Harangszó, 1940
1940-03-10 / 10. szám
1940. március 10. HARANGSZÓ 69. ■ rett, a halál rabszolgáinak siralmas H vászdala helyett boldogan, ujjongva tör B !ő Krisztus megváltottalak öröméneke: ■ Halál, hol a te fullánkod? Pokol, hol ■ te diadalmad? .. . Hála az Istennek, aki ■ diadalmat adja nekünk a mi Urunk, ■ ézus Krisztus által.“ (1. Kor. 15, 55— ■ 7.) I Jól tudom, Testvérem, hogy velem I gyütt te is üldözött ember vagy, ha ■ ilán ezt eddig nem is vetted észre. I yomunkban ott jár a legnagyobb ellen■ g, aki nem testi életünket akarja ki- B Itani bombatámadásaival, hanem az B rök üdvösségünket szeretné elrabolni. I igyázz, menekülj, amíg nem késő, de Dj igyon ügyelj arra is, hogy menekülés 1 őzben el ne téveszd az utat. Ne a vi- B igba menekülj, ne is az „érdemszerző B 'cselekedetek" ingatag épületébe, amit fl imuvá éget az ítélet tüze, hanem az B ryetlen biztos menedékhelyre: Krisztus B eresztjéhez. Kitárt karokkal vár itt B ád a mi szerető mennyei Atyánk, hogy B éked Krisztus érdeméért bűnbocsánatot, B 'kességet, üdvösséget adjon. Menekülj 3 kereszthez! Menekülj az ő kitárt karI *ha! J Túrmezei Sándor. TUDJÁTOK-E... ? Tudjátok-e, mit szeretnék?... Tudjátok-e, mit kívánnék, hogyha úgy lehetne? Márciusunk emlékére... Bácska — Bánát — Erdély népe velünk ünnepelne. Nem suttogva beszélnének, Sóhajtások se kelnének imádságos szájon ... Ünneplőbe öltöznének, Régi zászlók lengenének galambducos házon. Akármilyen hosszú tél is!... Zúgjon a szél akárhogy is!... közel a kikelet. Mintha kissé derengene!... Mintha a jég repedezne a Küküllő felett!... Orbán Károly. ÚJ HONFOGLALÁS. magasba vágyás mindig is vágy marad rdögsarkantyú és kábító valóság — ki fönt van: mindig messze láthat ölgyön, halmon s a — határon is át De a növés az lehet lazulás! sak a földön s a földben van nyugalom, hogy ne szédítsen meg a csúcs, a látás távlatok igézete — azon sak egy segít: a röghöztapadás! — ússzatok gyökerek a határon is át Szerezzetek földet és — hazát! Balikó János. Ax imádságban reflö erő. Megható és egyben felemelő példáját olvastam a minap a Pesti Hírlap révén, a lélek mélyén gyökerező igazi vallásosságnak. Egy Finnországból menekülő magyar zeneszerző írja le izgalmas hazajutásnak történetét, melynek még az olvasása is szivet dermesztő rémületbe ejti a lelket. Az illető zeneszerző azt írja, hogy gondolatban azóta is ott jár állandóan a finn katonákkal. Közlését Manner he imnek még a háború előtt mondott gyönyörű szavaival fejezi be, amiket egy külföldi írónak adott válaszul, aki birálgatta a finn katonai erőt. Ügy hallottam — mondotta az illető újságíró —, hogy Finnországban csak imádkozni tudnak a katonák. Manner- heim erre azt felelte: „Az mindennél el óbb rév aló!" Elhagyhatja-e Isten azt a népet, melynek még legfőbb világi embere és még hozzá katonája lelkében is ily mélyen gyökerezik a vallásos hit!?... (bkv.) Nők a haza védelmében. Legtöbb ország megszervezte már a honvédelem szolgálatában a nőket is. Nálunk most kerül erre sor, a kormányzat napokban kiadott rendelete alapján. Az önkéntes munkánál elsősorban a női társadalmi egyesületek jönnek figyelembe. Itt hívjuk fel erre evangélikus nő- és leányegyleteink figyelmét. A mi szemünk előtt a finn nők példája lebeg. Milyen is Finnország női honvédelme? Finnország hadserege békében 28 ezer, háborúban 400 ezer fő. Finnország érezte, hogy még félmilliót sem kitevő hadserege kevés a sátán földi országa ellen. Ezért megszervezte a Lotta Swárd-nő- egyesületet, amely 100 ezer nőt tömörít magába. A nevét Lotta Swárd-ről kapta, aki a finn szabadságharc idején férje eleste után maroknyi finn csapatát győzelemre vezette a kozákok ellen. 