Harangszó, 1940
1940-03-10 / 10. szám
66. HARÁNÖSZÓ 1940. március ló. sabb, hogy ő alatta védve volt Magyarország határa körös-körül. Pedig akkor is minden felől fene- kedtek reá, nemcsak a török fenyegette. A magyar nemzeti állam erős élete volt uralkodásának a tartalma, a maga népszerűségével nem törődött, megfizettette a kivetett adót, pedig ezzel lerontotta alattvalóinak önkéntelen szeretetét. Milyen érdekes, hogy Pál apostol a felsőség iránt való engedelmesség kézzelfogható jeléül mindjárt az adófizetést említi! így igazolja a Biblia Mátyás király kemény kezét: nem volt hiba a szigorúsága, még ha nem is szerzett magának gyorsan tovatűnő szeretetet, ellenkezőleg, felsőségi tisztéből folyó kötelességét teljesítette akkor, amikor biztosította a fedezetet az ország szükségleteihez. Adjunk hálát az Istennek, hogy ilyen igazi hatalmasságot rendelt benne nemzetünknek az Isten! De Mátyás király olyan uralkodónk is volt, aki a mi nemzedékünk számára is erő. A magyar nemzeti öntudat és magyar nemzeti önérzet tőkegyüjtője volt. Egyszerűbben szólva: amikor azt mondom magamról, hogy magyar vagyok, akkor büszkén tudom azt, hogy a magyar nemzet adta a világnak Mátyás királyt; abban, hogy dacosan vállalom a magyar sorsot, része van Mátyás király nagyságának. Az utána következő nemzedékek méltatlanok voltak arra a „tőkére“, amelyet a magyar nemzetre hagyott. Nem tudtak mit kezdeni vele, mint az esztelen a drágakővel. De ne bolygassuk elődeink mulasztását. Most rajtunk van a sor, hogy éljünk vele. Ne rejtsük véka alá! Talán sohasem volt szükségesebb, mint éppen ezen a tavaszon, hogy tisztán tudjuk magunkról, magyarokról, kik vagyunk, mit csináltunk, milyen volt a műveltségünk, mit adtunk a világnak, mit köszönhet nekünk a Nyugat, például a német nép, milyen dicsőséges művelődési kapcsolataink voltak Európa nemzeteivel, például az itáliaival, mire voltunk képesek ... Csak attól óvjon az Isten, hogy mindig a kamatokból éljünk, a múlt dicső emlékeiből, Mátyás király igazságosságából. Március 15.-e szintén követeli, hogy magunk is gyarapítsuk a magyar nemzet életerejét; ha van is még a régi tőkéből, ez csak arra legyen nekünk jó, hogy el ne csüggedjünk; most nem szabad a tartalékot felélni. Isten nagyon irgalmas magyar népünkhöz. Ad feladatokat, de ad erőt is hozzá. Dicsőség Istennek! Sólyom Jenő. Apróságok Mátyás király életéből. Közli: Kuszák István. Királlyá választása után egy héttel Mátyás megérkezett prágai fogságából. Mivel a korona idegen kézben volt, nyugati keresztyén szokás szerint trónba- iiltetés formájában vette át hatalmát. Ezt megelőzően Buda város kapui előtt a polgárság jogaira és kiváltságaira kellett esküt tennie, a várbabocsátás előtt a főurakéra s végül Nagyboldogasszony templomában, a beültetés szertartása előtt az Egyház és a főpapság előjogaira. A három rend tehát nem mulasztotta el, hogy saját érdekeit — a trón betöltése előtt — hathatósan biztosítsa. — Mátyás koronázása 1464-ben történt meg, miután a koronát Frigyes császártól 80.000 arany fejében visszaváltotta. * Volt idő, amikor a pápa attól tartott, hogy Mátyás letér arról az útról, melyen a keresztyénség védelmére elindult, s a törökkel egyezkedést kezd. Evégből gyakran fordult biztatással, sőt könyörgéssel is Mátyáshoz. Őt azonban attól, hogy Krisztus ellenségeivel kibékül, nem kellett félteni. Azt írta a pápának: „Hiszen mindenkor tudom, hogy azért születtem és arra neveltettem, hogy szent hitünk elleneivel férfiasán harcoljak. Ne kételkedjék tehát senki szándékomban, mely zsenge korom óta velem együtt nőtt bennem és velem együtt naponkint hevesebbé vált.