Harangszó, 1940
1940-03-03 / 9. szám
1940. március 3. HARANGSZÓ 61. megszabadulni. Mert ezek égetik a lelke- met, mint az izzó parázs a markomat, ha azt a kezembe veszem. Az emberiség története pedig mindenütt azt mutatja, akár az áldozatot bemutató zsidót nézzük, akár a gyermekét az égő bálvány szájába hajító föníciait, vagy a pusztában mozdulatlanná merevedett fakírt, akár az olvasóját forgató római katolikust, vagy az Ür szent vacsorájához méltóságteljesen, alázattal járuló protestánst, hogy az emberiség legfőbb vágya a bűneitől való szabadulás volt. Ez a vágy irányította életének minden mozzanatát, cselekedeteinek nagyobbik részét. Bűnei következményeitől akar megszabadulni. Amikor te odatérdelsz az oltár elé, megremeg a lelked bűneid mardosása alatt. — Meg tudsz-e bocsátani azoknak, akik derékba törték az életedet, összetiporták megálmodott álmaidat, gonosz, bosszúálló kézzel keresztülhúzták minden szép tervedet, belekaszáltak reményeid gyönyörű virágoskertjébe. S aztán jön a még égetőbb, a legfontosabb kérdés: megbocsát-e néked az Isten, aki csupa bűn vagy, hazulról hűtlenül elkódorgott, hálátlan tékozló fiú vagy! Mert csak így szabadulhatsz meg életed legnagyobb, veled született tehertételétől: bűneidtől. A legnagyobb betegség a bűn, amelybe feltétlenül belepusztulsz, ha a Krisztus ki nem gyógyít belőle, a legnagyobb szegénység, ha a bűn tövisei tépik rongyosra a lélek ruháját, a legnagyobb váltó-adósság, amelyet az ember a legnagyobb jóakarattal sem tud kiegyenlíteni, a bűn, s a legrosszabb társaság az ördög társasága, aki nem nyugszik addig, amíg mindenedből ki nem fosztott. Mitől szeretnél megszabadulni? Bűneidtől akarj! Lehajtott fejjel, csendesen imádkozzál eget ostromló imádsággal, hogy a fájdalmak útján járó Krisztus a te bűneidet is vegye fel keresztjére. Ez az egyetlen út arra, hogy életed legnagyobb tehertételétől, leiked-tested meg- ölőjétől, bűneidtől megszabadulj! Németh Géza. lEpül a jövendő Finnország. I A finnek egyházi lapja, a Kotimaa lirja, hogy a finn otthonok súlyos áldozatokat hoznak a hazáért: a férfiak fegy- Iverrel kezükben kinn állanak a határszéleken a haza szabadságának és az ott- ■lonok békéjének a védelmében, a családok kénytelenek voltak vidékre menekülni, s a munkának és szeretetnek a Eyümölcsei sok helyen elpusztultak az Ellenséges támadás kíméletlensége miatt. l\zonban mindennek ellenére az ottho- Eok jövőjét meg kell menteni és újakat Eell alapítani. Az ifjabb nemzedéknek Ejra kell ép teni azt, amit most az ellen- Eég tönkretesz. Ezt az újraépítési mun- Eát bizonyltja az a sok házasságkötés, Emiket most az ágyúk dörgése és az Erosz halálmadarak keringése közben Eötnek a finn ég alatt. I Egy ilyen házasságkötésről ad meg- Eató rajzot az alábbi történet. I Egy kis hivatali szobában öt írógép Kopog, Egyszerre nyílik az ajtó és a Eortás jelenik meg: távirat M. kisasz* Bzonvnak. A megszólított elhalványul és keze megremeg, miközben a táviratért nyúl. A távirat mindig megijeszt, különösen háború idején. Amint azonban a fiatal leány feltépi a papirost, sugárzó mosoly árad el az arcán. Egy szót sem szól a társainak, csak kifut a szobából. Egy pillanat múlva már ott áll a főnöke szobájában. Államtitkár úr, kaphatnék-e fontos ügyben kétnapi szabadságot? Haláleset? Nem, nem! De jobb szeretném, ha nem kellene megmondanom, miért. Biztosítom, hogy komoly ügyről van szó. No legyen, de meg kell ígérnie, hogy pontosan visszajön. Köszönöm. Biztosra ígérem. Este már a boldog, de mégis aggódó fiatal leány vonatban ült, amely kelet felé száguldott. Kézitáskájában a már ezerszer olvasott távirat: „Azonnal jöjj és hozd magaddal a gyűrűket! Könnyen sebesülten fekszem X. hadikórházban.