1921 óta rendszeresen folyik a finn női honvédek kiképzése. Ennek köszönhető az, hogy a finn—orosz háborúban férfit csak az arcvonalban alkalmaznak, mint harcost, mint országvédőt — a hadsereg segédszolgálatát a nők látják el. Finnországban nem ismerik a Hinterland irodáiban, s mindenütt jóformán — a nélkülözhetetlen férfit. Mindent a női hadsereg lát el. Néhány példa arra, hogy mi mindenre képezik ki a finn női honvédeket: betegápolás, sebesültszállítás, kórházszolgálat, általános egészségügy, állategészségügy, finom fegyverművesség, tábori szakács- ság, posta-, távíró-, telefon-, katonai rádiószolgálat, közlekedési és forgalmi szolgálat, gépkocsivezetés, légoltalom, anyagelosztás, anyagutánpótlás szervezése és irányítása, egyenruhaszabóság, légi megfigyelés, hadbavonultak otthonmaradt családtagjainak gondozása, gyermekotthonok vezetése, mezőgazdaságvezetés, stb. Amikor így felsoroljuk ezeket a dolgokat, ismerősnek tűnnek fel. Igen. Történelmünk vérzivataros századaiban, a magyar várak úrnői, Lorántffy Zsuzsannák éppen így szervezték meg az otthon, a hadbavonultak utánpótlását. Kevesebb volt akkor az öldöklő szer, de éppen ilyen nagy lélek kellett hozzá, mint most a finn honvédnőknek. Üj korszak előtt állanak a női bel- missziói egyesületeink: Teljes evangélikus öntudattal, hitünk szépségeinek erejével, az egyetemes magyarság történelmi asszonyhivatásával: Dobó Katicák, Lórántffy Zsuzsánnák hagyományaival az elhagyott magyar falusi nőnevelés ügyét kell — Istenben bízó lélekkel hitünk és hazánk védelmébe átszervezni. „Harangszó“ női tábora! Az Isten, a Haza hívó szava templomaink, földünk rögeinek védelmére Titeket is szólít! (fa.) Március 15 iixeneie a mai magyar nemxetlél<őex. Szeresd a hazát! A hazaszeretet nevében kevesebbet beszélj és többet cselekedj! Szeresd magyar testvéredet ne csak szóval, hanem cselekedettel és valósággal! Tanulj meg örülni az őr ül ők kel és sírni a sírókkal! Ne felejtsd el, hogy az élő magyar nemzettestnek vagy tagja! Elevenen éljen benned népünk történelmi küldetésének tudata! Becsüld meg a vérrel szerzett magyar múltat! Nézz reménységgel a jövendő felé! Erezz felelősséget úgy a múltért, mint a jövendőért! Bízzál népünk Istentől küldött vezérében! Rendíthetetlenül higyj népünk sorsát irányító szent Istenben! A gyermek és a munka Irta: Zacher Lajos. (Folytatás.) Mikor rossz a gyerek? Ha nem tudja, mit csináljon! Ha azonban a munka lefoglalja, eszeágába sem jut, hogy rosz- szat tegyen. Hadd mondjak el egy-két példát a gyakorlati életből. A múltkoriban, hogy számlálóbiztosi kinevezést kaptunk, behívtak bennünket 10 órára a városházára. Sajnáltam az elvesző órákat. Megkérdeztem a gyerekeket, akarnak-e az iskolában maradni, dolgozni? Majdnem mind a maradás mellett döntött. Néhány, aki akart, hazamehetett. Megadtam a többieknek a munkát s elmentem |10-kor a városházára. Az igazgató úr, mint ahogy már az igazgatóknak szokása, végignézte az osztálv- termeket. Persze üresek voltak. A VIII. o. azonban ott maradt. A folyosón a fogasokon kabátok, egyébként kísérteties csend. Nem tudom, nem úgy csi- nált-e a mi igazgatónk, mint Mikszáth egyik alakja, aki egyszer szokatlan csen
