Harangszó, 1940
1940-03-10 / 10. szám
69. HARANGSZÓ ÍÖ40. március 10. Menekülés a kereszttől. A múló böjti idő mindközelebb visz bennünket ahhoz a bibliai eseményhez, melyben az emberek fejvesztetten menekülnek Krisztus keresztjétől. A rendetlen futásban menekülő tömegben ott vannak az Úr ellenségei. Sőt a megriadt tanítványok is. Borzasztó dolog történt. Megindult a föld és térdre kényszerítette a hangos gyűlöletben és erejük tudatában ordítozó ellenfeleket. Majd babonás félelemmel hanyatt-homlok menekültek a borzasztó helyről. Valami szörnyű dolog történt. Drága vér csorog alá a keresztfán és minden alágördülö vércsepp egy- egy vád Krisztus tanítványai ellen is, akik hűtlenek voltak hozzá. Lelkiismereti vád égeti az ellenséget és a tanítványt egyaránt és mint sarkantyú sebzi mindmegannyit. Egy a gondolatuk: menekülni attól a rettenetes kereszttől. Ez a menekülés ösztönszerű. Krisztus gyalázatfája ma sem hagy nyugtot. Ahol föltetszik, észre kell benne venni Isten ítéletét a világ fölött. És az ítélet elől az ember mindig menekül. Ahol meglátszik a kereszt, mindig világosan olvasható betűkkel rá van írva az is, hogy azt Krisztusnak a mi bűneinkért kellett elszenvednie és ezért felelősségre von. A felelősségrevonás elől pedig az ember minden időben ösztönösen menekült. Ahol a Krisztus keresztje látszik, ott a lélek megérti Isten hívását önmegtagadásra. Ettől pedig a féktelen vágyú ember mindig irtózott. Mai életünkre alig van kifejezőbb kép, mint a riadt menekülés a kereszt alól. A ma menekülő tömegben egész népek sokaságát látjuk. Áldó Istenünk elől futnak el. És ott van ebben a menekülő tömegben a fiatalok alakja is, akik vélt erejük tudatában nem akarnak meghódolni alázattal, de elutasítják maguktól a kereszt követeléseit. Pedig kár menekülni a kereszttől. Életünk értékét veszti, ha elvisszük a kereszt alól. Többször volt már hasznom a következő összehasonlításból: Egy húsz pengőt érő vasrúd, ha patkóvá kovácsolják, kétszerannyit ér. Ha varrótűt készítenek belőle, ezerkétszáz pengő az értéke. Zsebkéspengéjévé acélozva tizenkétezer pengő értéket képvisel. Ha pedig óra rugójává alakítják, értéke megközelíti az egymilliót. Minél többet zúzza a kalapács, égeti a tűz lángnyelve, annál inkább növekszik értéke. Aki a Krisztus keresztjének forró próbáiból menekül, önmagának kárát okozza és a saját éle> tét kárhoztatja arra, hogy mindössze rozsda marásának kitett értéktelen anyag maradjon az. Balgaság is ettől a kereszttől menekülni. Mert hová menekül az ember? Kereszt alatt nyelvhasználatunkban nemcsak a golgotái keresztet értjük, hanem mindent, ami roskaszt. Ugyan hová fut, aki a Krisztus keresztje elől menekül? A saját élete nehéz, elviselhetetlen keresztjének karjaiba roskad. Lehet-e súlyosabb keresztet elképzelni, mint amelyet a világ ma Krisztus keresztjétől távol elkeseredett fogcsikor- gatással hordoz? Van-e nehezebb kereszt, mint amilyet Istennel békét nem kötött szív megbocsátásán bűnei miatt cipel! Szegény világ! Szegény ember! Ösztönei hajtják, hogy meneküljön a kereszttől. Pedig Isten most a böjtben is más utat mutat. Azf akarja, hogy a magunk életének nehéz keresztjével célegyenes léptekkel keressük Jézus golgotái keresztjét, ahol legördül vállunk- ról a teher és ahol békességet találhatunk. Wolf Lajos. Menekülés a kereszthez. Menekülésre csak az szokott gondolni, akit üldöznek. Amíg mi lelkiismeretünket elaltatva, a Jézus példázatában említett farizeushoz hasonlóan el vagyunk telve a magunk jóságával és vallásosságával, s nem döbbenünk rá arra a halálos veszedelemre, melyben a bűneink miatt forgunk, amíg nem szorongatnak az élet gondjai, s a betegágy fájdalmai nem emlékeztetnek erőnk véges voltára, a halál közelségére, addig nem igen érezzük át annak a szükségét, hogy meneküljünk Krisztus golgotái keresztjéhez. De a bűnöktől, gondoktól, halálfélelmektől szorongatott ember is legtöbbször eltéveszti az utat, s olyan helyeken keres menedéket, ahol azt egyáltalában nem találja meg. Hasonlóvá válik azokhoz, akik repülőtámadáskor bombabiztos fedezék helyett egy gyengén épített, de erősnek hitt házban húzzék meg magukat, melyet már az első ledobott bombák rombadöntenek. Szomorú bizonysága ez annak, hogy a bűn mennyire vakká tesz bennünket. El van készítve számunkra a legjobb óvóhely, s még sem menekülünk oda. Óh hányszor megtörtént már, hogy bűnöktől, gondoktól, halálfélelmektől szorongatva a világ örömei közé menekültünk, s megdöbbenve kellett tapasztalnunk, hogy ezen az úton tartós nyugalmat, maradandó békességet nem találhatunk. Nem segített még az sem, hogy templomlátogatással, imádkozással, adakozással próbáltunk érdemeket szerezni Isten előtt. Amiképen Luther lelkét nem nyugtatta meg a zárdái imádkozás és önsanyargatás, úgy mi is hiába akartuk elnyerni ezen az úton a hőn óhajtott békességet. Sok keserű csalódás és kiábrándulás után bár megtanulnánk valamennyien, hogy meggyötört, üldözött lelkűnknek csak egy biztos menedékhelye van: a golgotái kereszt. Ha e kereszt alatt bfin- bánattal porba roskadunk, s az érettünk megfeszített Krisztusra hittel feltekintünk, csodálatos szépségben és gazdaságban tárul fel előttünk Isten bűnbocsátó kegyelme. Bűnnel beszennyezett, bűntudattól gyötört lelkünk boldogan hallja meg az örömhírt: „Ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek.,.“ (Ézs. 1, 18.) „Jézus Krisztusnak a vére megtisztít minket minden bűntől.“ (I. Ján. 1, 7.) „Nincsen immár semmi kár- hoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak.“ (Róm. 8, 1.) De a kereszten lesz nyilvánvalóvá előttünk legjobban a mi mennyei Atyánk gondviselő szeretete is. Nem az a mindent elnéző gyenge, lágymeleg szeretet, amilyen a mienk szokott lenni, hanem az a bűnt gyűlölő szent szeretet, melynek nevelési programmjába, életmentő, üdvözítő tevékenységébe a vessző, a kereszt, a szenvedés is be van iktatva. Gondoktól gyötört lelkünk egyszerre kimondhatatlan nyugalmat és békességet talál, mihelyt hittel át tudjuk ölelni Isten szeretetének legnagyobb zálogát: a keresztet. A halálfélem ellen is Krisztus keresztjében találjuk meg a legjobb orvosságot. Aki fent járt már a Golgotán, annak a leikéből panasz és kesergés heMenekülés a kereszthez.
