világosan, mennyire önként adja oda magát érettünk Jézus és mennyire engedelmesen. — Ezt értünk meg tudja tenni. Bilincsekbe i teszi a kezét. Mi pedig hányszor rántunk szablyát, ha a saját hibáink keserű poharát néha kezünkbe adja az Isten. Április 8. — Megcsúfoltatik. János 18, 15—27. Mily rút megcsúfolása annak, akik előtt a fegyveresek földre estek, hogy egy poroszló arcul üti és kioktatja őt. Ez a kislelkű, gyáva ellenség viselkedése a megkötözött Királlyal szemben. De még ennél nagyobb megcsúfolás is érte Jézust. Péter, az ő tüzes-lelkű tanítványa ott a közelében megtagadta a Mesterét. Péternek a hűtlensége bizonyára sokkal jobban fájt Jézusnak mint a szolga ütése, mert Péter tanítvány volt, aki hűtlenségével szintén arcul ütötte a Mestert. — Vájjon minket nem a Jézus megcsúfolói s ingadozásunk és gyávaságunk miatt arcul ütői között talál-e ez a böjt? Április 9. — Meggyaláztatik. János 18, 28—40. Isten még ettől a gvalázattól sem kímélte meg az ő Szent Fiát. Mily nagy gyalázat, hogy Pilátus fennhéjázó gőggel és lekicsinyléssel beszél az igazságról Őelőtte, aki maga az igazság. S mily nagy gyalázat, hogy Jézust és Ba- rabbást egymás mellett említik s a tömeg egyetemlegesen Barabbást kívánja. Mily kirívóan látszik az ember bűne, a mi bűnünk, a mi tragédiánk is: hogy a világosság e világra jött és az emberek inkább szerették a sötétséget mint a világosságot. — Böjt mindnyájunkat döntés elé állít. Vájjon mi nem Barab- bást kiáltunk-e a tömeggel? Április 10. — Megostorozzák őt. János 19, 1—15. A böjt, Krisztus szenvedése mindenkit állásfoglalásra kényszerít. Pilátusnak is állást kellett foglalnia, noha soha azelőtt nem látta Jézust. Pilátus megérezte benne a hatalmat és tudta, hogy Jézusban ártatlan áll előtte. Pilátus bűne az volt, hogy a megkötözött Úr Jézusban, aki hozzá is szólt, nem ismerte fel a Szabadítót, aki őt is megszabadíthatja minden megkötözöttségéből. Jézus hallgatása némán vádolta Pilátust, aki nem mert melléje állani és vádol minket is, ha ezt a böjtöt is kétfelé sántikálva s úgy töltenénk el, mintha nem miértünk történt volna mindaz, ami történt. Április 11. — Megölik őt. János 19, 16—37. Az evangéliumok közül János evangéliuma mondja el talán legszínte- lenebbül a keresztrefeszítés történetét. Krisztus keresztje körül a vitézek ruháin osztoznak, Jézus pedig kínszenvedései közepette az övéiről gondoskodik. Mária és János története arra tanítanak, hogy igazi, tiszta emberi kötelékek a Golgota keresztje alatt fűződhetnek csupán. S mialatt Jézus a szenvedés és szomjúság minden kínját elszenvedi, rólam is gondoskodik, az én életem, örök életem ügye is: „Elvégeztetett!“ Április 12. — Eltemetik őt. János 19, 38—42. Hálásaknak kell lennünk, hogy Isten Szentlelke Jézus temetésének a történetét is megiratta a számunkra, íme Isten ennyire komolyan vette a mi bűnünket. Mi annvira a halálba sűlyed- tünk, már. hogy érettünk és helyettünk a sír mélységeit is meg kellett iárnia Jézusnak. Bárcsak lehetne Jézus temetése az én óemberem temetése is, hogv Jézus feltámadása számomra is az új élet hajnala lehessen. Joób Olivér. /Ipró töri énei filc. Ifjy vctlf. Az indiánok ott ültek a tűz körül. A rczbörűek egyike keresztyén lett és szíve megújult. A többiek éppen most kérdezték: „Hogy is történt, hogy megtértél?“ — A kérdezett némán egy hernyót vett fel a földről, helyet csinált a tűzben s letette a hernyót a tűz közepén a földre. A féreg próbált menekülni erre is, arra is, de köröskörül égett a tűz és szabadulni nem tudott semerre sem. Az indiánus erre a tűzön át oda- nyult, a hernyót kivette és letette a zöld pázsitra, ahol az sietve és az életnek örülve tovamászott. — „így volt velem is“ — mondotta a természet egyszerű fia. „Jézus Krisztus a pokol tüzé- ből kivett engem és életet adott!“ Hopy lesz fefjér n szív. Egy kis fiú olvasta az 51-ik zsoltárt. Mikor ehhez a vershez ért: „Mossál meg engem és fehérebb leszek a hónál“, — odament édesanyjához s azt kérdezte: „Édesanyám, hogy mossa meg Isten a szívet, hogy olyan legyen, mint a hó?“ ■— Az édesanya azt mondta, hogy hozza el a tábláját s aztán azt kérdezte: „Hol van róla a tegnapi írás?“ „Letöröltem!“ — felelt a gyermek. „Nos és hol van az most?“ — De hisz letöröltem, az már nem lehet seholsem!“ — „Látod, — mondta az édesanya, — úgy lesz fehér a szív, hogy az Ür Jézus vére eltörli a bűneinket és azok nincsenek többé!“ KARCOLATOK Mikor a puska visszafelé sül el. Missziós páterek jártak egyik győrmegyei községben. Szolgálatuk nem annyira igehirdetés, mint inkább a vegyes házasok ostorozása volt. Jelentkezett náluk gyónásra egy vegyesházas férfi is. A páter azzal utasította vissza, hogy majd akkor gyóntatja meg, ha evangélikus feleségét áttéríti. Az eredmény az lett, hogy a férfi tér be az evangélikus egyházba. nz egyházi esztendő Virágvasárnap. János 12, 1—8. Azon dől el az üdvösséged kérdése, milyen a halálbamenő Krisztus iránti magatartásod. Ne állj az ellenségei közé! Ne légy közömbös iránta! Ne támassz kifogásokat Vele kapcsolatban! Hogy mit kell tenned, annak Mária gyönyörű példáját mutatja. Megragadja az alkalmat, hogy hálás szeretetét Jézus iránt megmutassa. Nem számolgat. Nincs semmi, amit érte oda ne adna. Áldozatát a világ túlbecsüli, őmaga mégis kevésnek érzi. Szeretete olyan mély, hogy Jézus halálába lát bele vele. És te? Tudod-e te így szeretni? Hálából mit tudsz Neki adni? Minden iránta való szeretetünk halovány visszfénye az Ő irántunk való, halálbamenő szeretetének. Mit tudsz felfogni s visszasugározni belőle? Adjunk hálát: hogy Jézus elfogadja szívünk tettekben mutatkozó hálás szeretetét, hogy otthonunkba jön, s családi körben ad alkalmat az iránta való szeretet gyakorlására. Könyörögjünk: hogy szeretete irtsa ki szívünkből az irigység, gonoszság, képmutatás érzését, hogy meglássa áldozatának nagyságát az ember, társadalom, egyház, nemzet. OLVASD ÉS TERJESZD A HARANGSZÓT!