“ Ő nem is nyújtott soha baráti jobbot a pogánynak. Nagy kár, hogy ma, egy félezreddel később nem mondhatja el ezt a világ minden hatalmassága! * Kerekes Gyurka. Történeti ifjúsági regény. 13 Irta: Mohr Gedeon. Kassa. —- Hát a tisztelendő úr? — kérdezte. — Aljas rágalommal törvény elé vitték — magyarázta Gábor —. De itt van Csordás Pál, imádkozni fogunk. — Krisztusom szent testét és vérét nem vehetem? — hangzott fájdalmas szava. Komor csend állt be. Senki sem felelt. A haldokló megértette hallgatásukból, hogy az Úr szent vacsorája nélkül kell meghalnia. Lezárta szemét. — Imádkozzunk! — kérte. A kurátor elővette imakönyvét, felütötte a megjelölt helyen. Érdes, bárdolatlan, őszinte szóval mondta el az imádságot. Utána Gyurka kezdett bele csengő hangján a Miatyánkba. S azután ahogy atyjától hallotta meghatódottan és kissé elfogultan rebegte el az ároni áldást. Az Úr áldjon meg és őrizzen meg téged, az Úr világítsa meg az ő szent orcáját rajtad és legyen néked kegyelmes, az Úr fordítsa az ő szent színét tereád és adjon néked békességet. Ámen! — Kezeivel még a kereszt jelét is mutatta. — Ámen — mondták utána a többiek. Teréz asszony az imádság alatt nyugodni látszott, azonban hogy Gyurka hangját meghallotta, megint felnézett és ráfüggesztve szemét ismételte utána az imádság és az áldás szavait. Mikor befejezte, kezét nehezen feltartva, magához intette. —- Jer csak ide fiam! — mutatott rá. — Ti pedig hagyjatok egyedül vele. A többiek nem akartak ellenkezni. Lassan kivonultak. Gábor nem értette, mit akar az anyja, tán csak nem zavarodott meg? — Látom fiam — nézett az asszony a kissé bizonytalanul közeledő fiúra. Látom, hogy olyan őszinte és nyílt az arcod, mint édesapádé. Mielőtt meghalok, beszélni akarok. A tisztelendő úrral szerettem volna, de úgy látom, hogy benned is megbízhatom. Értelmesnek látszol. — Beszéljen, néne, figyelni fogok. — Aki 82 évet élt, mint én — kezdte — az nagyon sokat hallott, s látott. Sokat tudok, ami másnak nem volna javára. Mondhatnék dolgokat, miket senki sem tud... de rövid az időm... már perceim meg vannak számlálva... ide figyelj! Talán hasznát veszed. Mihály gazda gonosz méregkeverő, ő is már túl van a hatvanadik évén. Bethlen Gábor nevét, a nagy fejedelemét, már talán hallottad. Most 44 éve hirtelenül halt meg. Mihály őnála szolgált akkor, mint lovászfiú. Gonosz, rossznézésű volt akkor is. Jól megpénzelhették, mert a vadászatok alatt mérget elegyített ura italába. — Megállt, hogy kijelentéseinek nagyobb nyomatékot adjon. — Azután későbben, most ötödéve, Wesselényi Ferenc, Murány vár ura, vette szolgálatába. Vadászatokra kísérte őt is, mint a fejedelmet, s ugyancsak megmérgezte Temérdek aranyat kapott a két gaztettért. — Honnan tudja mindezt, Teréz néne — nézett rá Gyurka hitetlenkedve, aki az egészet a haldokló lázálmának tekintette. — Ne töltsük az időt haszontalan szóval... rövidek perceim ... — szakította félbe az asszony. Ismered a Mihály híres elefántcsontnyergét? — Ismerem. — Az a nagyapádé. Amikor Bethlen Gábor poharába ép szórta Mihály a halálos fehér port, hozzálépett Kerekes József, a fejedelem híres kapitánya, jó katonája, a nagyapád. Mellen- ragadta Mihályt, amire ez se szó, se beszéd, tőrét a szívébe döfte. Lóra ült és kereket oldott. Nem is látták többé az erdélyi kurucok között! — Honnan tudja ezt, néne? — kérdezte Gyurka most már izgatottan.
