Harangszó, 1940

1940-03-31 / 13. szám

§2.

HAfiÁNfíSZÓ

1§40. március jí.

fontosságú feladatok Gutenberg művére. A könyvnyomtatás művészete gyorsan terjedt. 1480-ban már 23 nyomda működik Németországban és 40 Itáliában. Magyar- országon 1473-ban állítják fel az első nyomdát Budán. így a reformáció megindulásakor már mindenütt szerte Európában zakatoltak nyomdagépek. Ezáltal vált lehetővé Luther írásainak gyors és nagy tömegben való terjesztése. Ez tette lehetővé azt, hogy a Biblia odakerüljön minden olvasni- tudó ember kezébe. Istennek írott igéjéből így lett nyomtatott ige. A könyvnyomtatás jóvoltából terjeszthetik a biblia-társulatok Isten igéjét százezer és százezer példányban a világ minden nyelvén, minden pogányok között. Azt kell mondanunk, hogy Isten gondviselő bölcsességének csodája az, hogy éppen a reformáció hajnalhasadására ajándékozta meg a világot a könyvnyomtatás művészetével.

Gutenberg mindezt már nem érte meg. Mint a legtöbb nagy feltaláló, ő is kellő üzleti érzék és élelmesség híjjával volt s üzlettársai kifosztották, mindenéből kiforgatták. Még nyomdáját is elveszítette. Mindenkitől elhagyva és elfeledve, szegénységben halt meg 1468-ban.

Groó Gyula.

Rend a szórványokban.

Szórványaink életére két körülmény nyomja rá bélyegét: az evangélikus lelkésztől való távolság és az idegen vallások körülvevő árja. Ez a két tényező egészen sajátságos sürgetéssel olyan feladatok elé állítják a szórványhívőt, amely anyagyülekezeteink tagjainak is magától értetődő kötelessége ugyan, de a szórványok életében meg egyenesen nélkülözhetetlen. Addig nem lesz igazi és egészséges egyházi élet szórványainkban, ameddig szórványevangélikusaink nem vállalják azokat az egyházi feladatokat, amelyek a szórvány- sorsból következnek. Ezek a szórványhívők felelősségére nehezedő szolgálatok alkotják a szórványok evangélikus vallási életének a „rendjét", amelyből most csak három vonást említünk meg.

A szórványok egyházi életének a rendjéhez tartozik a lappangó és veszendőbe indult evangélikusok felkutatása. Általános tapasztalat, hogy azokon a területeken, ahol egyházunk megindítja a szórványmunkát, kétszer sőt többször annyi evangélikus bukkan fel, mint amennyiről előzőleg tudomásunk vagy sejtelmünk volt. De hűséges szórványmunka közben is maradnak a más- vallású tömegben rejtve evangélikusok. Legtöbbször vegyesházasságban élnek és annyira átveszik hitvestársuknak s környezetüknek vallását, hogy egyházunkról halvány emlékük is alig marad. Gyakran van közöttük idegen vallásban nevelkedett és konfirmálkodott „evangélikus“, aki egyházunkkal soha közelebbi érintkezésben nem állott. — Itt vár a feladat az öntudatos szórványevan- gélikusra. Tekintsen körül kereső szeretettel egyházunknak lélekben mesz- szire távolodott gyermekei után, tartsa

számon az evangélikusokat helységében, ne riassza vissza, ha egyházunkkal szemben teljes közönyt mutatnak, hanem hívja fel rájuk a szórványlelkész, vagy gyülekezete lelkészének figyelmét, hívogassa szeretettel a szórványistentiszteletre és lassú, kitartó munkával, bizonyságtevő szájjal s élettel és értük imádkozó szívvel vezesse vissza őket evangélikus anyaszentegyházunkba. Vigyázzunk, hogy senki el ne vesszen szórványainkban azok közül, akiket Isten egyházunkra bízott!

Szórványaink egyházi életének a rendje megkívánja az iskolás gyermekek otthoni vallástanítását. A szórványlelkész a körülmények szerint tud több vagy kevesebb hittanórát tartani, de azt hiszem, hogy a nagy átlagban alig van ideje, hogy két hétnél rövidebb időközökben felkereshessen vallástanítási céllal egy-egy szórványhelyet. Ez avval a sajnálatos következménnyel jár, hogy a szórványbeli gyermek jóval kevesebbet tanulhat meg a bibliából, énekeskönyvünkből, egyházunk tanításából és történetéből az anya- vagy leánygyülekezeti tanulónál. De legalább ez a kevés vésődjék bele kitörülhetetlenül elméjébe, mélyedjen el szívében és váljék igazán lelki kincsévé! Az Isten nagyságos dolgairól való ismeretnek ez a vérré és lélekké válása azonban nem történhetik meg a szülői ház segítő munkája nélkül, mert az időközönkint tartott hittanóra ehhez nem elegendő. Nem kell ide semmi különösebb tudás, csak egy kis törődést a gyermekekkel és megértést az egyház tanító munkája iránt vár a szülőktől a szórvány élet sajátos helyzete. Kérdezzék meg édes vagy nevelt gyermekeiktől: mit kaptak hittanból leckére? Tanuljanak velük együtt, énekeljék vagy mondják el a feladott éneket velük együtt, imádkozzanak veKerekes Gyurka.