“ A következő reggel már egy kis vidéki város aranyműveséhez nyit be a fiatal leány. Egy kicsit kényelmetlenül érzi magát, de azután erőltetett határozottsággal jeggyűrűket kért. Az öreg aranyműves mosolygott s a szomszédos szobába tessékelte be a leányt, amíg a nevek bevésésével elkészült. Mikor minden kész volt és a vevő indulni akart, az aranyműves egy másik csomagot is nyújtott neki. Abban féltucat ezüstkanál volt. Ajándék — mondta. — A leány csodálkozva kérdezte, hogyan adhat neki, vadidegennek ajándékot? — Ne vegye rossznéven, kisasszony felelte — öreg szívemet meghatotta az a bátorság, amelyet az önök bátor hite tanúsít ilyen idők közepette is. Gondolom, hogy ön katona felesége lesz, mivel vőlegénye nem lehet jelen ebben az ügyben. Isten áldja -meg magukat! így az elpusztult otthonok romjain újak születnek, mert a halál és pusztulás közepette is él a szeretet, amelyet Isten maga gyújtott az emberek szívében. És így folytatódik a finn nép jövője. Épül a jövendő Finnország. Mindenek ellenére. « - »««««»« ««*««»«» Nálunk nincsen semmi. A celldömölki téli táborban történt. Egyik este a fiúk arról számoltak be, hogy mi újság otthon. Egyik résztvevő a ’ másik után mondta el az otthon folyó lelkes munka eseményeit. így szólalt fel ezek során az egyik J:éli táboros: Nálunk nincsen semmi, én nem mondhatom azt, amit a többi fiú. Nálunk a fiúk kocsmába járnak billiárdozni, kártyázni ... Hát nincsen nálunk semmi. Itt elsírta magát, s mellre kókadt fejjel leült. Utána néma csend. Evangélikus testvér! Ki felelős ezért? /I Harang szó-naptár bizományosait — akiket illet — arra kérjük, hogy a címükre küldött naptárak árával haladéktalanul számoljanak el. A Harangszó kiadóhivatala. Vidéki hírlapírók országos Ráth Mátyás-vándorgyiílése Az első vándorgyűlés Győrött lesz. ez évben, április hó 13. és 14. napjain A sajtókamara hivatásos újságírói minden évben az ország más-más városában vándorgyűlést tartanak. Az első vándorgyűlés Győrött lesz ez évben, április hó 13. és 14. napjain, a magyar vidéki újságírás atyamesterének, Ráth Mátyásnak a születése napján. Ráth Mátyás 1749. április hó 13.-án született Győrött. Ezelőtt 160 évvel, 1780. január elsején indította meg az első magyarnyelvű újságot, a „Hiradó“-t Pozsonyban és mint evangélikus lelkész, 1810. február 5.-én halt meg Győrött, ahol jeltelen sírban porladozik. A Sajtókamara hivatásos újságíróinak győri csoportja, a kartársi és sorsközösség meleg érzésétől áthatva, testvéri szeretettel hívja Győrbe, az első nagy találkozóra a vidéki újságírókat s lelkesedéssel készíti elő a vidéki hírlapírók első országos Ráth Mátyás-vándorgyűlését. Picike tüzek. Kemenesalja evangélikussága immáron második celli téli táborra küldötte el fiait. A február közepi nagy viharok ellenére is 47 ifjú jött el, hogy meghallgassa, mit üzen az Isten a magyar ifjúságnak. Egy álló hétig figyelt fel újra meg újra e kis csapat a „legfelsőbb“ parancsra. Egyházunk sorskérdései, a nagy magyar sorskérdések, ifjúságunk kérdései, melyek mind-mind sorra kerültek, megmutatták, milyen nagy dolgokra hívta el Isten a mai magyar ifjúságot. — „Közel volt hozzánk nagyon az Isten ezen a héten ... Megrendült a lelkem, milyen kárhozatba esünk, ha nem élünk az Isten akarata szerint... Kellett nekünk ez a hét, hogy más életet tudjunk élni... Nem voltam tisztában a hittel, gyöngén fogtam a vallást, azt hittem, hogy mese mindez, de most másként látom, Isten Igéjét öntöm azokba, kik még nem ismerik... Fogadom, hogy kezembe veszem a Bibliát és olvasni fogom és Istennel gyürközök neki feladataimnak... Ha megvérződik is a lábunk, akkor is tovább fogunk menni ezen az úton...“ ezek az egyszerű és őszinte vallomások bizonyságai annak, hogy meglátták ifjaink a feladatokat és meglátták Azt is, Aki erőt ád a feladatok végrehajtásához. Az Isten parancsot osztott, szólt és megmozdultak az ifjú lelkek. Fogadalmak szálltak fel, szent elhatározások íogamzottak meg, tüzek gyúltak a szivekben. Picike tüzek! — a lángotokban bízunk! Égjetek csak, melegítsetek, világítsatok! Wagner Aurél. A finnek a fogságukba jutott szov- jetorosz katonák részére orosz nyelvű Bibliát kértek és kaptak is a Brit és Külföldi Bibliatáreulattól.