Történeti ifjúsági regény. 16

Irta: Mohr Gedeon, Kassa.

Hirtelen összerezzent. A katonák felugráltak. A fiú azt hitte, őt látták meg és gyorsan a kunyhó mögé került. S mikor tapasztalta, hogy senki sem követi, óvatosan előkukucskált.

A hadfiak tényleg felálltak, de nem feléje, északnak néztek. Ahonnan most a csúcs mögül fejek bukkantak elő egymás után. Hefler lovagou elől. Fehér, divatos, hosszú parókája szélét megráncigálta és féloldalra csapta a friss reggeli szellő. Mögötte furcsa tákolmányon, olyan volt mint egy heverő, két ló közé kötve, prémbe burkolózva, valami gazdag uraság. Ahogy felére az első kettő, mögöttük még több lovas tűnt elő. Lehettek vagy heten. Kócsagtollas kalpag a fejükön, legé- nyesen, félrecsapott kacagánnyal vállukon. Mind ifjak. Nyolcadik társukat közrefogták. Gyurka elbűvölten nézte. Gyönyörű leány volt.

— Ezek a murányiak — derengett fel a fejében.

A fiatal úrnő hire már Régeczre is eljutott. Csak úgy emlegették, mint a tündérszép Rothold Hedviget. A napra lehet nézni, dé reá nem, oly szép! Alkalmazták rá a régi mondást. A fiú úgy találta, hogy nem túlzott a hire. Kis kalap ült dús gesztenyebarna haján. Ruhája hosszú, díszes vadászöltöny. Ahogy féloldali ülte lovát — mint a nők szokták — előcsillant a kengyelben pici, vörös csizmája, ám orcáin az üde levegőtől, a korai lovaglástól hamvas rózsák nyíltak. Ahogy nevetett, kacagott, örült a szép hajnalhasadásnak, olyan volt, mint a pirkadás nemtője.

Gyurka hódoló csodálattal szemlélte.

— Azért lehet ránézni! — mosolygott magában.

Csaknem elfelejtkezett helyzetéről, nagy bámulatában.

Amikor a kis csoport a csúcsot elérte, versengve ugráltak ifjú kísérő/, hogy nyergéből melyik segítse le. Gyurka feledve,

hogy rejtve kell lennie, már lépett is egyet, hogy odarohanjon s ő emelje le. De még idejében észbekapott. A kis csoport mögött még néhány csatlós került elő s egy ismerős alak: Mihály. Feje fehér pólyába bugyolálva. Gyurka kezdte érteni a Csillag hátán húzódó véres csikók és a Mihály sérült feje közti összefüggést.

Az apródok sorában két eperjesi diáktársát fedezte fel. Az egyik régeczi játszótársa, Gáspár, akit nem tudott tiszta szívből barátjának nevezni. A másik meg Liedemann Ákos, igaz, testi-lelki cimborája, kit harmadéve az eperjesi kollégium szétbocsájtásától nem látott.

Ákos szepesszombati fiú volt. Édesapja jómódú polgár, aki már akkoriban azon fáradozott, hogy imádságos könyvet adjon ki. Gyurka is be volt avatva a tervbe. Sőt Kerekes Bálint úr is írt egynéhány imádságot a könyv számára. Együtt járták Ákossal az eperjesi lombos erdőket, szabad idejükben. Szép terveket kovácsoltak az ásványvíz források mellett végigdőlve az erdő illatos földjén. Már akkor készek voltak felcsapni kurucnak, hogy kivívják az epedett vallásszabadságot.

— Imre gróf sereget toboroz — mondotta az egyik.

— Mi pedig vezérei leszünk — álmodozott a másik. — Mindenki hálás lesz, hogy békét teremtünk! Ezek az ő fiatalos elképzeléseik erős elhatározássá acélozódtak bennük, amikor az önkényes erőnek engedve távozásra kényszerültek Eperjesről.

— Ránk számíthatsz Imre! — fogadta mind a kettő a búcsúzásnál. Mindhármuk keze szilárd elszántsággal kapcsolódott egybe.

Gyurka agyán fájdalmas gondolatok suhantak át. Ma már 17 évesekl Már kezdhetnének valamit. S ime, így kell találkozniok: Ákos az ellenség között van. Gyurka azonban titkon mind ennek ellenére irigyelte a másikat, hogy mindig a szép Hedvig közelében lehetett. Ő is oda vágyott. De azon az áron, hogy hitét, meggyőződését feladja, soha!